Az éghajlatváltozás hatása a kakaó, a kávé és a dohány termesztésére és kereskedelmére

Az agro-ökoszisztémák sebezhetősége: emberi beavatkozás és éghajlatváltozás

Az agro-ökoszisztémák olyan biológiai rendszerek, amelyeket az emberi behatás nagymértékben alakít a mezőgazdasági termékek előállítása érdekében. Az 1980-as évektől kezdve globális jelenség, hogy erősödik a haszonnövények homogenizációja, a monokultúrák kialakulása. Ez számottevő módon hozzájárul az agrárrendszerek éghajlati stresszhatásokkal szembeni sérülékenységének megnövekedéséhez is. Mindezek mellett a fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlatok káros hatással vannak a természetes ökoszisztémák változatosságára. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Chatham House 2021-es közös jelentése megállapítja, hogy a biodiverzitás csökkenésének egyik fő hajtóereje a globális élelmiszer-ellátás jelenlegi, intenzív termelési modellje, amelyet elsősorban az olcsó élelmiszer iránti kereslet ösztönöz. Ez a modell a talaj tápanyagtartalmának kimerüléséhez és az ökoszisztémák degradációjához vezet, és közvetett módon az éghajlatváltozást is erősíti. Ennek következményeként a termelés idővel egyre nehezebbé válik, ez pedig végső soron további áremelkedéshez vezethet. Napjaink élelmiszer-előállítási rendszere nagymértékben támaszkodik a műtrágyázásra, a gyomirtók használatára, túlzottan igénybe veszi a vízkészleteket, továbbá hozzájárul a természetes élőhelyek károsodásához és zsugorodásához.[1]

Az éghajlatváltozás káros hatásai számos módon veszélyeztetik a haszonnövények termelését. Az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) koncentrációjának növekedése a globális átlaghőmérséklet emelkedéséhez vezet, ami befolyásolja a növények növekedési, virágzási és érési ütemét, aratásuk időpontját, és mennyiségi, illetve minőségi értelemben is negatívan hat termésre. Az aszályos időszakok következményeként a növények fejlődése megállhat vagy módosulhat, tápanyagtartalmuk csökkenhet, a kártevőkkel szembeni sérülékenységük pedig megnövekedhet.[2] Mindezek mellett a klímaváltozás miatt bekövetkező szélsőséges időjárási jelenségek – például a fokozódó viharok, szárazságok, tűzesetek és árvizek – a termények fizikai károsodásához vagy teljes megsemmisüléséhez vezethetnek. Mindez veszélyezteti a mezőgazdaságból élők megélhetését, a vidéki régiók gazdasági helyzetét és magát az egész élelmiszer-ellátási láncot is – lokális és globális szinten egyaránt.

Veszélyeztetett élvezeti cikkek: az éghajlatváltozás következményei a kakaó-, kávé- és dohánytermesztésre

A haszonnövényeknek alapvetően öt fajtája van: emberi élelmezésre használt növények, állati takarmánynövények, ipari növények, gyógynövények és dísznövények. Az emberi élelmezésre használt növények között további csoportok határozhatók meg abból a szempontból, hogy alapvető táplálkozási vagy élvezeti célokat szolgál-e a fogyasztásuk. Utóbbi kategóriába sorolható a trópusi, szubtrópusi régiókban termesztett kakaó, a kávé és a dohány. E termékeket a fogyasztók elsődlegesen nem tápértékük, hanem az általuk kínált élvezeti faktor miatt választják.[3] Tehát e növények és az előállított termékek nem nélkülözhetetlenek az emberi túléléshez, de fogyasztásuk egy széles réteg mindennapi életvitelének részévé vált, a termelésükben adódó nehézségek pedig súlyos gazdasági következményekkel járhatnak. Ezt fokozza e növények éghajlatváltozással szembeni érzékenysége, mivel az ültetvényes termesztés éghajlati optimuma szűk, emiatt pedig ezek a növények különösen érzékenyek a hőmérséklet emelkedésére és a csapadékmintázat megváltozására. A gyakoribb hőhullámok és aszályok csökkentik a terméshozamukat és a termények minőségét, miközben növelik a kártevők és a betegségek pusztításának kockázatát

A kakaó termesztésének helyzete, fogyasztásának és kereskedelemének alakulása

A kakaó eredetileg Dél-Amerikában, az Andok forró égövbe eső keleti részein volt őshonos. Termesztése leginkább az északi és déli szélesség 10. fokai közötti régióban lehetséges, ha az éves átlag a 30-32 Celsius-fokos maximum és a 18-21 Celsius-fokos minimum hőmérsékleti tartomány között mozog. A termény a csapadék mennyiségére és arányára is érzékeny: termesztéséhez nagy – évi 1500 és 2000 mm közötti – mennyiségű és az éven belül egyenletesen megoszló csapadék szükséges. Ha három hónapon át kevesebb mint 100 mm csapadék esik, az már súlyosan károsítja a fákat, ahogy a hosszabb ideig tartó elárasztás is. A levegő páratartalmának szintén magasnak kell lennie jó terméshozamhoz: a termelő országok esetében napközben gyakran 100% körüli, éjszaka pedig 70-80% közötti értéket mérnek. A kakaó a kevés fényt jól viseli, mivel természetes élőhelyén az esőerdők árnyékos aljnövényzetében fejlődik.[4]

A termény emberi felhasználása több mint ötezer éves múltra tekint vissza. Elsőként a dél- és közép-amerikai kultúrák használták, majd a 16. században spanyol közvetítéssel eljutott Ázsiába, ezt követően pedig a 19. században Afrikába is. Jelenleg a világ kakaótermelésének nagyjából 50%-a Ghána és Elefántcsontpart ültetvényeiről származik. Ez a Nigéria és Kamerun által megtermelt mennyiséggel együtt a globális termelés 70%-át adja:[5] 2023-ban a világ össztermelése 5,6 millió tonna volt, melyből Afrika 3,81 millió tonnát biztosított. 2023-ban a vezető kakaótermesztő országok sorrendje a következő volt: Elefántcsontpart (2 377 442 tonna), Ghána (653 700 tonna), Indonézia (641 741 tonna), Ecuador (375 719 tonna), Brazília (296 145 tonna), Kamerun (295 819 tonna), Nigéria (284 232 tonna), Peru (166 708 tonna), Dominikai Köztársaság (65 930 tonna), és Kolumbia (59 831 tonna) (1. ábra).[6]

1. ábra: Vezető kakaótermesztő országok regionális eloszlása
Adatok forrása: WorldAtlas (2025)

Mivel a fentebb taglalt érzékenysége miatt a kakaó termesztése már most is csak egy viszonylag szűk földrajzi tartományban lehetséges, az éghajlat változásával 2050-re a kakaótermesztés optimális magassága 100–250 méterről 450–500 méterre emelkedik (a várható hőmérséklet-emelkedés miatt csökken a talaj vízszintje). Mindez új kihívások elé állítja a termelőket. A termelésre alkalmas területek csökkenése komoly hatással lesz a kakaóból készült termékek, például a csokoládé elérhetőségére. Az afrikai ültetvények főként a Forastero változatot termesztik. Ennek a fajtának különösen magas a hozama, ám a monokultúrás megközelítés csökkenti a biodiverzitást, és a növények jobban ki vannak téve a kórokozók támadásainak. Az IPCC előrejelzésében is figyelembe vett legborúlátóbb elemzés szerint 2050-re a jelenlegi kakaóültetvények mindössze 10,5%-a marad a mostanival azonos vagy annál kedvezőbb mértékben termőképes.[7]

A kutatások emellett jelentős regionális átrendeződést jósolnak. A Wageningen University & Research 2025-ös tanulmánya szerint a nyugat-afrikai termőterületek jelentős része veszélyeztetett, ám megfelelő körülmények mellett egyes országok esetén akár pozitív változások is elképzelhetők. A vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy Elefántcsontpartot érinti a legsúlyosabban a klímaváltozás: itt a jelenlegi kakaótermő területek akár 50%-a is elveszhet, akár 20-50%-kal csökkentve az éves hozamot 2050-ig. Ghánában ellenben csak a termesztésre alkalmas területek mérsékelt csökkenése várható, de új területek is termővé válhatnak. Ezáltal a hozam csökkenhet ugyan, de az előbbinél kisebb mértékben, nagyjából 12%-kal. Nigériában és Kamerunban viszont akár mér nőhet is a kakaótermesztésre alkalmas területek mérete. Kamerun termelése akár 60%-kal, Nigériáé pedig körülbelül 40%-kal emelkedhet, mivel ezeket az országokat kisebb mértékben éri az éghajlatváltozás, illetve viszonylag nagy kiterjedésű erdőségekkel rendelkeznek, ez pedig kedvez a termelésnek. A kutatók viszont azt is hangsúlyozzák, hogy az erdőirtás egyértelműen kedvezőtlen hatással van a fenti kilátásokra.[8] Elefántcsontpart és Ghána termelésének visszaszorulása lehetőséget teremthet a latin-amerikai régió termelésének fokozására. A régióban az elmúlt évek során egyébként is növekvő tendenciát mutat a fiatalabb ültetvények hozama a célzott beruházások nagyobb számának, valamint a kedvezőbb időjárási viszonyoknak köszönhetően. 2014 és 2024 között Ecuador termelése 83,8%-kal nőtt, és Brazíliában, illetve Peruban is emelkedő trend volt megfigyelhető.[9]

A kakaóból készült csokoládé fogyasztása Európában mély kulturális gyökerekkel rendelkezik. A kakaóbabot a 16. században spanyol kereskedők hozták be a kontinensre, majd rövid időn belül cukorral dúsítva csokoládé előállítására kezdték használni. A csokoládé Spanyolországban hamar a gazdagság és társadalmi státusz szimbólumává vált, ezt követően pedig Angliában és Franciaországban is megjelentek az úgynevezett „csokoládéházak”, amelyek egyszerre szolgáltak gasztronómiai és társasági találkozóhelyként. Az ipari forradalom nyomán meginduló tömeggyártással a csokoládé fokozatosan egyre szélesebb társadalmi rétegek számára vált elérhetővé. Ennek eredményeként 1850 és 1900 között az európai csokoládé-előállítás volumene mintegy 600%-kal bővült. Európa napjainkban is világszerte ismert prémium csokoládétermékeiről, amelyek előállítása jelentős regionális eltéréseket mutató technológiai hagyományokra épül.[10]

E feldolgozóipari hagyományai miatt Európa globális viszonylatban a legnagyobb kakaóbab-, kakaópaszta- és kakaóvaj-importőrnek számít. Az európai piac értéke 2024-ben 43,7 milliárd amerikai dollár volt (ez a világpiac értékének 43%-a). Európában – azon belül is EU-s tagállamokban – található számos jelentős kakaókereskedelmi központ. Ezek közül kiemelkedik Amszterdam, Antwerpen, Hamburg és Bréma kikötője, valamint a franciaországi HAROPA-kikötő. Európa emellett a csokoládé előállításában is piacvezető: 2019-ben csak az uniós tagállamok 3,6 millió tonna csokoládéipari terméket exportáltak. A Hershey kivételével a meghatározó globális piaci szereplők (Nestlé, Mondelez, Mars, Lindt&Sprüngli, Ferrero) mindegyike rendelkezik európai üzemmel. Emellett az európai fogyasztási igény is viszonylag magas. Míg az átlagos globális csokoládéfogyasztás hozzávetőlegesen 0,9 kilogramm/fő évente, Svájc esetében 2023-ban ez a szám elérte a 10,9, Észtországéban a 9, Németországban a 8,9, Finnországban a 8,6, Litvániában pedig a 6,9 kilogramm követett.[11]

A kávé termesztésének helyzete, fogyasztásának, kereskedelemének alakulása

A kávé az egyik legnépszerűbb legálisan termelt és forgalmazott serkentőszer. Termesztéséhez ideálisan fagymentes, átlagosan 18-24 Celsius-fok közötti hőmérsékletű terület, bőséges csapadék (1500–2000 mm), magas páratartalom, termékeny, de jó vízelvezető-képességű (különösen vulkanikus) talaj, és legalább részleges árnyék szükséges. Az legjobb ízvilág eléréséhez nagyjából 550 és 1100 méter közötti tengerszint feletti magasság tekinthető ideálisnak. A 2024–2025-ös szezonban a globális kávépiac értéke megközelítőleg 200 milliárd dollár volt.[12] Ezt 174,4 millió 60 kilogrammos zsáknak megfelelő kávébab termesztésével érték el. A legfontosabb kávétermesztő országok sorrendje 2024-ben a következő volt: Brazília (65 millió zsák), Vietnám (29 millió zsák), Kolumbia (14,8 millió zsák), Etiópia (11,1 millió zsák), Indonézia (10,7 millió zsák), Uganda (6,7 millió zsák), India (6,2 millió zsák), Honduras (5 millió zsák), Mexikó (3,87 millió zsák), és Peru (3,7 millió zsák) (2. ábra).[13]

2. ábra: A vezető kávétermesztő országok regionális eloszlása
Adatok forrása: USDA Foreign Agricultural Service (2026)

A termőterületek gyakran átfedésben vannak a kakaótermesztő területekkel, és esetenként a két növényt együtt is termesztik a fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő ún. agroerdészeti ültetvények részeként. A közeljövőben a hozam emelkedése várható, ám az előrejelzések szerint ez csak rövid távú jelenség lesz, és javarészt a korábbi évek rossz terméséhez viszonyítva lesz magas. 2023 és 2024 között Vietnám termelése 20%-kal esett a szárazabb időjárás miatt. Indonéziában ezzel szemben épp a túlságosan sok eső miatt csökkent a termelés 16,5%-kal. Ez az árak emelkedésével járt: 2024 márciusában 38,8%-kal volt magasabb a kávé ára mint 2023-ban.[14] 2030-ra az egyik legnagyobb termelőnek számító Etiópia kávétermelése várhatóan 25%-kal esik vissza. Az országnak ez különösen nagy probléma, mivel 2023-ban az ország exportjának 33,8%-át a kávé tette ki. Brazília és Vietnám akár kávétermő területeinek 30-50%-át is elvesztheti 2050-re attól függően, hogy melyik klímaforgatókönyvből indulunk ki. Igaz, az előrejelzések szerint eközben más régiók (például Argentína északi részei) alkalmassá válhatnak a kávétermesztésre.[15]

A globálisan legnépszerűbb arabica az évente megtermelt összmennyiség átlag 60-65%-át adja, a maradék mennyiség pedig a robusta fajtából kerül ki. Keserűsége miatt a robusta kevésbé népszerű, az arabica termesztése azonban körülményesebb, mivel a másik fajtánál jóval érzékenyebb a környezeti viszonyokra. Mindent egybevetve az aszályok és az emelkedő hőmérséklet miatt a kávétermesztésre alkalmas területek 2050-re felére csökkenhetnek, és az arabica fajtát termő kávénövények akár 60%-a is elpusztulhat a hőmérséklet ingadozása, a csapadék mennyiségének változása és a talajt érintő problémák miatt.[16] A kávét különféle betegségek is fenyegetik, például a levélrozsdagomba, amely Közép-Amerikában akár a növények 40%-át is elpusztíthatja. A gombás megbetegedések terjedését az éghajlatváltozás is fokozhatja, mivel az emelkedő hőmérséklet és páratartalom miatt csökken a betegség lappangási ideje. Éppen ezért kulcsfontosságú a betegséggel szemben ellenálló fajták nemesítése.[17] A International Union for Conservation of Nature elnevezésű nemzetközi szervezet vöröslistája szerint a vadkávéfajok 60%-a már most is veszélyeztetettnek számít.[18]

2024-ben az EU kávéfogyasztása 53,7 millió 60 kilogrammos zsáknak megfelelő kávébab volt. Ez több mint 3,2 millió tonna, és a globális kereslet megközelítőleg 30,4%-át adja. A 2025-ös év közepén az előrejelzések a fogyasztás további emelkedését jósolták, az EU fogyasztását pedig 2,5 millió tonnára becsülték. Az EU-n beül Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Spanyolország a legnagyobb zöldkávébab-importőr. 2024-ben az EU országai főként Brazíliából (41,8%), Vietnámból (18,6%), Ugandából és Hondurasból importálták a zöld kávét. A behozott mennyiség egy részét az EU-országok pörkölt vagy instant kávé formájában exportálják. Összességében az EU-n belüli kávétermékek (pörköltkávé- és daráltkávé-termékek) értéke 8,69 milliárd eurót tett ki, az EU-n kívülre irányuló szállításoké pedig 3,38 milliárdot.[19] Magyarországon az egy főre jutó kávéfogyasztás az elmúlt években enyhén csökkent: 2021-ben 3 kilogramm volt, 2022-re viszont 2,9 kilogrammra, 2023-ra pedig 2,7 kg-ra mérséklődött. 2024-ben a fogyasztás nem mutatott számottevő változást.[20]

A dohány termesztésének helyzete, a fogyasztásának és kereskedelemének alakulása

A dohány termesztése 20–30 Celsius-fok közötti hőmérsékletet igényel az egy éven belüli 90–130 napos termesztési ciklus során. A csapadékigénye közepes (400–600 mm), de fontos, hogy a csapadék eloszlása egyenletes legyen. Emellett termesztéséhez a 60–65% közötti páratartalom szükséges. A növény fényigénye magas, optimális fejlődése napi legalább hat óra napsütés mellett valósul meg. A homokos, lazább talajt kedveli, a vizenyős talajra érzékeny. Egyéves jellege miatt a termesztése munkaintenzív és jobban ki van téve az időjárás változásainak. Emiatt termesztése egyrészt kockázatosabb, másrészt viszont rövid távon rugalmasabban reagál a piaci változásokra, mint az évelő ültetvényes kultúrák.

2024-ban 6 millió tonna dohánylevelet termesztettek globálisan. 1961 óta az ázsiai és az afrikai országok részesedése egyre növekszik a termelésben. Míg 1960-ban csak a világtermelés 44,3%-a származott ezekből a régiókból, 2023-ra ez az arány már 78,8%-ra nőtt. A világ vezető dohánytermesztő országai 2023-ban a termesztési terület nagysága szerint a következők voltak: Kína (1 014 553 hektár), India (431 146 hektár), Brazília (357 230 hektár), Indonézia (220 257 hektár), Zimbabwe (112 770 hektár), Malawi (100 962 hektár), Egyesült Államok (95 730 hektár), Mozambik (91 469 hektár), Törökország (83 166 hektár) és Tanzánia (80 678 hektár) (3. ábra).[21]

3. ábra: A világ vezető dohánytermelő országai 2023-ban
Forrás: WHO (2023)

A teljes globális dohánypiac értéke 2024-ben körülbelül 912 milliárd dollár volt, míg a dohányexport értéke elérte a 52,09 milliárd dollárt. A kiugró különbség a dohánytermékekre kivetett magas adókra vezethető vissza: ezek értéke a Philip Morris szerint globálisan 399 milliárd dollár körül mozog (az adók minden szál cigaretta árának 48%-át képezik). A termelési oldalon 2024-ben a legnagyobb szereplő Kína volt 2,4 millió tonnával, majd India, majd Brazília, Zimbabwe, Indonézia és az Egyesült Államok követett. Kína egyben a világ legnagyobb dohánytermék-exportőre is: 2024-ben feldolgozott dohányipari termékekből 9,17 milliárd dollár értékben szállít a külpiacokra. Az ázsiai országot a két évvel ezelőtti rangsorban Lengyelország (5,71 milliárd dollár), Németország (3,39 milliárd dollár), Brazília (2,72 milliárd dollár) és Olaszország (2,46 milliárd dollár) követte. Az dohánytermékeken belül a cigaretta a leginkább keresett árucikk (86%).[22]

A dohánytermesztés csökkenésének oka nem csak éghajlati okokra vezethető vissza. A WHO új, dohánytermékek fogyasztásával kapcsolatos globális jelentése szerint a dohányzás 2000–2024 között világszerte csökkent, köszönhetően a dohányzásellenes intézkedéseknek. A dohányzás arányaiban leginkább Európában van elterjedve. Az előrejelzések szerint 2025 és 2030 között további csökkenés várható, de az európai régió ezzel együtt is vezet a többi régió előtt.[23] A dohányterméket fogyasztók száma 2000 és 2024 között 1,38 milliárdról 1,2 milliárdra csökkent, de ezzel együtt is világszerte még mindig minden ötödik felnőtt rendszeres fogyasztónak számít. Kisebb dohánylevél-szükségletük miatt az e-cigaretták terjedése is hatással lehet a termesztés volumenének csökkenésére. A WHO adatai szerint 2024-ben legalább 86 millió felnőtt és 12 millió 13–15 év közötti gyermek használt ilyen terméket.[24]

Az EU-s dohánytermesztés csökkenésének ütemét jól szemlélteti, hogy az 1991 és 2018 között 400 tonnáról 140 ezer tonnára esett vissza. 2018-ban az uniós dohánytermesztés mintegy 66 ezer hektárnyi területet érintett (ez a 2001-es érték nagyjából fele), és 26 ezer szakosodott termelő foglalkozott vele. Jelenleg 12 EU-tagállamban termesztenek dohányt. A fő termelők Olaszország, Spanyolország, Lengyelország, Görögország, Horvátország, Franciaország, Magyarország és Bulgária; ők együtt az EU dohánytermelésének 99%-át adják. A dohánytermesztésre használt területek csökkenése elsősorban a dohánytermékek fogyasztásának visszaesésére, valamint a közvetlen termesztési támogatások kivezetésére vezethető vissza.[25]

Mindezek mellett a dohánytermesztést is nagyban érinti az éghajlatváltozás. Az áradások, a magas hőmérséklet, valamint a szárazság negatívan befolyásolja a levelek növekedését, ez pedig nemcsak a hozam mennyiségét, hanem annak minőségét is csökkenti.[26] Zimbabwe 2025-ben rekordévet zárt: 352,7 millió kilogramm dohányt termesztett, összesen 1,2 milliárd dollár értékben. Ezt viszont egy különösen nehéz év előzte meg, amikor az El Niño nevű éghajlati jelenség következtében aszály és különösen magas hőmérséklet sújtotta az országot. A pozitív kimenetelű 2025-ös szezon ellenére a korábbi kockázati tényezők továbbra is fennállnak, több tanulmány is megerősíti, hogy a 2024-hez hasonló időjárási jelenségek nagy valószínűséggel a jövőben is meg fognak ismétlődni.[27]

Érdemes megjegyezni, hogy a dohánytermesztés és a dohányipari termékek előállítása jelentős éghajlati lábnyommal jár. A dohánytermékek teljes életciklusuk során számottevő szén-dioxid- és egyéb ÜHG-kibocsátással járnak: egyetlen cigaretta előállítása és fogyasztása – a termesztéstől a hulladékkezelésig – megközelítőleg 14 gramm szén-dioxid-egyenértékű gáz kibocsátásért felelős. Ennek következtében a dohányipar globálisan évente legalább 80 millió tonna üvegházhatású gázt juttat a légkörbe.[28] A dohánytermékek előállítása és terjesztése együtt különösen karbonintenzív: kibocsátásuk nagyságrendileg mintegy hárommillió transzatlanti repülőjárat teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának felel meg.[29] A dohányipar emellet az erdőirtás egyik meghatározó mozgatórugója is, mivel évente hozzávetőlegesen 600 millió fa kivágásával jár.[30]

Gazdasági következmények

A gazdaságtudomány területén egyre többen kutatják az éghajlatváltozás növénytermesztésre gyakorolt káros hatásainak következményeit. A Világbank 2025-ös elemzése szerint[31] a klímaváltozás miatt folyamatosan változó időjárási mintázatok átalakíthatják a mezőgazdasági termékek globális piacát. Az árak emelkedése különösen az ültetvényes növényeknél, például a kávénál vagy a kakaónál érezhető, ezek esetében ugyanis a termesztett növényfajta lecserélése nem egyszerű. A kutatók ezt a jelenséget egyre gyakrabban a klímafláció (climateflation) kifejezéssel illetik, mely sok esetben a már említett zsugorflációval (shrinkflation) is összefüggésben áll. Utóbbi lényegében azt jelenti, hogy az adott élelmiszer ára látszólag nem emelkedik, de magának a terméknek a mérete, kiszerelése egyre csökken, vagyis sokszor észrevétlenül nő az egységár. Van olyan kutató, aki szerint a jelenség nem minden esetben áll összefüggésben a tényleges inflációval, bár leginkább valóban ennek meglódulása esetén tapasztalható, különösen ha a termelési vagy az előállítási költségek is emelkednek. Példa erre a nemzetközi felháborodást kiváltó Toblerone-eset, amikor a terméket gyártó Mondelez a csokoládé súlyát 20, illetve 40 grammal csökkentette, miközben az édesség csomagolásának mérete változatlan maradt. Hasonló jelenség volt megfigyelhető 2025-ben a táblás Milka tejcsokoládé esetén, melynek ára 1,49 euróról 1,99 euróra emelkedett, miközben a mennyiség 100 grammról 90 grammra csökkent.[32] A zsugorfláció másik esete, amikor az adott termék minősége csökken, például a csokoládé alacsonyabb arányban tartalmaz kakaót vagy a gyümölcslében használt koncentrátum gyümölcstartalma csökken.[33]

A kakaó ára az utóbbi években számottevő emelkedésen ment keresztül. 2023-ban Ghánában szokatlanul heves esőzések voltak, ez pedig a fák rothadásához és a black pod disease nevű gombás fertőzés terjedéséhez vezetett. 2024-ben ezt egy súlyos aszály követte, ami tovább csökkentette a termés mennyiségét. 2024. december közepére a kakaó tonnánkénti ára 12 ezer dollár fölé nőtt, ami 400%-os emelkedést jelent a természeti csapásokat megelőző évekhez képest. A leginkább érintett területek Nyugat-Afrikában találhatók: 2024-ben a klímaváltozás miatt ebben a régióban hattal nőtt a 32 Celsius-fok feletti – a kakaótermesztés szempontjából már nem ideális – átlag-hőmérsékletű hetek száma.[34] Az elmúlt évtizedekben nem volt példa hasonlóan kiugró áremelkedésre; a 2024-es csúcs közel kétszerese volt az 1970-es években tapasztalt legmagasabb árszintnek.[35] 2025–2026-ban árcsökkenés várható, mivel új ecuadori ültetvények kapcsolódhatnak be a termelésbe. Hosszú távon viszont az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás magas költségei miatt a gyártók kevesebb kakaót használnak majd fel – ezt a csökkenő őrlési adatok is jól alátámasztják.[36]

Az európai vonatkozások számottevőek, mivel 2024-ben a megtermelt kakaóbab globális importjának 58%-a Európába érkezett. A kontinens legfőbb beszállítói Ghána és Elefántcsontpart voltak. A behozott termékek 90%-a alacsony vagy átlagos minőségű volt, és főként holland, belga, valamint német kikötőkön keresztül érkeztek a kontinensre. Mint korábban láttuk, az éghajlatváltozás kakaóültetvényekre gyakorolt hatásai eltérő mértékben ugyan, de mindkét országot érintik, ez pedig súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel jár. A terméshozam csökkenése miatt az árak emelkednek, de ez a két országot sújtó infláció, valamint a termesztési költségek növekedése miatt nem jár a gazdák jövedelmének növekedésével. További problémát jelent a helyi feldolgozóüzemek teljes vagy részleges leállása. Ennek oka, hogy az érintett üzemek nem tudják megfizetni a magas kakaóárakat. Az államok válasza a problémára eltérő képet mutat, de a Ghánai fellépés e területen erőteljesebb. Itt az állam felvásárolja a betegséggel fertőzött farmokat, fellép az illegális bányászattal szemben, mivel az veszélyezteti a termelést, valamint 2024-ben egy 200 millió dolláros Világbank-hitelt is tető alá hozott. Ezzel szemben Elefántcsontparton kevesebb intézkedést foganatosítottak, és a hatóságok tevékenysége leginkább a kakaócsempészettel szembeni fellépésre korlátozódik.[37]

Az Eurostat adatai szerint 2024 májusában a kakaó és a csokoládépor fogyasztói ára 6,3%-kal haladta meg a 2023. májusi szintet. A termékkör inflációs rátája 2022-től kezdődően tartósan emelkedett, átlagosan évi mintegy 10%-os növekedést mutatva, és 2023 májusában érte el csúcspontját, 18,5%-kal. 2024-re ugyanakkor mérséklődés következett be, és az inflációs ráta 10% alá csökkent (4. ábra).[38]

4. ábra: A kakaó és a csokoládépor inflációs szintjének alakulása 2021 és 2024 között az Európai Unióban
Forrás: Eurostat (2024)

2024 májusában az EU tagállamainak többségében emelkedett a kakaó és a csokoládépor éves inflációs rátája. A legnagyobb növekedést Észtországban tapasztalták (éves alapon 17,4%), ezt követte Horvátország (15,5%) és Ausztria (12,6%). Ezzel szemben két tagállamban – Szlovákiában és Cipruson – csökkenést mértek a kakaó és a csokoládépor inflációs rátájában (6,3, illetve 0,3%) (5. ábra).[39]

5. ábra: A kakaó és a csokoládépor inflációs rátájának tagállami alakulása 2024 májusában
Forrás: Eurostat (2024)

Az európai és a globális piacot is nagyban érintheti az Európai Unió új, erdőirtásmentes termékekről szóló 2023/1115 rendelete (EUDR) mely elsődlegesen a piaci szereplők számára állapít meg kötelezettségeket, többek között a kakaó és a kávé forgalomba hozatala esetére. Ennek értelmében bizonyítani kell az adott termék erdőirtásmentes mivoltát, valamint hogy előállítása összhangban áll a származási ország jogszabályaival. Az érintett piaci szereplők nyilatkozatban kötelesek részletezni a kellő gondosságról szóló követelmény megvalósításának lépéseit. A potenciális kereskedelmi hatásai miatt az EUDR bevezetését egyszer már elhalasztották, de az Európai Bizottság 2025 októberében benyújtott javaslata alapján a nagyobb gazdasági szereplők esetén 2026. december 30-tól, a magánszemélyek és a kiskereskedők esetén pedig 2027. június 30-tól válna kötelezővé. A javaslatot az Európai Parlament 2025 decemberében elfogadta, jelenleg pedig az Európai Tanácsban zajlanak a tárgyalások róla. Az EUDR-nek jelentős hatása lehet a globális kereskedelemre, valamint az érintett termékek árának alakulására nemcsak az EU-ban, hanem a harmadik országok relációjában is, emellett pedig ösztönzést jelenthet az erdőirtással szembeni fellépésre. Ezt bizonyítja a Nasdaq tőzsdepiaci elemzése is, mely rámutatott, hogy a halasztás európai parlamenti támogatásának hírére jelentősen esett a kakaó ára.

Természetesen az ár alakulásában az EUDR hatályba lépésének elhalasztása csak egy tényező a sok közül. Az árak változásához ugyanis az is hozzájárul, hogy az elmúlt évben a kedvező időjárási körülmények folytán Elefántcsontparton és Ghánában is eredményes szüretet zártak. Emellett a Mondenez adatai alapján a feldolgozott mennyiség az előző évhez képest 7%-kal magasabb lett. Azt viszont több forrás – így a Hershey, az Ázsiai Kakaószövetség, valamint az Európai Kakaószövetség – is megerősítette, hogy a fogyasztói oldalról csökken a kereslet a kakaóból készült termékek iránt. Az Ázsiai Kakaószövetség 2025. októberi adatai azt mutatták, hogy a harmadik negyedéves kakaóőrlés 17%-kal, mindössze 183 413 tonnára csökkent az előző év azonos időszakához képest – ez az érték 9 éve nem állt ennyire alacsonyan. Eközben az Európai Kakaószövetség 2025 októberében szintén közzétette, hogy éves összehasonlításban a harmadik negyedéves európai kakaóőrlés 4,8%-kal esett, 337 353 tonnára esett vissza (ez a mutató 10 éve nem állt ilyen alacsonyan).[40]

Fontos hangsúlyozni, hogy a kávé árának alakulásában az éghajlatváltozás egyáltalán nem kizárólagos, ám mindenképp domináns tényező, ahogy arra a Barcelona Supercomputing Center felmérése is rámutatott. A klímaváltozás a globális kávépiacot is súlyosan érintette: 2024 augusztusára világszinten 55%-kal nőtt az arabica kávé ára a 2023-as brazíliai szárazság miatt, a robusta ára pedig 100%-kal emelkedett a vietnámi rekordhőség miatt.[41] Az Eurostat adatai[42] szerint a kávé áremelkedésének üteme az EU-ban 2024 márciusára mérséklődött, de a mérséklődés mértéke tagállamonként eltért. 15 tagállam[43] inflációs rátája továbbra is meghaladta az egy évvel korábbi mértéket; ezek közül a legmagasabb infláció Horvátországban (7,4%), Romániában (6,8%) és Bulgáriában (6,6%) volt. További 12 tagállamban[44] csökkent az infláció mértéke – a mérséklődés Finnországban (15,5%), Litvániában (15,4%), Dániában (7,5%), Csehországban (6,5%) és Svédországban (6,0%) volt a legjelentősebb (6. ábra).[45]

6. ábra: A kávé inflációs rátájának változása az EU-ban 2021 és 2024 között
Forrás: Eurostat (2024)

Az Európai Központi Bank 2025. októberi adatai[46] alapján azonban 2024. március és 2025. szeptember között az eurozóna országaiban növekedett a kávé fogyasztói ára (7. ábra).[47]

7. ábra: A kávé fogyasztói árának változása az eurozóna országaiban 2024 márciusa és 2025 szeptembere között
Adatok forrása: Európai Központi Bank

A dohánytermékek árazása nem csak a termesztési nehézségek függvényében változik, sok esetben ugyanis az adott régió vagy állam preventív fellépésének eredményeként növekedik. Egy doboz cigaretta ára az EU-n belül Írországban a legmagasabb, mivel 10,71 eurónyi adó terheli. A sorban a következő Franciaország a maga 8,09 eurós, illetve Hollandia a maga 7,77 eurós adójával. Az egységár Bulgáriában a legalacsonyabb: itt csak 2,03 euró a termék adótartama – az ország előtt a sorban Horvátország (2,63 euró) és Ciprus (2,64 euró) áll.[48]

Mint korábban említettük, bizonyos országok gazdasága nagyban függ a dohány kereskedelmétől, azt pedig jelentősen befolyásolhatja az éghajlatváltozás. Zimbabwe esetében viszont például 2024 során a szélsőséges éghajlati események ellenére is emelkedett az exportbevétel (a 2023-as 1,2 milliárd dollárról 1,3 milliárd dollárra).[49] Ebben nagy szerepet játszott az ország Kínával kiépült kereskedelmi kapcsolata, pontosabban a kínai vállalatok helyi feltűnése, mivel ez jelentősen fellendítette a 2000-es évek elején még válságban lévő dohányipart.[50]

Lehetséges válaszlépések

Mivel az éghajlatváltozás mezőgazdasági hatásai termesztési, gazdasági nehézségekhez, közvetett módon pedig áremelkedéshez, illetve az adott termény előállításától függő régiókban, országokban lakók megélhetésének ellehetetlenüléséhez vezethetnek, kezelésükhöz komplex válaszlépésekre van szükség. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az éghajlatváltozás elleni szakpolitikai fellépés során különös figyelmet kell szentelni az olyan sérülékeny szektoroknak, mint amilyen a mezőgazdaság is. Emellett az agrárpolitika kialakítása során is törekedni kell az ágazat éghajlatváltozáshoz való hozzájárulásának csökkentésére, valamint az adaptáció elősegítésére. Az OECD 2023-as jelentése szerint[51] a tagállamok mintegy 600 szakpolitikai eszközt vezettek be a mezőgazdaság klímaváltozáshoz való alkalmazkodásának erősítésére, például az adaptációs tervezés, kapacitásbővítés, illetve a pénzügyi támogatások körében. Kisebb mértékben, de megjelentek az ökoszisztéma-alapú megközelítések is, melyek magukkal vonják az érintett élőhely állapotának helyreállítását, az adott szolgáltatások javítását is. Mindezek ellenére további erőfeszítésekre van szükség. Az OECD szerint a kormányoknak a tervezésen túl hangsúlyt kell fektetnie a szakpolitikai eszközök tényleges alkalmazására, valamint hatékonyságuk monitorozására és értékelésére is. Az alkalmazkodás mellett az államoknak minél hamarabb csökkentenie kell az agrárszektorból származó kibocsátásukat. Az OECD ajánlja a termékek szűk körére korlátozódó állami támogatások kivezetését a rugalmas, változó körülményekhez is igazodni képes agrárium kialakítása érdekében. Javasolja továbbá, hogy a kormányok vegyenek részt a mezőgazdasági kockázatok kezelésében, folyósítsanak célzott támogatásokat a humán erőforrásokra, az innovációra, valamint a kutatás-fejlesztésre, különösen a genetikai diverzitás megőrzésére irányuló biztosítékok kidolgozása területén. Az egyes államok általános kibocsátáscsökkentési kötelezettségeinek eléréséhez tehát kiemelten fontos, hogy kormányaik támogassák a mezőgazdasági ÜHG-csökkenést, például a karbonárazáshoz hasonló piaci alapú modellek bevezetésével.

A termesztés és elsődlegesen a növénynemesítés terén innovatív megoldásokra van szükség, mivel elengedhetetlen a szélsőséges időjárási viszonyokhoz könnyebben alkalmazkodó fajták kifejlesztése. Erre szolgálhat a mesterségesnövényisejt-tenyésztési technológia, melyet 2022-ben sikeresen alkalmaztak Szaúd-Arábiában a FAO technikai segítségnyújtása mellett. Az eljárás lényege, hogy a növényi szöveteket steril és kontrollált körülmények között tenyésztik, hogy betegségektől mentes, ellenálló palántákat kapjanak.[52] Fontos azonban, hogy ezek az eljárások összhangban legyenek a biodiverzitás, illetve az általános környezet, valamint emberi egészség védelmét szolgáló elővigyázatosság elvével. Jelenleg az Európai Unió tagállamainak álláspontja megoszlik az ún. új génkezelési technikákról (new genomic techniques, NGT), melyek révén a hagyományos génmódosítási eljárásokhoz képest nagyobb pontossággal lehet módosítani a növények, az állatok és a mikroorganizmusok örökítőanyagát, vagyis genomját. Az NGT-k alkalmazásával a növényeket új tulajdonságokkal lehet felruházni (például szárazságtűrés vagy kártevőkkel szembeni ellenálló képesség), a kockázatokról, illetve a tényleges eredményekről viszont még nincsenek megalapozott bizonyítékaink. Az Európai Bizottság 2021-ben – az NGT-kre vonatkozó uniós szabályozás előkészítéseként – jelentést[53] tett közzé, melyben az NGT útján előállított növények éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét hangsúlyozta egyebek mellett a kakaó, a kávé és a dohány esetében is. Ezt követően 2023-ban javaslatot[54] terjesztett elő, hogy vonatkozzon könnyített szabályozás az NGT-növényekre és -termékekre. Ebben szintén kiemelte, hogy e termékek csökkenthetik az élelmiszer-ellátási lánc klímaváltozással szembeni kiszolgáltatottságát. A javaslat tárgyalása folyamatban van.

A jövőbeli problémákra szintén megoldást jelenthet az agroerdészet[55] gyakorlata. Ennek példája, amikor a monokultúrás ültetvények kialakítása helyett a kakaófákat olyan más növényekkel társítják, melyek árnyékot nyújtanak a kakaónak, és eközben még hasznos terméssel vagy akár faanyaggal is szolgálhatnak. A kutatások szerint a kakaófák az árnyékban lassabban növekednek, és terméshozamuk rövid távon körülbelül 25%-kal alacsonyabb, mint a monokultúrás, direkt napfénynek kitett ültetvények esetében. A teljes agroerdészeti rendszer hozama viszont hosszú távon akár tízszerese is lehet a monokultúrásénak, mivel a fák árnyékolása és a talaj tápanyag-, illetve vízviszonyainak javítása csökkenti a növényeket érő stresszhatásokat és fokozza a terméshozamot. Emellett az ilyen több növényt tartalmazó rendszerek 2,5-szer több szén-dioxidot kötnek meg, és ezzel a biodiverzitás megőrzéséhez is hozzájárulnak. Az árnyékban nőtt kakaófák feltehetőleg hosszabb ideig maradnak termőképesek is, bár erről még kevés adatunk van.[56] Az agroerdészeti gyakorlatok alkalmazása által a kakaóültetvények ellenállóbbá válnak a kártevőkkel szemben, és kevesebb trágyázásra lehet szükségük, ez pedig előnyös lehet a gazdálkodóknak. Általánosan elmondható, hogy a megoldás hosszú távon mindenképp fokozza a gazdálkodók alkalmazkodóképességet, miközben a monokultúrákhoz képest tartósabban biztosítja a produktivitást. Mindazonáltal a gyakorlatok hatékony alkalmazása az adott terület környezeti és társadalmi-gazdasági adottságainak tényleges figyelembevétele és annak alapján történő egyedi kialakítása által valósulhat meg. Az átállás költségekkel járhat, továbbá tudásátadást igényelhet, ezért az erre reagáló szakpolitikai környezet is elengedhetetlen. Az érintett államok fontos szerepet tölthetnek be az agroerdészeti megoldások alkalmazását ösztönző környezet kialakításában, különös tekintettel a földtulajdonra, illetve használatra vonatkozó jogok biztosítására. A vállalatok pénzügyi ösztönzők biztosításával, az ellátási lánc fenntarthatóságába történő befektetéssel, valamint az agrárerdészeti termékek piacra jutásának elősegítésével járulhatnak hozzá a folyamat sikeréhez, míg a civil szervezetek, kutatóintézetek a szükséges tudás átadásában nyújthatnak segítséget.[57]

E megoldások a kávétermesztés terén is kedvező eredményeket érhetnek el. A FAO koordinációjával és Japán anyagi támogatásával tesztprojektet indítottak Malawiban és Ugandában, ahol a programban részt vevő mezőgazdasági szereplők – jellemzően kistermelők – tradicionális módszereket ötvöztek az új technikai megoldásokkal, odafigyelve az adott terület biodiverzitásának védelmére. A program eredményeként terményeikkel többen is sikeresen léptek a piacra.[58]

Az alkalmazkodást a mezőgazdasági digitális technikák felhasználása is segítheti. A mesterséges intelligencia (AI) a növényvédelemben hozzájárulhat a korai felismeréshez, a célzott beavatkozáshoz és az erőforrások hatékony használatához. Az AI-alapú rendszerek képfelismerő algoritmusokkal elemzik a drónok, a kamerák vagy a műholdak által készített felvételeket, és már a legkorábbi, szabad szemmel nem látható stádiumukban azonosítják a kártevőket, a betegségeket vagy a tápanyaghiányt. A gépi tanulás segítségével ezek a rendszerek több ezer minta alapján tanulják meg a növényi betegségek vizuális mintázatait – például a levélszín- és a textúraváltozásokat, a deformációkat vagy foltok megjelenését. A fejlettebb rendszerek előrejelző (prediktív) modelleket is alkalmaznak, amelyek meteorológiai, talaj- és növényélettani adatokat integrálva képesek kikalkulálni a fertőzések és kártevőrajzások kialakulásának valószínűségét. Az okos öntözési rendszerek a vízfelhasználás hatékonyságát és a terméshozam stabilitását növelik. Ezek a megoldások talajnedvesség-, hőmérséklet- és páratartalom-szenzorok, valamint meteorológiai adatok alapján automatikusan szabályozzák az öntözést, valós időben reagálva a növények vízigényére. A legfejlettebb rendszerek – például a SmartVineyard[59] vagy a WaterScope[60] – mesterséges intelligenciát alkalmaznak a döntéstámogatáshoz, előre képesek jelezni az aszályos időszakokat és a vízstresszt, valamint optimalizálni tudják az öntözés ütemezését és intenzitását. A távfelügyeleti és automatizált öntözőberendezésekkel akár 30–50%-os vízmegtakarítást is el lehet érni, alkalmazásuk pedig a növények tápanyagfelvételén és ellenálló képességén is javít. Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást segítheti a North Carolina State University kutatói által kifejlesztett szenzoros technológia, mely a növény leveleire helyezett érzékelőkkel méri a környezeti stresszhatásokat, és ezáltal alkalmas például a fertőzések korai szakaszban történő jelzésére is.[61]

A digitális megoldások a kakaótermesztés területén is egyre elterjedtebbek. A brazil Peirot vállalat[62] a tudományos élet szereplőivel együttműködve beporzórobotokat alkalmaz – ezek használata megoldást jelenthet a termesztésben jelentkező egyik komoly jövőbeli problémára. A kolumbiai Luker vállalat[63] hasonlóan innovatív digitális módszerekkel monitorozza a termőföld minőségét és a növények egészségi állapotát. A vállalat által alkalmazott AI-modell a növények túlélési rátájának megbecsülése mellett már a szükséges tápanyag és öntözés mennyiségének megállapítására is alkalmas.[64] A kávétermesztést segítő mesterséges intelligencián alapuló Croppie hasonló módon fel tudja mérni a növények állapotát, majd tanácsot tud adni a gazdálkodónak ahhoz, hogy mit kell tennie a lehető legnagyobb terméshozam elérése érdekében. A technológia perui, kolumbiai és ugandai farmerek tapasztalatait ötvözi az AI adta lehetőségekkel, törekedve arra, hogy a jövőben még specifikusabb javaslatokkal segítse a kávétermesztést. A Croppie egyúttal jó példája annak is, hogyan járulhatnak hozzá a fejlett országokból érkező támogatások a fejlődő országok mezőgazdasági adaptációjának sikeréhez, hiszen Németország jelentős szerepet vállalt a program finanszírozásában.[65]

Mindezek mellett kiemelt feladat a sérülékeny csoportok, különösen a mezőgazdaságból élők érdekeinek védelme is. Ez elsődlegesen célzott állami támogatásokkal valósulhat meg, de az ún. kevert – állami és privát – finanszírozás is pozitív eredményekre vezethet. Bár elsődlegesen nem a kávé-, a kakaó- vagy a dohánytermesztés volt a célja, mégis követendő példának tekinthető indiai Sahyadri Farm esete, amely rávilágít a kevert finanszírozásban rejlő lehetőségekre.[66] Itt a befektetők összetétele vegyesen oszlott meg a Proparco nevű állami tulajdonban lévő francia fejlesztési pénzintézet, a független magánvállalatként működő belga Incofin Investment Management, a részben köz-, részben magántulajdonban álló holland FMO fejlesztési bank, valamint a belga magánbefektető Korys között. A befektetők 2022-ben körülbelül 35 millió, majd 2024-ben mintegy 40 millió eurónak megfelelő összeget folyósítottak a farm számára. A beruházás eredményeként a Sahyadri Farm ma már vezető szerepet tölt be a friss szőlő, valamint a feldolgozott paradicsom, mangó, csemegekukorica és kesudió exportjában. Az előrelépéshez nagyban hozzájárultak a technológiai fejlesztések, valamint az éghajlatváltozással szemben ellenállóbb fajták termesztésére való átállás. A projekt szociális dimenziójának kulcsfontosságú eleme, hogy a gazdálkodók kiszámítható, rendszeres jövedelemben részesülnek, így a program az adott térség fejlesztésében is fontos szerepet játszik. Az éghajlatváltozási kockázatok felmérésében az AXA Biztosítótársaság éghajlati csoportja vett részt; munkatársai vállalatuk modellezési technikáival azonosították a szükségleteket és a sérülékenységi pontokat.[67]

A mezőgazdasági termékek árának inflációja, mint fent láthattuk, sok esetben a zsugorfláció jelenségéhez vezet, mely gyakran burkolt áremelésnek tekinthető, mivel nem minden ország jogrendje írja elő az egységárban, méretben vagy minőségben történő változás feltüntetését. E jelenség felhívja a figyelmet egy másik sérülékenyebbnek tekinthető csoport, a fogyasztók érdekeinek védelmére. A DLA Piper 2025-ös globális felmérése[68] szerint eddig négy ország (Franciaország, Magyarország, Olaszország és Románia) fogadott el kifejezetten a zsugorflációra irányuló szabályozást. Franciaországban a legalább 400 négyzetmétert meghaladó értékesítési területen működő kereskedők kötelesek a forgalomba hozatalt követő két hónapig megfelelő módon jelezni a termék méretének csökkenését. Hasonló módon a kereskedelmi szereplők Romániában is kötelesek a változásról tájékoztatást adni. Olaszországban mindez a gyártó kötelezettségei közé tartozik. Magyarországon 2024 óta hatályos a zsugorflációra vonatkozó szabályozás (2024/1 sz. Korm. rendelet), melynek értelmében a kereskedőknek az üzlettérben jól látható módon fel kell tüntetniük a csomagolt termékek kiszerelésében történt változásokat. Ezenfelül a Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság (NKFH) nyilvánosan elérhető online adatbázist[69] üzemeltet a kiszereléscsökkenés nyomon követése érdekében. Hasonló szabályozások kidolgozása több más államban is folyamatban van. Az Amerikai Egyesült Államokban Robert Casey szenátor 2024-ben terjesztett a Kongresszus elé egy hasonló témájú javaslatot.[70] Ez elsődlegesen a gyártók felelősségére fókuszált, és a Szövetségi Kereskedelmi Bizottságot (Federal Trade Commission) kívánta felruházni a rendelkezések érvényesítésének hatáskörével. Rajtuk kívül Spanyolország, az Egyesült Királyság, Ausztria, Belgium, Hong Kong, Írország, Norvégia, Lengyelország, Portugália és Svédország is szorgalmazza a hasonló szabályozások bevezetését.[71]

Következtetés