Minierdők a város szívében

UNSPLASH | License | Walter Martin

A folyamatos urbanizáció hatására exponenciálisan növekszik a környezetkárosítás: egyre több zöldterület helyére kerülnek lakó- és ipari parkok, illetve egyéb létesítmények. Ezek építése során ráadásul általában nem figyelnek oda az elveszett növénytakaró visszapótlására. Pedig a gyepek, a parkok, illetve az erdők élhetőbbé teszik az ember mikrokörnyezetét, javítják a levegő minőségét, szabályozzák a levegő hőmérsékletét, csökkentik a zajszintet, emellett nagy mennyiségű csapadékot és szén-dioxidot tudnak eltárolni, és segítik a biológiai sokféleség megőrzését. A japán botanikus, Akira Mijavaki erdőtelepítési módszerével ezek a pozitív hatások kis területen, kevés ráfordítással és meglehetősen rövid idő alatt elérhetők lehetnek.

A városi minierdők és a Mijavaki-módszer

A zöldterületek megőrzését és növelését több hazai és EU-s jogi anyag is előírja, és már számos kormányzati program (10 millió fa, Ország- és Településfásítás Program, Újszülöttek erdeje) tűzte zászlajára. Bár ezek elsősorban környezetvédelmi és klímamitigációs célokra hivatkoznak, a zöldterületek számának növelése az emberi jó(l)léthez is jelentősen hozzájárul. Ilyen szempontból a városi minierdők hasznossága megkérdőjelezhetetlen, ha pedig a fásítás tudatos tervezéssel történik, az általa elért eredmények még kiemelkedőbbek lehetnek.

Akira Mijavaki japán botanikus az 1950-es évek végén kezdte kutatni, hogy a különböző növényfajok miként élnek együtt például a szentélyerdőkben. Munkája során arra jutott, hogy az őshonos erdők négyfajta növényzetből állnak össze: a fő fafajokból, az alfajokból, a cserjékből és a talajtakaróból. Felismerése nyomán aztán az 1970-es években kialakította saját erdőtelepítési módszerét, amely talaj- és éghajlati viszonyoktól függetlenül mindenhol alkalmazható.

A tudós eljárása az alábbi öt lépésből áll:

1. a helyszín felmérése, a talaj összetételének vizsgálata, szükség esetén a talaj cseréje;
2. a területre jellemző nagyjából 15-30 őshonos – a nagyméretű fáktól a cserjékig terjedő – faj kiválasztása;
3. alapos, az öntözést, a társulás védelmét és a telepítési munkákat is figyelembe vevő tervezés, illetve a biodiverz fajok sűrűn (körülbelül fél méterenként) történő elültetése;
4. a talajnedvesség megtartása érdekében vastag, kb. 10 cm-es talajtakaró (pl. szalmából vagy fenyőkéregből kialakított mulcsréteg) leterítése;
5. az első 2-3 évben az erdő fokozott gondozása.

A tudós fenti elveit figyelembe véve más megoldásoknál jóval gyorsabban lehet a városokban őshonos erdei ökoszisztémákat létrehozni. A többféle fa- és cserjefajtából álló növényközösség nagyon jól működik együtt, és tökéletesen tud alkalmazkodni az adott terület időjárási viszonyaihoz. A megoldás sajátos vonása, hogy meglehetősen kis területen meglehetősen sokféle növényt koncentrál, hiszen négyzetméterenként akár három fa, illetve cserje ültetésével számol. Ezek közül a legerősebbek a természetes szelekció révén már 3 év alatt jelentős fejlődésen mennek keresztül. Egy hagyományos erdőnek körülbelül 200 évre van szüksége ahhoz, hogy teljesen kifejlődjön; ezt az időt a Mijavaki-módszerrel akár 20 évre is le lehet rövidíteni.

A különböző növényzeti szintek együttélése révén a Mijavaki-erdők idővel egyre sűrűbbé és összetettebbé válnak, és ezáltal a biodiverzitás gyarapodásához is hozzájárulnak. Egyes kimutatások szerint a Mijavaki-erdőkben 18-szor nagyobb a biológiai sokféleség, mint egy hagyományos városi erdőben. A sűrű és változatos növényzet emellett hűvösebbé és termékenyebbé teszi talajt, a benne élő mikroorganizmusok révén javítja annak szerkezetét, valamint a levegőztetéséhez, a stabilizálásához és a regenerációjához is hozzájárul. A dús fauna ráadásul a csapadékvíz tárolását is segíti, vagyis a területet aszályosabb időszakokban sem veszélyezteti a kiszáradás – sőt mikroklíma-szabályozó tevékenysége révén még a városi hőszigethatást is csökkenti.

Rekreációs térként, illetve a levegő- és zajszennyezés csökkentése révén a Mijavaki-erdők az emberi egészségre is jó hatással vannak. A fák kivonják a mérgező részecskéket a levegőből, és olcsó, esztétikus alternatívát kínálnak a zajvédő falakkal szemben – egy 5 méter széles erdősáv akár 10 dB-lel is csökkenteni tudja a zajt, az erdők fejlődésével pedig ez az érték folyamatosan nő. Környezetvédelmi szempontból szintén fontos, hogy egy átlagos korú (vagyis néhány évtizedes) Mijavaki-erdő biomasszája 100 négyzetméterenként 6 tonna szén-dioxid tárolására képes. Ez nagyjából megfelel egy átlagos európai ember által éves szinten kibocsátott szén-dioxid-mennyiség kétharmadának. A növények fejlődésével párhuzamosan ráadásul a társulás évi 50 kilogramm további szén-dioxidot nyel el.

Az elmúlt évtizedekben a világ sok pontján telepítettek Mijavaki-erdőket, 2021 óta pedig Franciaország, Belgium, az Amerikai Egyesült Államok, Thaiföld, Japán, Nagy-Britannia, India és Hollandia után már Magyarországon is több ilyen mesterséges fatársulás található. Az első hazai telepítésre Budapesten, a Tabánban került sor, ahol a kijelölt 40 négyeztméteren összesen 120 növényt ültettek el: a legnagyobb számban mezei- és korai juhart, emellett pedig barkócaberkenyét, gyertyánt, vadkörtét, vénic szilt, kocsánytalan tölgyet, csíkos kecskerágót és egybibés galagonyát. Ezek a növények mind a budai hegyek lejtőinek őshonos fajai, vagyis a tervezés során a kis erdővel a meszes talajú, középhegységi lombhullató erdőtársulásokat imitálták.

Az elmúlt években több más helyszínen is történtek hasonló telepítések, így ma már a fővárosban a Boráros téren, a Lenhossék utcában, Budafokon, Soroksáron, a Zsigmond téren, az Andor utcában, a Rákóczi hídnál, az Erdélyi János téren, Rákoskerten, a XII. kerületi Gesztenyéskertben, a Bimbó úton, a Nehru-parton, a Népligetben, a Táborhegyen, Pestszentlőrincen, illetőleg a régi Mol-székház parkolójában, vidéken pedig Baján, Egerben, Kunszentmiklóson, Kaposvárott, Bükön és Gyöngyösön is lehet Mijavaki-erdővel találkozni. A legdúsabb hazai minierdő az említett rákoskerti helyszínen található, ahol 260 négyzetméteren 1300 növény kapott helyet. Több telepítésre a „10 millió fa”-kezdeményezés keretén belül, magáncégek bevonásával került sor.

A városi zöldterületek növelése tehát hazánkban is megkezdődött, ám egyelőre gyerekcipőben jár még, a jövőben viszont fokozott szerephez juthat, mivel egyaránt segíti a természet regenerálódását, valamint a település környezetének egészségessé és élhetővé tételét.