Canva | Licenc | Axel Makhalov

Lassulás és átalakulás

Az energiaátmenethez kapcsolódó beruházások alatt azokat a tőkekihelyezéseket értjük, amelyek a gazdaság energiafelhasználását és energiatermelését az alacsony kibocsátású, fosszilis energiahordozókra alapozott termelést kiváltó, villamosított és rendszerszinten rugalmas működés felé viszik. Ezek a beruházások 2025-ben globális szinten elérték a 2,3 billió dollárt – ez éves alapon 2024-hez képest 8%-os növekedést jelent. Bár a teljes beruházási volumen rekordot döntött, a növekedés üteme lassult: 2021-ben még 27% volt, 2025-ben viszont már csak 8%.

Mindez azt jelzi, hogy az energiaátmenet a gyors megtérülésű és könnyen bővíthető kapacitások kiépítése után a hálózatfejlesztést, tárolást és alapterhelést igénylő projektek fázisába lépett. Ezek a beruházások összetettebbek és kockázatosabbak, és ezért lassabban is haladnak. 2025-ben a tőke döntő része három területre, a közlekedés elektrifikációjára, a megújuló energiára és a villamosenergia-hálózatokra koncentrált.

Közlekedés, megújulók, hálózatok

A legnagyobb fejlődést mutató szektor a közlekedés elektrifikációja volt. 2025-ben 893 milliárd dollár áramlott elektromos járművekbe és töltő-infrastruktúrába, a 21%-os növekedés pedig főként az ázsiai és az európai befektetéseknek tulajdonítható.

A megújulóenergia-termelést szolgáló projektekre 690 milliárd dollár ment el, ezzel továbbra is ez maradt a második legjelentősebb befektetési terület. Ezen belül a legtöbb beruházást a napenergia-telepítések vonzották, ám ezek volumene is közel 10%-kal csökkent az előző évhez képest. Ennek döntő oka az volt, hogy Kínában a villamosenergia-piaci szabályok módosítása visszafogta az új projektek indítását. A kínai kormány által bevezetett változások miatt ugyanis a korábbi, garantált átvételi árak és állami támogatások helyett a villamosenergia-kereskedelem nagyobb része átállt a versenypiaci működésre, és emiatt bizonytalanabbá vált a megújulóenergia-projektek megtérülése. A reformok nyomán bekövetkező csökkenés akkora mértékű volt, hogy azt más régiók növekedése sem tudta ellensúlyozni. Ez egyben strukturális kockázatot is jelez, hiszen az mutatja: a globális megújulópiac jelenleg egyetlen nagy gazdaság döntéseitől függ.

A hálózati beruházások összege 17%-os növekedéssel 483 milliárd dollárra ugrott. Ez tekinthető a tavalyi év egyik legfontosabb fejleményének, mivel azt mutatja, hogy egyre inkább láthatóvá válnak a jelenlegi rendszer fizikai korlátaji, az elektrifikáció miatt pedig egyre inkább elmaradhatatlanná válik a hálózatfejlesztés.

A hidrogénszektorba és az atomenergia-projektekbe érkező tőke együttesen is alig haladta meg a 40 milliárd dollárt. Az előbbi területre érkező 7,3 milliárd, illetve az utóbbiba áramló 36 milliárd dollár is enyhe visszaesésnek számít. Ez viszont nem a két kérdéses technológia jelentőségének csökkenését jelzi, hanem inkább azt, hogy a tőke rövid távon a gyorsabban megtérülő és egyszerűbben skálázható megoldásokat részesíti előnyben.

A fenti trendet az adósságkibocsátások mértéke is megerősíti. Az energiaátmenet finanszírozási szempontból érettnek számító szektoraihoz 989 milliárd dollárnyi forrást vontak be, a nukleáris energia és a hidrogén fejlesztéséhez viszont csupán 77 milliárdot. Vagyis a pénzügyi piac jelenleg inkább azokat a projekteket hitelezi szívesebben, amelyek kiszámítható bevételt garantálnak, a többi technológia pedig csak erős állami és politikai támogatás mellett tud fejlődni.

Érdemes kiemelni, hogy 2025-ben az adatközpontokba irányuló beruházások megközelítették az 500 milliárd dollárt. Ez a volumen nagyobb volt, mint a napenergiába áramló tőkéé, viszont elmaradt a közlekedési elektrifikációé mögött. Az adatközpontok és a mesterséges intelligencia energiaigényének növekedése viszont újra előtérbe helyezheti az alapterhelést biztosító kapacitásokat, és ez középtávon kedvezőbb környezetet teremthet a nukleáris beruházások számára is.

Fej fej mellett Kína és a nyugati blokk

Kína 2025-ben is megőrizte vezető szerepét az energiaátmenetbe irányuló beruházások piacán. E beruházások volumene viszont az említett szabályozási módosítások miatt 2013 óta most először csökkent (jelenleg 800 milliárd dollár). A visszaesést tompította az elektromos járművek erős növekedése, emiatt az éves csökkenés végül 4%-ra mérséklődött. Kína előnye viszont világviszonylatban még így is jelentősnek mondható, hiszen a globális tisztaenergetikai beruházások 34%-a továbbra is ide koncentrálódik, és az ország kétszer annyit fektet ebbe a területbe, mint az Egyesült Államok. Kínában e beruházások a GDP 4%-át teszik ki; ez világszinten is a legmagasabb arány a vezető piacok között. Az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban megvalósuló befektetések együttes értéke (918 milliárd dollár) viszont már meghaladta a 2025-ös kínai volument. A nyugati blokk és Kína között szoros a verseny, és a vezető pozíció 2021 óta évente változik.

Kína esetében a beruházások lassulásának egyik oka, hogy az ország megújulóenergia-termelő kapacitásai az utóbbi időszakban gyors felhalmozódáson mentek keresztül. A globális napenergia-kapacitásnak például közel kétharmada Kínában és az Európai Unióban található, és ugyanez a két gazdaság a világ szélenergia-kapacitásának is nagyjából ugyanekkora része felett diszponál.

A nap- és a szélenergia együttes kapacitásának aránya Kína villamosenergia-mixében már megközelíti a 44%-ot, az Európai Unióéban pedig a 48%-ot. Az Egyesült Államokban ez az arány viszont mindössze 26%. Ez azt jelenti, hogy az időjárásfüggő termelés súlya Kínában és Európában már elérte azt a szintet, hogy érdemben befolyásolja a villamosenergia-rendszer működését. Az új kapacitások már alacsonyabb hatékonysággal hasznosulnak, mivel a kereslet vagy a hálózati befogadóképesség korlátjai miatt a napos időszakokban gyakran vissza kell fogni a termelésüket.

Az új beruházások értéke emiatt egyre inkább a rendszer rugalmasságának, az energiatárolási lehetőségeknek és a hálózati fejlesztéseknek a függvényévé válik. A hálózatfejlesztések üteme viszont sok esetben elmarad az elektrifikáció egyre gyorsuló üteme mögött. Ez különösen az elektromos autók terjedése miatt jelent kihívást. A végső energiaigénynek a korábban az üzemanyag-ellátó rendszert terhelő része ugyanis egyre nagyobb mértékben jelenik meg a villamosenergia-hálózatban, ráadásul az elektromos járművek töltése sokszor időben erősen koncentrált és ingadozó terheléssel jár.

Az Egyesült Államok energiaátmenetet szolgáló beruházásai összességében 3,5%-kal, 378 milliárd dollárra nőttek. A növekedés főként az elektromos közlekedés és a hálózatfejlesztések területére érkező forrásokból származott. Mindez rácáfolt azokra az előzetes várakozásokra, amelyek a Trump elnökségének első évében kialakuló bizonytalanság nyomán a tisztaenergetikai beruházások hirtelen megtorpanására számítottak. A bizonytalanságot az okozta, hogy az elnök több területen is a szektor szereplőit sújtó törvénykezésbe kezdett. A Kongresszus számos olyan régóta működő támogatást csökkentett, amelyek az energiahatékonyságot, a szél- és a napenergia-telepítéseket, valamint az elektromos járművek terjedését szolgálták. Egyes már építés alatt álló tengeri szélerőművek engedélyeit megpróbálták visszavonni, és a korábban jóváhagyott támogatások közül többet nem folyósítottak.

A nukleáris energia, a szén-dioxid-leválasztás és a geotermikus energia támogatása viszont növekedett, ám ezek a területek az energiaátmenetet szolgáló össz-beruházásállományban továbbra is kisebb súlyt képviselnek. Az elektromos járművek értékesítése 2025-ben új csúcsot döntött az országban, a szektor beruházásainak összege pedig rekordszintet ért el (101 milliárd dollár). Ebben az is szerepet játszott, hogy minden jármű után 7500 dolláros szövetségi adókedvezmény járt. Októberben azonban, miután a Kongresszus csökkentette a támogatást, az eladások visszaestek. A részben a mesterségesintelligencia-adatközpontok terjedése miatt gyorsan növekvő villamosenergia-kereslet kielégítésére az ország többet költött hálózati beruházásokra, ezáltal azok 2025-ben 9,5%-kal, 115 milliárd dollárra emelkedtek.

Az Európai Unió tisztaenergetikai szektorba irányuló beruházási volumene kiemelkedő mértékben, 18%-kal, 455 milliárd dollárra emelkedett. A bővüléshez a megújuló energiaforrásokra épülő projektek, a hálózatfejlesztés, az energiatárolás, az elektromos járművek, a villamosított fűtési rendszerek és a szén-dioxid-leválasztási technológiák fejlesztése járult hozzá. Az EU-t egységes blokként kezelve az unió gazdaságai továbbra is e technológiák és fejlesztések második legnagyobb piacát képezik. Tavaly 455 milliárd dollárnyi beruházás történt e területén, ez pedig jócskán meghaladja az Egyesült Államokban elért 378 milliárd dolláros szintet.

Az Egyesült Királyság szintén kiugró évet zárt: a szektorba érkező beruházások szintje 36%-kal, 85 milliárd dollárra növekedett. India esetében a beruházások nagyságrendje 15%-kal, 68 milliárd dollárra bővült. 44%-os növekedésével, beruházásai összértékét 39 milliárd dollárra növelve Japán szintén különösen erős évet produkált. Brazília 6%-os bővüléssel elérte a 38 milliárd dolláros, Szaúd-Arábia pedig 70%-os bővüléssel a 34 milliárd dolláros szintet. Utóbbiban a növekedés annak volt köszönhető, hogy az országban felgyorsították a megújulóenergia-termelő – főleg nap- és szélenergia- – projektek telepítését és a hálózati fejlesztéseket. Ezek volumenét jól mutatja, hogy az országnak Kanadát kiszorítva sikerült a legnagyobb beruházókat tömörítő rangsor 10. helyére felkapaszkodnia.

Jövőbeli kilátások

Az előző három év 25% feletti bővüléséhez képest a növekedés üteme világszinten jelentősen lassult, ezért a jövőben az árakat lefelé nyomhatja, hogy kereslet mérséklődik, az eddig kiépült termelési kapacitások miatt viszont a kínálat továbbra is jelentős marad. Mindez kedvezőbb feltételeket teremthet a bővülésből kevésbé részesülő piacoknak az új beruházások megvalósításához.

A beruházási összegek növekedésének lassulás a már említett módon azt jelezheti, hogy az energiaátmenet új szakaszba lépett. A könnyebben megvalósítható projektek nagy része már elkészült; a következő lépések összetettebbek, és egyre inkább rendszerszintű beruházásokat igényelnek, ezek viszont nagyobb politikai és pénzügyi kockázattal járnak. Hosszabb távon a megújulókra épülő termelőkapacitások bővítése mellett hálózati fejlesztésekre, tárolásra, rugalmassági megoldásokra és alapterhelést biztosító kapacitásokra is szükség lesz. Ezzel párhuzamosan a hálózatok stratégiai infrastruktúrává válnak, az alapterhelést biztosító erőművek szerepe felértékelődik, és rendszer-integráció jelentősége pedig meghaladja a egyedi technológiákét. A trendeket jól példázza Szaúd-Arábia stratégiája, hiszen az ország egyszerre fejleszti megújulóenergia-termelését, energiatároló kapacitásait és villamosenergia-hálózatát, emellett pedig amerikai együttműködéssel nagyszabású atomerőművi és SMR-projekteket készít elő.

A nukleárisenergia-termelésre fordított beruházási összegek 2025-ben nem mutattak kiugró növekedést, ám érdemes felhívni a figyelmet a finanszírozási környezetben bekövetkezett jelentős fordulatra: a Világbank feloldotta az atomenergetikai projektek hitelezésére vonatkozó korábbi tilalmát. A döntés hatásai csak hosszabb távon jelentkeznek majd, de a lépés fontos jelzés a piacnak és különösen azoknak a befektetőknek, akik eddig a hosszú megvalósítási idők, a késedelmek, valamint a költségnövekedés kockázatai miatt óvatosabban viszonyultak a szektorhoz. A nukleáris energia kilátásai a Nemzetközi Energiaügynökség szerint is kedvezőek: a globális nukleáris kapacitás 2035-ig legalább egyharmadával bővülhet. A növekvő villamosenergia-igény és az adatközpontok gyors terjedése nemcsak az új létesítmények építését segítheti elő, hanem a meglévő atomerőművek üzemidő-hosszabbítását is jövedelmező megoldássá teheti.