Milyen MI-stratégiára lenne szüksége az USA-nak?

LEWEB | CC BY 2.0 | Flicker

A Google egykori vezetője, Erich Schmidt az amerikai Képviselőház energetikai és kereskedelemi szakbizottsága előtt beszélt a mesterséges intelligencia várható fejlődéséről, energiafelhasználásáról, illetve az Egyesült Államok és Kína között kiéleződő fejlesztési versenyről.

Erich Schmidt és a Special Competitive Studies Project

Eric Schmidt 2011 és 2015 között volt a Google vezérigazgatója, 2015 és 2017 között pedig a cég anyavállalatának, az Alphabetnek a vezetője, emellett bekerült Barack Obama elnök tudományos tanácsadó testületébe is. Az Alphabettől való távozását követően a védelmi minisztérium innovációs tanácsadó testületét, illetve a Kongresszusnak a mesterséges intelligencia (MI) nemzetbiztonsági vetületeit vizsgáló bizottságát vezette. A Special Competitive Studies Project (SCSP) nevű think tanket 2021-ben alapította meg. A szervezet elsősorban az MI-nek és más új technológiáknak a nemzetbiztonságra gyakorolt hatásával foglalkozik. Igazgatótanácsában Schmidt mellett a demokrata Michèle Flournoy, a védelmi minisztérium szakpolitikákért felelős államtitkára, a republikánus Nadia Schadlow helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó, Robert Work védelmi miniszterhelyettes, illetve a republikánus William Thornberry volt kongresszusi képviselő, a fegyveres erők bizottságának korábbi elnöke is helyet foglal.

Az USA MI-stratégiája

Meghallgatásán Schmidt az MI-forradalom elképesztő gyorsaságát érzékeltetve kiemelte, hogy a ChatGPT mindössze öt nap alatt szerzett egymillió felhasználót, míg ennek a számnak az elérése annak idején a Google Gmail nevű levelezőszolgáltatásának öt évébe került. Idén márciusban pedig, amikor az OpenAI élesítette a ChatGPT egyik új funkcióját, a szolgáltatás felhasználóinak száma már az annak elindítását követő órában átlépte az egymilliós határt.

Schmidt hangsúlyozta, hogy az MI-t jelenleg számos szakpolitikai területen – például az egészségügyben, a hadügyben és a hírszerzésben – felhasználják, az Egyesült Államok vezető szerepének, illetve megújulási képességének megőrzése pedig igen nagymértékben függ attól, hogy mennyire tudja hasznosítani az új technológia adta lehetőségeket. Kitért arra is, hogy a globális MI-versenyt az amerikai kormány nem nyerheti meg a gazdasági és a tudományos élet szereplőinek bevonása nélkül. A kormányzatnak főleg a stratégiai irány meghatározásában és a gazdasági háttér megteremtésében van szerepe, míg a piaci szereplőknek az innováció piacra dobásában, illetve nyerségessé tételében. A tudományos élet feladata pedig az, hogy biztosítsa a szakember-utánpótlást, illetve hogy elvégezze a szükséges alapkutatásokat.

Az Egyesült Államok versenyelőnyének megőrzése érdekében Schmidt javasolta, hogy az országban állítsanak fel egy úgynevezett Technológiai Versenyképességi Tanácsot (Technology Competitiveness Council, TCC). Ez szervezetileg a Fehér Házon belül működne, és vezetője az alelnök lenne. Feladata elsősorban az új, gyorsan fejlődő és meghatározó jelentőségű technológiák azonosítása, majd a piaci szereplőkkel együttműködésben az ezekhez kapcsolódó összállami feladatok koordinációja lenne. Schmidt emellett olyan jogosítványokat is javasolt a szervezetnek, melyek révén az meg tudná kerülni az állami bürokráciát, és igazodni tudna a techszektor munkavégzési üteméhez. A tanácsnak a nyílt forráskódú fejlesztések támogatásával a teljes amerikai innovációs potenciált fel kellene használnia.

Emellett az Egyesült Államoknak továbbra is fejlesztenie kellene űriparát, mivel annak egyre nagyobb a nemzetbiztonsági jelentősége, ahogyan az a Starlink példája is világosan megmutatta. Az űrkutatáshoz az MI használata is nagymértékben hozzájárulhat, például az autonóm rendszerek és műholdak működtetésével, az űrbéli forgalom irányításával, illetve a begyűjtött adatok valós idejű elemzésével. Mindez azonban kizárólag nagymértékű állami szerepvállalás révén valósítható meg.

Az MI és az USA energetikai rendszere

Schmidt kitért az MI-cégek energiafelhasználására is. Elmondása alapján a legtöbb adatközpont működéséhez átlagosan 1–5 gigawatt energiamennyiségre van szükség, ám nem ritkák a 10 gigawattot igénylő központok sem. Schmidt kiemelte, hogy egyes becslések alapján az adatközpontok energiaigénye a jelenlegi 3%-ról 9%-ra nőhet. Ő maga úgy számol, hogy az Egyesült Államokban 2027-ig további 29 gigawatt, 2030-ig pedig további 67 gigawatt energia megtermelésére lesz szükség. Probléma viszont, hogy az Egyesült Államok energetikai hálózata nincs felkészülve a mostani kihívásokra, mivel nagy része elöregedett, illetve nem rendelkezik megfelelő védelemmel a természeti katasztrófákhoz és kibertámadásokhoz hasonló fenyegetések ellen.

A fentiek miatt Schmidt szerint az amerikai MI-tervek Achilles-sarka az ország energetikai hálózata lehet, mivel kétséges, hogy az ki tudja-e szolgálni a mainál akár százszor is nagyobbra növekedő energiaigényt. Mindazonáltal az MI alkalmazása az energiahálózat működésére is pozitívan hathat, mivel javítani tudja annak hatékonyságát, illetve sebességét is, valamint segíthet a kibertámadások idejében történő észlelésében és elhárításában.

A legfőbb vetélytárs: Kína

Schmidt a meghallgatáson úgy vélte, hogy bár jelenleg az Egyesült Államok áll az MI-fejlesztések élén, eltérő stratégiájával Kína kedvezőbb környeztet teremthet a saját fejlesztéseinek. Peking stratégiájának pilléreit az államilag kijelölt cél meghatározása és az ezekhez kapcsolt nagymértékű állami befektetések, valamint a hatalmas hazai tehetségbázis adják, egyedi vonása pedig az állami, a civil és a tudományos szektorokat összeolvasztó megközelítés. Ennek eredményeként az innovatív megoldások rövid idő alatt, gazdaságosan piacra bocsáthatók, ahogy az a DeepSeek és a Manus nevű termékek esetében is történt.

 Peking tudatos lépéseinek köszönhetően az ország ma már nem a nyugati fejlesztéseket másolja, sőt bizonyos tekintetben jelenleg ő van a piaci trendek élén. Az innovációt támogató környezet kialakításának legfőbb célja esetében az, hogy az ország minél kedvezőbb geopolitikai helyzetbe kerüljön, illetve hogy 2030-ra a világ vezető MI-hatalmává váljon, és ezáltal dominálni tudja a területen folyó kutatási munkát, valamint a további feltörekvő technológiákat. A két állam versengése során elkerülhetetlen a kooperáció, mivel csakis így lehet elejét venni az MI-hez kapcsolódó és az egész világra veszélyt jelentő problémáknak. Amiatt viszont, hogy a kínai vállalatok visszaélhetnek a nyílt forráskódú nyugati MI-fejlesztésekkel, mindenképp szükséges lesz különböző biztonsági intézkedéseket tenni.

Mesterséges általános intelligencia

Schmidt véleménye szerint az emberi kognitív képességekkel rendelkező mesterséges általános intelligencia kifejlesztésének pontos dátumát nehéz meghatározni, ennek ellenére a döntéshozóknak fel kell készülniük arra, hogy ez be fog következni. Ennek a jövőbeli technológiának a működését össze kell hangolni az emberi elvárásokkal, hogy csökkenthetők legyenek például az automatizáció miatt kialakuló társadalmi feszültségek. A területen akkor indulhatnak meg a valódi fejlesztések, amikor az MI képessé válik arra, hogy a saját felfedezései alapján önállóan hozzon létre új tudásanyagot, és már nem csak az emberek által korábban leírt ismereteket önti új formába.

 Eric Schmidt végül elmondta, hogy a közeli jövőben az MI nagyarányú elterjedésére számít, és a folyamat a nemzetbiztonsági és az energetikai szektorokat is kiemelten érinteni fogja. Szerinte az Egyesült Államok kizárólag úgy őrizheti meg vezető szerepét, ha átfogó MI-stratégiát alakít ki, mivel csakis így tudja majd biztosítani a fejlődéshez szükséges energiát, illetve így sikerül élnie az új technológiákból származó geopolitikai előnyökkel.