UNSPLASH | License | Markus Spiske
Mi is az az ökorasszizmus?
Az ökorasszizmus a környezeti igazságtalanság egyik fajtája, melyről akkor beszélnek a szakemberek, ha bizonyos politikai intézkedések vagy ipari beruházások nagyobb szennyezéssel járnak, és jobban növelik az egészségügyi kockázatok mértékét az amerikai őslakosok körében és egyéb, a rasszizmus által érintett közösségekben, mint a fehér lakosság között.
Az ökorasszizmus fogalma
A környezeti igazságtalanság egyik vállfaját jelentő ökorasszizmusról akkor beszélhetünk, ha bizonyos fejlesztések, illetve politikai intézkedések szándékosan vagy nem szándékolt módon az átlagosnál nagyobb szennyezést és egészségügyi kockázatot eredményeznek, és jobban növelik az egészségügyi kockázatok mértékét az amerikai őslakosok körében, valamint más, a rasszizmus által érintett közösségekben, illetőleg ha ezen csoportok tagjai a társadalom többi tagjához képest kevésbé tudnak hozzáférni például a tiszta vízhez vagy a tiszta levegőhöz.
A fogalom még az 1980-as években a környezeti igazságosságért küzdő mozgalom feltűnésével párhuzamosan alakult ki az Egyesült Államokban. Annak ellenére azonban, hogy a problémára már több évtizede felfigyeltek, a környezet szennyezése és rombolása, illetve a klímaváltozás mind a mai napig aránytalanul nagy mértékben érinti az említett közösségeket: a kanadai környezetvédelmi aktivista, David Suzuki szerint a feketék, az őslakosok és más, történelmileg marginalizált csoportok a higany- és a bitumenszennyezés, a kloroprénkibocsátás és egyéb környezetkárosító anyagok miatt évek óta szenvednek az ökorasszizmus következményitől.
A jelenség tipikus esete, amikor a rasszizmus által érintett csoportok közelében helyezik el a szennyező vagy a környezetvédelmi szempontból egyéb módon veszélyes ipari létesítményeket, illetve amikor ezek az üzemek az említett csoportok közelében nem tartják be a környezetvédelmi előírásokat. E csoportok tagjai ráadásul a munkahelyükön gyakran az átlagosnál jóval nagyobb mértékben ki vannak téve a mérgező vegyi anyagoknak, és ez fokozza a körükben az egészségügyi kockázatok kialakulását.
Louisiana példája
A louisianai New Orleans és Baton Rouge közötti 137 kilométeres ipari folyosóban annyira súlyos az ipari szennyezés, hogy a területet ma már csak a „Rákfolyosó” (Cancer Alley) néven emlegetik. A térségben élő – túlnyomórészt fekete – lakosok körében ugyanis jóval magasabb a rákos megbetegedések aránya, mint az Egyesült Államok többi részén. A szintén louisianai St. James Parishban pedig egy 16 kilométer sugarú körben nagyjából egy tucat petrolkémiai létesítmény működik az ottani fekete lakosok otthonai közelében.
Egy 2012-es tanulmány már megállapította, amikor néhány délkelet-louisianai kerületben az alacsony jövedelmű és a kisebbségi közösségekben koncentrálódó ipari létesítmények hatásait vizsgálta, hogy a térségbeli alacsony jövedelmű vagy fekete közösségeket aránytalanul nagy mértékben érinti a mérgező lég- és finomrészecske-szennyezés. Emellett azt is igazolta, hogy kimutatható összefüggés figyelhető meg a lakosság faji hovatartozása, valamint a pontszerű mérgező légszennyezésből származó becsült egészségügyi kockázatoknak való kitettsége között.
Egy másik, 2023-ban megjelent tanulmány arra is kísérletet tett, hogy felmérje a lousianai ipari légszennyezéshez fűződő engedélyezési gyakorlat diszkriminatív vonásait. Állítása szerint az Egyesült Államok általános levegőminősége évtizedek óta egyre javul, a szennyezésnek való kitettség tekintetében azonban továbbra is érezhetők a faji egyenlőtlenségek. A tanulmánynak az ipari létesítmények geokódolásával, valamint a lakosok faji hovatartozása és az ipari kibocsátások közötti kapcsolatnak, az ipari részszektorok kibocsátásának és az ipari infrastruktúrának az elemzésével meggyőzően sikerült igazolnia, hogy az állam nem fehér közösségeit aránytalanul nagy mértékben érinti az ipari légszennyezés, az egyenlőtlenséget pedig az állami környezetvédelmi szabályozás okozza. A louisianai környezetvédelmi minisztérium gyakorlatában ugyanis olyan ipari engedélyezési minta figyelhető meg, amely alapján a nem fehér közösségek akár huszonegyszeresen nagyobb mértékben vannak kitéve a toxikus kibocsátásoknak, mint a túlnyomórészt fehér közösségek.
A érintett közösségek az összes jelentős ipari szennyezőanyag-típusból fakadó ártalmat aránytalanul nagy mértékben kénytelenek elviselni, ám az egyenlőtlenségért főként a vegyipar tehető felelőssé, mivel a szektorhoz tartozó létesítmények száma és kibocsátása jóval nagyobb a túlnyomórészt fekete közösségekben – és Louisiana egész területén –, mint bármely más iparágé. Ugyancsak jelentős szennyezőanyag-kibocsátással jár a nem fehér közösségek közelében működő kőolajipari és széntermékgyártás. A tanulmány szerzői arra is felhívták a figyelmet, hogy az általuk vizsgált, kitettségben megfigyelhető egyenlőtlenségek jelentősen eltérhetnek a kibocsátás terén kimutatható egyenlőtlenségektől, ha bizonyos faji csoportok több időt töltenek a szabadban, illetve ha szennyező ipari létesítmények közelében vagy azok szélárnyékában élnek, otthonaik kevésbé levegőzáróak, valamint ki vannak téve a szomszédos körzetekből származó kibocsátásnak.
A hatóságok az ipari létesítmények engedélyezésekor elvileg olyan tényezőket vesznek figyelembe, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a környező közösségek demográfiai jellemzőihez, a kitettségben megfigyelhető faji alapú különbségeket azonban mégsem lehet ezekkel magyarázni. Az Egyesült Államokban tehát erőteljesen sérti a környezeti igazságosságot az a szabályozási rendszer, amely lehetőséget biztosít az egyes tagállamok környezetvédelmi szabályozóinak arra, hogy az ipari szennyezést a nem fehér közösségek közelébe koncentrálják.
