Bradley Dunn| | Unsplash licenc | Unsplash
Mi számít tengeri szennyezésnek?
Az ENSZ adatai szerint az óceánok termelik a földi élethez szükséges oxigén 50%-át, illetve nyelik el az összes szén-dioxid-kibocsátás 25%-át. Emellett a kibocsátásból származó felesleges hő 90%-át is megkötik. Mindez azt jelenti, hogy ők a világ legnagyobb szén-dioxid-elnyelői, és központi szerepet játszanak a légkörben található üvegházhatású gázok mennyiségének csökkentésében, valamint az éghajlat stabilizációjában. Ez a klíma szempontjából előnyös folyamat viszont hátrányosan érinti az óceáni élővilágot, mivel felmelegíti és savasabbá teszi a tengervizeket. Ugyan a jelenleg uralkodó tudományos diskurzus szerint a klímaváltozásnak nincs hatása az óceánok hőmérsékletének hirtelen változásaira, a tengeri szennyezés nemzetközi jogi keretei mégis átalakulóban vannak.
A Nemzetközi Tengerjogi Törvényszék (International Tribunal for the Law of the Sea, ITLOS) 2024. májusi határozata kimondta, hogy az üvegházhatású gázok óceánok által történő elnyelése a tengeri szennyezés egy formája, ezért azzal kapcsolatban nemzetközi szabályozást kell kialakítani. Az ügyben a Kis Szigetállamok Éghajlatváltozással és Nemzetközi Joggal Foglalkozó Bizottsága (Commission of Small Island States on Climate Change and International Law, COSIS) által 2022-ben benyújtott keresete alapján született döntés.
A COSIS kérdései és az azokra adott válasz
A kis szigetállamok két kérdésben kértek kiegészítést az ITLOS-tól. Az egyik az volt, hogy a törvényszék állapítsa meg, milyen kötelezettségei vannak a tagállamoknak az antropogén eredetű üvegházhatású gázok miatti klímaváltozás és elsavasodás nyomán az óceánokban kialakuló (vagy vélhetően kialakuló) káros hatások megelőzése, csökkentése és ellenőrzése terén. A második pedig az, hogy a határozat tisztázza, a tagállamoknak milyen jogi kötelezettségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a tengeri környezetet meg lehessen óvni a klímaváltozás kedvezőtlen következményeitől (a többi között a vizek felmelegedésétől és elsavasodásától, illetve a tengerszint emelkedésétől).
Az első kérdésre vonatkozóan a törvényszék egyértelműen megállapította, hogy az antropogén eredetű üvegházhatású gázok légkörbe történő kibocsátása is a tengeri környezet szennyezésének minősül. A az általa kiadott vélemény továbbá azt is leszögezte, hogy a párizsi megállapodás értelmében a tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük az antropogén üvegházhatásúgáz-kibocsátásból eredő tengerszennyezés megelőzése, csökkentése és ellenőrzése érdekében, illetve törekedniük kell a vonatkozó szakpolitikák összehangolására.
Bár az ilyen intézkedések hatóköre és tartalma az egyes országok lehetőségeitől függően változhat, az állásfoglalás megerősíti: a párizsi megállapodás 1,5 °C-os hőmérsékleti céljának fontos szempontnak kell lennie a kialakításuk során. Az ITLOS véleménye egyúttal azt is kimondja, hogy az államoknak nemcsak a joghatóságuk vagy az ellenőrzésük alá tartozó területeken, hanem a határaikon átnyúlóan is kötelességük minden fent felsorolt intézkedést megtenni az antropogén üvegházhatásúgáz-kibocsátásból eredő tengerszennyezéssel kapcsolatban.
A törvényszék az antropogén üvegházhatásúgáz-kibocsátásból eredő tengerszennyezés három kategóriáját különbözteti meg: a szárazföldi forrásokból származó, a hajókból származó, illetve a légkörön keresztül történő szennyezést. Megállapítja, hogy az államoknak mindhárom esetben konkrét kötelezettségeik vannak, valamint előírja, hogy a fejlődő országokat is szükséges támogatni a tengerszennyezés kezelésére irányuló erőfeszítéseikben.
A második kérdésre reagálva a törvényszék leszögezte: az egyes államoknak konkrét kötelezettségeik vannak azzal kapcsolatban, hogy a tengeri környezetet megóvják az éghajlatváltozás hatásaitól és az elsavasodástól, azokon a helyeken pedig, ahol a tengeri környezet károsodott, ezek a kötelezettségek kiterjednek a tengeri élőhelyek és ökoszisztémák helyreállítására is. Az ITLOS ezt a kötelezettséget a kellő gondosság követelményeként írja le, amelyhez „az éghajlatváltozás hatásai és az óceánok elsavasodása által a tengeri környezetnek okozott súlyos és visszafordíthatatlan károk magas kockázata miatt” szigorú előírások rendelődnek.
Az óceánok hőmérséklete és a globális felmelegedés
A tengeri szennyezés új jogi keretezése ellenére a tudományos közeg egyre inkább megosztott a vizek állapota és a klímaváltozás közötti összefüggés bizonyos aspektusait illetően. A Berni Egyetem kutatói arra jutottak, hogy 2023 áprilisa és 2024 márciusa között az óceánok felszínének hőmérséklete mintegy 0,25 °C-al haladta meg a korábbi, 2015–2016. évi rekordot.
Kutatásuk eredményei szerint az óceáni hőmérséklet ilyen mértékű megugrása kifejezetten ritka, megközelítőleg ötszáz évente ismétlődő jelenség, és a felmelegedés jelenlegi tendenciája nem mutat arra utaló jeleket, hogy ez az anomália egy új trend kezdetét jelentené. Modellezési kísérleteik alapján ugyanis a rekordok után mért hőmérsékletek alakulása megfelel a modellek által előre jelzett értékeknek. Ez pedig arra enged következtetni, hogy szélsőséges eseményről, nem pedig a felmelegedés további váratlan gyorsulásáról van szó. A jelenleg érvényes modellek többsége szerint az óceánok hőmérséklete 2025 szeptemberéig a rekordok előtt mért szinteket mutatja majd.
A kutatók arra számítanak, hogy az óceánok felszíni hőmérsékletének alakulása a jövőben visszatér a hosszú távú felmelegedési trendhez, a folyamatos felmelegedés miatt pedig az ilyen szélsőséges események előfordulása gyakoribbá válik. Ha viszont a hőmérséklet nem tér vissza a rekordokat megelőző szintre, az azt jelentheti, hogy alábecsülték a jelenség éghajlat-érzékenységét, és a jövőbeli felmelegedés nagyobb lesz.
Bár a kutatások jelenleg abba az irányba mutatnak, hogy az óceánokban mért rekordhőmérsékletek nem kapcsolhatók össze kizárólagosan az klímaváltozás környezeti hatásaival, a tengervizek emberi eredetű károktól való védelme a tudományos konszenzus hiányában elengedhetetlen. Annyi bizonyos, az ITLOS határozata és a kis szigetállamok tengervizek védelme mellett való elköteleződése elő fogja segíteni, hogy a tengerjog nagyobb hangsúlyt helyezzen a környezetvédelemre.
