UNSPLASH | License | Tony Wanli
„Vízvezeték-szegénység”: új krízis az Egyesült Államokban
Egy idén nyáron megjelent cikkében a Bloomberg részletesen foglalkozott azzal, hogy milyen megoldandó problémák tornyosulnak az Egyesült Államok vízellátási rendszere elé. A tiszta, vezetékes vízhez való hozzáférés világszerte a gazdasági és a társadalmi fejlődés egyik alappillére. Az Egyesült Államok hagyományosan élen járt e tekintetben, az utóbbi évtizedekben azonban aggasztó trend kezd kirajzolódni. A kutatások szerint a vezetékes vízhez való hozzáférés hiánya ma már nem kifejezetten a vidéki, szegény térségek problémája, hanem a nagyvárosokban is jelentkezik, ráadásul aránytalanul nagy mértékben érinti a kisebbségekhez tartozó lakosokat. Az úgynevezett vízvezeték-szegénység különösen Houston, Phoenix és Portland városaiban kezd aggasztó problémává válni.
A vízhez való hozzáférés, mint alapvető jog
A vízhez való hozzáférés világszerte a fejlődés és a civilizáció fennmaradásának egyik elemi feltétele. Az Egyesült Államokban az elmúlt évszázadban hatalmas infrastrukturális beruházások történtek a vízhálózat kiépítése érdekében, és ezáltal a 20. század végére szinte minden háztartásban alapvető szolgáltatássá vált a vezetékes víz. A 21. században azonban kiderült, hogy ez a vívmány ma már a városi területeken sem mindenki számára egyformán adott. Ennek oka részben a lakhatási költségek növekedésében, részben pedig az infrastrukturális karbantartások elmaradásában keresendő. Azt a jelenséget, amikor valaki akár a fizetésképtelenség, akár a lakásának rossz állapota miatt huzamosabb ideig nem fér hozzá a vezetékes vízhez, a Bloomberg cikke által idézett szakértők vízvezeték-szegénységnek nevezték el.
Gazdasági és társadalmi okok
Korábban a vízvezeték-szegénység elsősorban a vidéki, elmaradottabb térségek sajátossága volt. A 1990-es évektől kezdődően viszont a lakáspiac átalakulásával egyre több alacsony jövedelmű család kényszerült megfizethető, de gyakran rossz állapotú lakásokba. A folyamatot aztán a 2008-as gazdasági válság még tovább gyorsította. A munkanélküliség, a bércsökkenés és az eladósodás következtében egyre többen maradtak el közüzemi számláik fizetésével, és emiatt egyre többen voltak kénytelenek a különböző szolgáltatások felfüggesztésével szembenézni.
Ennek tulajdonítható, hogy az Egyesült Államokban ma már a vezetékes víz nélkül élő háztartások közel 72%-a városi térségekben található. Ez több mint kétszerese az 1970-es évek elején mért aránynak. A probléma ráadásul nem egyenlő mértékben érinti a társadalom különböző rétegeit: a kisebbségi közösségek tagjai például sokkal jobban sújtja, és ezzel tovább fokozza az országban már egyébként is meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket.
A probléma különösen szembetűnő Portlandben, ahol 2000 és 2021 között 56%-kal nőtt a vezetékes víz nélkül élő háztartások száma annak dacára, hogy a város gazdasági növekedése az országon belül is kiemelkedőnek számít. Mindez jól mutatja, hogy a gazdasági mutatók kedvező alakulása nem javítja egyenlő mértkében az egyes társadalmi rétegek életkörülményeit, sőt a fejlődéssel súlyosbodhat a lakhatási válság, és emiatt sokak helyzete egyenesen romlásnak indulhat.
Az elemzők szerint szintén komoly probléma a szövetségi vízügyi beruházások visszaesése. 1977-ben még a tőkeberuházások közel kétharmadát a szövetségi költségvetés állta, 2017-re viszont ez az arány mindössze 9%-ra zsugorodott. A hálózat elöregedése és a karbantartás hiánya pedig tovább növeli a szolgáltatás kiesésének kockázatát. A helyzetet az is rontja, hogy a 2026-os költségvetésre vonatkozó javaslatában Donald Trump szorgalmazza: 90%-kal csökkenteni kell annak a két alapnak a pénzügyi eszközeit, amelyek eddig támogatásaikkal segítették a víz- és a csatornahálózatok fejlesztését, illetve karbantartását.
A vízvezeték-szegénység problémája komoly, rendszerszintű társadalmi és gazdasági problémákra hívja fel a figyelmet. A megoldás átfogó megközelítést igényel, amelynek része kell, hogy legyen a vízinfrastruktúra-beruházások növelése, valamint a szociális védőháló megerősítése, hogy ezáltal megelőzhetőek legyenek a közüzemi kikapcsolások. A szükséges intézkedések elmaradása esetén viszont fennáll a veszélye, hogy a jelenség hozzájárulhat az ország társadalmi egyenlőtlenségeinek további mélyüléséhez – vagy akár egy egészségügyi válság kibontakozásához is.
