Kép a Sora Ai eszközeivel készült.
Mire jó a ragacsosságmutató?
Idén nyáron rekordhőséget mértek az Egyesült Államok keleti partján, ennek hatását pedig a levegő tartósan magas páratartalma csak tovább erősítette. A jelenség leírására a NASA kutatói kidolgoztak egy új mutatót, amelyet ragacsosságmutatónak (stickiness index) kereszteltek el. A levegő hőmérséklete és nedveségtartalma alapján kiszámolt mutató kidolgozásának célja, hogy segítsen beazonosítani a hőstressz kialakulásának kockázatát.
A páratartalom és a hőmérséklet
A párás hőségben nemcsak többet izzadunk, hanem nagyobb veszélynek is vagyunk kitéve, mivel minél magasabb a levegő nedvességtartalma, annál kevesebb hőt tud leadni a szervezetünk. Ezzel magyarázható, hogy magas páratartalom mellett sokkal alacsonyabb hőmérséklet esetén is megfigyelhetők az extrém forróságra jellemző testi tünetek és rosszullét, és fokozódhat a hőérzet, illetve a hőstressz kialakulásának kockázata.
Maga a hőstressz vezető oknak számít az időjárással összefüggésbe hozható halálesetek között, és számos más betegségtől – például a szív- és érrendszeri problémáktól, a cukor- és légúti betegségektől, illetve az asztmától – szenvedő ember állapotát súlyosbíthatja. Emellett növeli a balesetek kialakulásának és bizonyos fertőző betegségek terjedésének a kockázatát is. Az Egyesült Államokban évente nagyjából 700, globálisan pedig megközelítőleg 490 ezer haláleset köthető az extrém hőséghez.
A páratartalom hatása mindazonáltal a hűvösebb időjárási körülmények között is számottevő, ám ekkor épp ellentétes azzal, amit nyáron tapasztalhatunk, mivel a hőérzet jelentős csökkenésével jár. Ha ugyanis magas a páratartalom, akkor a hidegben kevésbé érvényesül a meleg ruházat hatása, a nedvesség pedig a bőrben marad, ezáltal romlik a test hőszabályozó képessége, és fokozódik a hőveszteség. Megfelelő páratartalom esetén ellenben a hidegben kisebb eséllyel alakulnak ki bőrfelületi elváltozások és légzőszervi rendellenességek.
A mutató funkciója
A ragacsosságmutató célja elsősorban nem a verejtékezés mértékének meghatározása, hanem a szélsőséges időjárási körülmények földrajzi megjelenésének mérése, illetve a légköri hőmérséklet és a páratartalom hőérzetre gyakorolt együttes hatásának számszerűsítése. Segítségével a jövőben könnyebb lehet elemezni a párás hő szélsőségeinek tér- és időbeli megoszlását, azonosítani lehet a különösen veszélyeztetett területeket, és ezáltal célzottan meg lehet tervezni a szükséges egészségügyi válaszlépésket.
A mutató értékei adott esetben jelentősen eltérhetnek a hőmérsékleti átlagok értékeitől. New Yorkban például a ragacsosságmutató alapján idén nyáron megközelítőleg ugyanolyan volt a helyzet, mint Floridában, holott az utóbbi átlaghőmérséklete lényegesen magasabb volt, mint az előbbié. Florida átlaghőmérséklete ugyanis 24 °C, míg New Yorké 12 °C – ráadásul Floridában a nyári hőmérséklet gyakran a 35 °C-ot is elérheti, New Yorkban ellenben a legmelegebb hónapnak számító július átlaga sem szokott 29 °C-nál magasabbra emelkedni.
