A 3-30-300-as szabály vizsgálata a gyakorlatban

A 3-30-300-as szabály

A 3-30-300-as szabály[1] három kritérium teljesülését javasolja a városi életminőség javítása érdekében:

1. Mindenhonnan legyen látható legalább három kifejlett fa. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy otthona, munkahelye vagy iskolája ablakából minden városi lakos lásson rá legalább három kifejlett fára. A kutatások szerint ugyanis a közvetlen környezetükben lévő zöld növényzet pozitív hatással van a mentális egészségünkre.

2. Legyen minimum 30%-os a lombkorona-borítottság. A városok egész területét alapul vevő ajánlás révén javulna a települések mikroklímája, csökkenne bennük a hőszigethatás, illetve a zaj- és a légszennyezés, valamint pozitív irányba változna az ott élők fizikai és mentális egészsége. A 30%-os küszöbérték az a szint, amelynél már biztosan érezhető a természetes környezet hűtőhatása, valamint érvényesülnek annak egyéb kedvező hatásai is. Emellett ha valahol több fa található, akkor a környéken élők szívesebben töltenek időt a szabadban, ez pedig pozitívan hat a társadalmi kapcsolataikra. A nagyjából egyharmadosra tett arány azonban inkább csak egyfajta minimumértéknek tekinthető, a városoknak tehát javasolt ennél magasabb szinteket célba venniük.

3. 300 méteren belül mindenhonnan legyen elérhető valamilyen nagyobb zöldfelület. A lakóépületek közelében található, könnyen megközelíthető parkok és a más nagyobb zöldfelületek segítik a rendszeres mozgást és a kikapcsolódást, ezzel pedig hozzájárulnak az emberek általános jólétéhez. Ez az ajánlás az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Hivatalának irányelveivel is összhangban van.[2]

A 3-30-300-as szabályt egyszerű, jól követhető elvei miatt világszerte egyre több város kezdi alkalmazni nemcsak kommunikációs üzenetként, hanem tervezési és fejlesztési iránymutatásként is. Számos előnye mellett azonban vannak olyan korlátjai is, amelyeket mindenképpen figyelembe kell venni. Bár alkalmazásában van tere a rugalmasságnak, elveit sokszor igen nehéz egy-egy település helyi sajátosságaira alkalmazni, hiszen egy alacsonyabb népsűrűségű külvárosi terület igényei jelentősen eltérnek egy sűrűn lakott belvárosi területétől. Megvalósítása emellett egy nagyobb kiterjedésű, vegyes beépítettségű város esetén megköveteli a körültekintést, az odafigyelést és a következetességet. A szabály a vidéki területeken is máshogy érvényesül; ilyen környezetben az első két követelmény nagyobb jelentőséggel bír, a harmadik relevanciája viszont mérsékeltebb, hiszen a vidéki területeken gyakran könnyebben elérhetők a nagyobb zöldfelületek, illetve az ott lakóknak gyakran saját kertje is van. Ezekben az esetekben a szabály alkalmazására kisebb módosítások után kerülhet sor.

A szabály emellett figyelmen kívül hagy több más lényeges tényezőt is, például a talajminőséget, a földalatti infrastruktúrát és a társadalmi-kulturális preferenciákat, és ezért túlságosan leegyszerűsítheti a várostervezési folyamatokat. Legjelentősebb hiányossága viszont az, hogy a minőségi tényezők helyett a mennyiségi szempontokra fókuszál: a jól számszerűsíthető tényezőket állítja a középpontba, miközben nem vesz figyelembe olyan szempontokat, mint például a zöldfelületek és a növényállomány ökológiai és esztétikai minősége.

A szabály kapcsolódása az európai uniós intézkedésekhez

Az Európai Unió szárazföldi területeinek mintegy 22%-a városi ökoszisztéma,[3] és a folyamatos urbanizáció következtében egyre több uniós polgár él városi területeken. Emiatt az Európai Bizottság 2020-ban felszólította a legalább 20 ezer lakosú uniós városokat, hogy 2021 végéig készítsenek városzöldítési terveket a biodiverzitás erősítése és a városi zöldfelületek növelése érdekében.[4] Az új zöldfelületek létrehozásakor és fenntartásakor azonban nem alkalmazhatók olyan gyakorlatok, amelyek károsíthatják a biológiai sokféleséget. A munkát a 2021-ben létrehozott Zöldváros megállapodás nevű városzöldítési platform segíti.[5] Ez a városokkal és polgármestereikkel együttműködve támogatja a tervek kidolgozását és végrehajtását. A tagállamokat és a helyi hatóságokat az Európai Bizottság is segíti elképzeléseik megvalósításában.

A kezdeményezések finanszírozásában kulcsszerepet játszik a 2021 májusában hatályba lépő és egészen 2027-ig fejlesztési forrásokat biztosító LIFE program.[6] Ez az egyetlen olyan uniós pénzügyi eszköz, amely kifejezetten a környezetvédelemmel és az klímaadaptációval kapcsolatos célkitűzéseket támogatja. E célok elérését négy alprogramon keresztül próbálja segíteni: 1. természet és biológiai sokféleség; 2. az éghajlatváltozás mérséklése és alkalmazkodás; 3. körforgásos gazdaság és életminőség; 4. tiszta energiára való átállás. A program keretében lehetőség nyílik a városzöldítési projektek és a városi fatelepítési kezdeményezések támogatására is.

Az Európai Unió 2024 nyarán életbe lépett természet-helyreállítási rendeletének célja, hogy a tagállamok 2030-ig a beavatkozást igénylő szárazföldi és tengeri területek legalább 20, 2050-ig pedig a 100%-át visszaállítsák eredeti állapotába.[7] A rendelet törekvése a biológiai sokféleség és a reziliens természeti környezet regenerációja, mivel ezek az éghajlatváltozás mérséklésével és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos uniós elképzelések megvalósításához is hozzájárulnak. A tagállamoknak 2030-ig elsődlegesen a Natura 2000-es területek helyreállítására kell összpontosítaniuk, az Európai Bizottság felé pedig rendszeres időközönként helyreállítási terveket kell benyújtaniuk arról, hogy milyen lépéseket tettek a helyi ökoszisztémák helyreállítása érdekében.

A dokumentum külön kitér a városi ökoszisztémák helyreállítására is, és kimondja, hogy a tagállamoknak 2030 végéig biztosítaniuk kell, hogy a városi ökoszisztéma-területeken a zöldterületek és a lombkorona-borítottság teljes kiterjedése 2024-hez képest nettó értékét tekintve ne csökkenjen. Emellett azt is előírja, hogy 2031. január 1-étől a tagállamoknak bővíteniük kell városi zöldterületeik kiterjedését, külön hangsúlyt fektetve az épületek – például zöldtetők, zöldfalak révén történő – zöldítésére, valamint az infrastruktúrába beillesztett városi zöldterületekre. A tagállamoknak emellett városaik lombkorona-borítottságát is növelniük kell. Az arányok javításra alkalmas területek feltérképezése és meghatározása a tagállamok jogkörét, illetve felelősségét képezi.

Egy az Európai Bizottság által 2023-ban végzett kutatás 93 kiválasztott uniós városban vizsgálta, hogy a lombkorona-borítottság 30%-os szintre történő növelése csökkentené-e a városi hőszigethatást és az ennek következében bekövetkező halálesetek számát. Az eredmények alapján a 30%-os szint elérése a vizsgált területeken átlagosan 0,4 °C-kal mérsékelné a hőmérsékletet, a maximális hatás pedig akár az 5,9 °C-ot is elérhetné. Ezzel több mint 2500 idő előtt bekövetkező haláleset válna megelőzhetővé.[8] Bár a felmérés név szerint nem említi a 3-30-300 szabályt, célja és megközelítése hasonló.

A szabály érvényesülésének vizsgálata Budapesten

Intézetünk a 3-30-300-as szabály kapcsán kíváncsi volt arra, hogy annak ajánlásai mennyire érvényesülnek Budapesten. Ehhez két különböző fővárosi kerületből kiválasztottunk egy-egy egymástól eltérő állapotú és hosszúságú utcát, majd ezeken, illetve a környezetükben elvégeztük a fenti arányok meglétének kimutatásához szükséges számításokat. A két elemzett utca közül az egyik az 1600 méter hosszú, VII. kerületi Dob utca, a másik pedig a 350 méteres, VIII. kerületi Kiss József utca volt.

A vizsgálat során a három fa láthatóságára vonatkozó első kritérium érvényesülését helyszínbejárás alapján határoztuk meg. A második, lombkorona-borítottságra vonatkozó pontban foglalt minimumérték teljesülését utcaszinten és utcaszakaszszinten vizsgáltuk. Ehhez a pontos adatokat a helyi önkormányzatok szolgáltatták. Emellett egy külön térképpel egész Budapestre vonatkozóan is megvizsgáltuk a lombkorona-fedettséget (1. ábra). Ez utóbbihoz a Copernicus adatait használtuk, a kutatóintézet ugyanis 2023-ban készített egy, az egyes országok faállomány-sűrűségét mutató Európa-szintű térképet.[9] Ennek alapján a főváros egészével kapcsolatban az az általános tendencia figyelhető meg, hogy a lombkorona-borítottság aránya a budai oldalon és a peremkerületeken a legnagyobb. A 300 méteren belül elérhető zöldfelületekre vonatkozó utolsó pont teljesülését több különböző útvonal alapján is validáltuk.

1. ábra: Budapest lombkorona-borítottsága

Forrás: saját szerkesztés a Copernicus adatbázisa alapján

A vizsgálat eredményei

A belváros szívében elhelyezkedő Dob utca környezete sűrűn beépített, emiatt itt nehezen kivitelezhető és bonyolult az ajánlásban foglalt iránymutatások érvényesülésének vizsgálata. Ennek ellenére kijelenthető, hogy a helyszín nagy részén az első pont kritériumai nem teljesülnek, mivel az utcában kevés a fa, a meglévő faállomány jelentős része pedig még fiatal. Ennek következtében azonban a második pontban ajánlott arányok sem valósulnak meg: az utca fakatasztere alapján kiszámított lombkorona-fedettség mindössze 2,3%-ot mutat, vagyis igen messze van a nagyjából egyharmados minimumértéktől (a szám csak az utcában található fákra vonatkozik, az épületek területén lévő faállománnyal nem számoltunk). A jelenlegi lombkorona-állomány összterülete 374,8 négyzetméter, a 30%-os arány eléréséhez viszont összesen 4708,3 négyetméter lombkoronára lenne szükség.

A Kiss József utcán és annak környékén az első kritériummal kapcsolatban már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Nemrégiben ugyanis az utca teljes területén új fákat telepítettek. Ezeknek a tulipánfáknak viszont megfelelő gondozás mellett is nagyjából még két évtizedre van szükségük ahhoz, hogy elérjék a fajtára jellemző 20-25 méteres maximális magasságot (a fák életkora jelenleg 7-8 évre tehető, növekedésük viszont általában 25 éves korukig eltart). A terület tehát az első pontnak jelenleg még nem felel meg, de ez a helyzet a jövőben várhatóan változni fog. Mostani állapotában viszont egyelőre a második pont ajánlásait sem teljesíti, lomborona-borítottsága ugyanis mindössze 1,99%. A jelenlegi lombkoronák összterülete 487,3 négyzetméter, a 30%-os fedettséghez viszont 7326,66 négyzetméter lombkorona-területre lenne szükség.

Vizsgálatunk harmadik kritériumra vonatkozó következtetéseit a 2. ábra szemlélteti. A Dob utca délnyugati szakaszának közelében található Klauzál tér megfelelő és 300 méteren belül elérhető városi zöldfelületet biztosít az ott lakóknak. A téren található parkot 2022-ben felújították, a beruházás keretében pedig a zöldfelületek arányát 36-ról 52%-ra növelték. Ezzel egyébként a tér környéke már a második pontban megfogalmazott ajánlásokat is kielégíti, sőt a tér közvetlen környezetében lévő házak ablakaiból a helyszín karakterét biztosító kifejlett és magasra nőtt fák is jól láthatók. A Dob utca északkeleti szakaszának közelében található Hunyadi tér ellenben az összes alternatív útvonalat figyelembe véve is 300 méternél távolabb esik az utca lakóépületeitől. Mindent egybevetve tehát a VII. kerületi helyszínünkkel kapcsolatban nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az egyáltalán ne lenne összhangban a harmadik pontban tett ajánlásokkal. Ennek ellenére az utca északkeleti szakaszán javasolt lenne fásítást végezni vagy évelő ágyakat telepíteni, illetve mindenképp meg kellene őrizni a közelmúltban odatelepített faállományt, hogy annak tagjai kifejlett korukra is jó állapotban maradjanak.

A Kiss József utca a Dob utcához képest sokkal rövidebb és kevésbe forgalmas. Az itteni zöldfelület arányát a már említett növénytelepítésnek köszönhetően nemcsak új faegyedekkel, de kisebb cserjékkel és évelő zöldfoltokkal is bővítették. Emellett a terület az összes lehetséges útvonalat megvizsgálva is megfelelő közelségben van a nagyobb városi zöldfelületet képező II. János Pál pápa térhez. Utóbbit 2025 áprilisában kezdték megújítani. A munkálatok előtti tervezési folyamatba a szakemberek a teret használó lakosságot is igyekeztek bevonni, ezáltal a beruházás arra törekszik, hogy a tér ne csak közel legyen az ott lakókhoz, hanem még a jelenleginél is vonzóbbá váljon számukra, és ezáltal több időt töltsenek zöld környezetben. Bizonyos mértékig ez a terület is összhangban van tehát a 3-30-300-as szabály kritériumaival. Ha pedig a már említett tulipánfák elérik a tényleges magasságukat, nagy esély van rá, hogy az utca teljesen eleget tud tenni a javasolt elveknek.

2. ábra: A szabály harmadik kritériumának teljesülése két budapesti utcában

Forrás: saját szerkesztés

Egy követendő példa: Helsinki

Helsinki már évek óta aktívan tesz a klímaváltozás ellen, illetve az annak nyomán előálló új körülményekhez való adaptáció érdekében. Célkitűzése, hogy 2030-ra karbonsemleges legyen, kibocsátását pedig 85%-kal csökkentse, majd 2040-re elérje a karbonnegatív állapotot. A városvezetés már a 3-30-300-as szabály megfogalmazása előtt nagy figyelmet fordított a minimálisan 30%-os lombkorona-fedettség elérésére. Ez az arány ma már szinte a város bármely tetszőlegesen kiválasztott területén érvényesül, sőt van, ahol még ennél is magasabb. Ez egyébként az ország egészével kapcsolatban szintén kijelenthető, mivel Finnország erdősültsége 65–75% között mozog. Helsinki belvárosában sok helyen találni természetes erdőfoltokat is (3. ábra).

3. ábra: Helsinki lombkorona-borítottsága

Forrás: saját szerkesztés a Copernicus adatbázisa alapján

A három fa láthatóságára vonatkozó első pont teljesülésével kapcsolatban egy 2025 decemberében az ESI munkatársának részvételével zajlott szakmai találkozón az önkormányzat képviselője kifejtette,[10] hogy a kérdéssel eddig nem foglalkoztak, tehát erre vonatkozó vizsgálataik sincsenek még. A harmadik pont teljesítésével viszont jól haladnak, mivel a város lakóinak 85%-a 300 méteren belül el tud érni valamilyen zöldterületet. Helsinki a kisgyermekes családok igényeit szem előtt tartva azt is kritériumként fogalmazta meg maga számára, hogy minden lakóhelytől maximum 600 méteres távolságra lennie kell egy játszótérnek. Ennek a követelménynek a teljesítésén azonban a város vezetésének még dolgoznia kell. A 4. ábra azt mutatja, hogy egy 100 × 100 méteren élő lakos mekkora zöldfelülethez férhet hozzá 300 méteren belül.

4. ábra: Helyi parkok elérhetősége Helsinkiben

Forrás: saját szerkesztés az önkormányzat adatszolgáltatása alapján

A helsinki önkormányzat és az ott dolgozó tájépítészek nagyon fontosnak tartják, hogy a lakosság is elégedett legyen a különböző projektekkel. Ezért a helyi közösségeket a tervezés összes szakaszába bevonják, hogy az adott beruházásokról az érintettek is elmondhassák a véleményüket. Az önkormányzat ugyancsak nagy hangsúlyt fektet a helyi élővilág védelme szempontjából is fontos természetes városi erdők megóvására és fenntartására. A 3-30-300-as szabályban foglaltakhoz azonban több más európai országhoz hasonlóan itt sem ragaszkodnak szigorúan, inkább próbálják azt saját táji adottságaikhoz igazítani.

Az önkormányzat mellett a Helsinkiben található Aalto Egyetem is dolgozik a 3-30-300-as szabály teljesítésén. Tájépítész doktoranduszokkal, illetve a Turku Egyetemmel együttműködve az intézmény több kutatási projektet is szentelt már a kérdésnek. A JustTrees projekt például a sűrűn lakott területeken vizsgálja a városi zöldfelületek mennyiségét, hozzáférhetőségét és térbeli eloszlását. Célja, hogy a szabály elveiből kiindulva olyan lakókörnyezetet lehessen tervezni, amely figyelembe veszi az emberek, illetve a többi ott élő faj igényeit is.

Következtetés