Kép a Sora Ai eszközeivel készült.
Korunk egyik legégetőbb problémája, ám ma már szinte senki nem beszél róla
Az elmúlt évtizedben a klímaváltozás a politikai napirend és a média egyik meghatározó témája volt. Mára mégis egyre inkább háttérbe szorult: a közvélemény figyelmét a megélhetési költségek és az energiaárak emelkedése, illetve más, sürgetőbbnek ítélt problémák kötik le, miközben a klímapolitika egyre inkább politikailag megosztó témává válik. A médiafigyelem időről időre felerősödik, például az ENSZ-klímacsúcsok vagy környezetvédelmi világnapok idején, ám ezek a hullámok gyorsan lecsengenek. Mi áll e folyamat hátterében, és milyen következményekkel jár ez a lankadó figyelem?
Néhány évvel ezelőtt a klímaváltozás kérdése szinte mindenhol jelen volt: 2021 októberében érte el a médiamegjelenések csúcsát, amikor az észak-amerikai, európai, afrikai és ázsiai napilapokban összesen mintegy havi 1100 cikk jelent meg a témában. A klímaváltozás központi szerepet kapott a politikai kampányokban, és 2020–2021 között csaknem 300 új klíma- és környezetvédelmi intézkedést vezettek be világszerte. 2022-ben több mint 2000 vállalat számolt be tudományosan megalapozott klímacélokról, vagyis többen, mint az azt megelőző hét évben összesen. Azóta azonban a klímával kapcsolatos közfigyelem és politikai lendület érezhetően visszaesett.
A Media and Climate Change Observatory (MeCCO) legfrissebb globális sajtófigyelése szerint 2025-ben a klímával kapcsolatos tudósítások száma 14 százalékkal csökkent az előző évhez képest, és 38 százalékkal maradt el a 2021-es csúcstól, ami az elmúlt 22 év mérései alapján mindössze a 10. helyre volt elég. A visszaesés különösen jelentős Észak-Amerikában, Európában, Afrikában és a Közel-Keleten, míg Ázsiában, Latin-Amerikában és a csendes-óceáni térségben enyhébb csökkenést tapasztaltak. Az Egyesült Államokban a klímaváltozásról szóló sajtómegjelenések száma 2021 és 2025 között közel kétharmadával esett vissza.
Ez a tendencia azért is szembeötlő, mert eközben a mögöttes éghajlati trendek továbbra is súlyosbodnak. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) megerősítette, hogy 2025 a három legmelegebb év egyike volt a mérések kezdete óta. Ezáltal a világ közelebb került ahhoz, hogy a globális felmelegedés tartósan elérje a Párizsi Megállapodásban célként megjelölt 1,5 Celsius-fokos szintet, amely fölött a szélsőséges éghajlati hatások valószínűsége és várható súlyossága érdemben növekszik.
A klímatémák iránti érdeklődés ugyanakkor nem tűnt el, de egyre nehezebben tartható fenn. A Reuters Institute 2025-ös, nyolc országra kiterjedő kutatása szerint a klímaváltozással kapcsolatos hírek fogyasztása erősen összefügg a társadalmi háttérrel, a politikai beállítódással és azzal, mennyire érzik az emberek megterhelőnek a negatív hírek áradatát. A jelentés kiemeli, hogy sokan nem azért kerülik a klímahíreket, mert közömbösek lennének, hanem mert túl gyakran találkoznak lehangoló, megoldás nélküli narratívákkal. Ez pedig hosszabb távon csökkentheti a közfigyelmet és a politikai nyomásgyakorlás erejét is. A felmérésben részt vevő országokban – köztük Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban – 2025-ben már csak a válaszadók 47 százaléka mondta azt, hogy az elmúlt héten találkozott klímaváltozással kapcsolatos hírrel, ami egy 2022 óta tartó csökkenő tendencia része.
Hogyan szorult háttérbe a klímaváltozás a közbeszédben?
A politikai és médiatérben folyamatos verseny zajlik a figyelemért. Az elmúlt években a klímaváltozás gyakran háttérbe szorult a közvetlenebbnek érzékelt problémák mellett, mint amilyen az infláció, az energiaárak vagy a háborús konfliktusok. A MeCCO adatai szerint a pandémia idején globálisan 59 százalékkal esett vissza a klímatudósítások száma. Az Egyesült Államokban ezt a trendet a Washington Post elemzése is megerősítette: 2025-ben nemcsak a Republikánusok és a média beszélt jóval kevesebbet a klímaváltozásról, hanem a Demokrata Párt kommunikációs fókusza is jelentősen eltolódott: a klímaváltozás említése visszaesett, miközben az energia- és áramköltségek hangsúlyosabbá váltak a politikai üzenetekben.
Egy 2025-ös Gallup felmérés szerint az amerikaiak továbbra is aggódnak a globális felmelegedés miatt, de a környezeti problémák rangsorában ez került a lista végére. Hasonló eltolódás figyelhető meg Európában is: bár a klímaváltozás társadalmi jelentősége nem tűnt el egyik napról a másikra, a prioritások látványosan átrendeződtek. A 2024-es Eurobarométer felmérés szerint a megélhetési költségek és az infláció tartósan a legfontosabb aggodalmak között szerepelnek, míg a környezeti és klímakérdések az előző évek eredményeihez képest hátrébb sorolódtak a mindennapi félelmek és motivációk rangsorában, jelenleg csupán az ötödik helyen szerepelnek.
Mindez egy visszatérő problémára világít rá: a klímakommunikáció sokáig túlságosan elvont és komplex volt, és nem illeszkedett a választók közvetlen tapasztalataihoz. A gazdasági nehézségek idején így a klímaüzenetek könnyen kampánykockázattá válhatnak, különösen akkor, ha nem kapcsolódnak össze a megélhetés, az egészség és a biztonság kérdéseivel. Ez a magyarázata annak, hogy a globális Dél országaiban – például Brazíliában vagy Indiában – a klímaváltozással kapcsolatos hírek iránti érdeklődés jóval stabilabb: a helyi sajtó sokszor kézzelfogható társadalmi és fejlesztési dilemmák mentén beszél a klímaváltozásról, szemben a globális Észak polarizált, elméleti vitáival, melyek könnyen hírfáradtsághoz és apátiához vezethetnek.
Európában az elmúlt években egyre erőteljesebbé vált a zöld átmenet körüli politikai visszacsapás, az úgynevezett greenlash. A klímapolitikai intézkedések ütemezése, költsége és a terhek társadalmi megoszlása komoly feszültségeket kelt, különösen azokban a szektorokban, amelyek nehezebben alkalmazkodnak a változásokhoz, mint például a mezőgazdaság. A 2024-es gazdatüntetésekre reagálva az Európai Unió 2024–2025 során több lépésben lazított a Közös Agrárpolitika zöld feltételein, részben a versenyképességre, részben pedig a szabályozás egyszerűsítésére és a gazdák helyzetének javítására hivatkozva. 2025 februárjában pedig az Omnibusz egyszerűsítési csomag részeként a vállalatok fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségeinek környezeti és emberi jogi garanciáit is enyhítette.
A klímahírek iránti érdeklődés csökkenéséhez a televíziós elérés visszaesése is hozzájárul. A Reuters Institute adatai szerint 2022 óta mintegy 10 százalékponttal csökkent azok aránya, akik az 55 év feletti korosztályban heti rendszerességgel találkoznak klímatartalmakkal. E csoport hagyományosan a televízión keresztül tájékozódik. Bár az online platformok és a közösségi média részben átvették annak szerepét, elérésük nem tudta teljes mértékben ellensúlyozni a televíziós csatornák visszaszorulását.
A kutatás arra is rávilágít, hogy egyre alacsonyabb a bizalom a politikusokban és a médiában, ami tovább gyengíti a klímadiskurzust. Míg a tudósok iránti bizalom továbbra is magas (átlagosan 71 százalék), a politikai döntéshozókat mindössze a válaszadók harmada tartja hiteles klímapolitikai szereplőnek. A közösségi média és a hagyományos médiafelületek, mint a televízió, a rádió és a nyomtatott sajtó a bizalom tekintetében gyakran a lista végén szerepelnek.
A gyengülő médiafigyelem következményei
A klímaváltozás láthatóságának csökkenése nemcsak kommunikációs kérdés, hanem politikai és gyakorlati következményekkel is jár. Amikor a téma kiszorul a médiából, a közvélemény kevésbé érzékeli sürgető problémaként. Ez csökkenti a politikai súlyát, ami viszont még kevesebb figyelmet eredményez a hírekben. Így alakul ki az a negatív spirál, amelynek az eredményei már a szakpolitikában és a vállalati kommunikációban is megjelennek. Tíz évvel a Párizsi Megállapodás elfogadása után 2025 fordulópontnak ígérkezett a globális klímacélok végrehajtásában, ám végül csak korlátozott előrelépés történt. A belémi COP30 klímacsúcs végére mindössze 119 ország – az aláíró államok kevesebb mint kétharmada – nyújtott be új vagy frissített nemzeti hozzájárulást (NDC-t).
A London School of Economics Grantham Intézetének adatai szerint 2024-ben világszerte kevesebb mint 50 új klíma- és környezetvédelmi szabályozás született, szemben a korábbi évek intenzív jogalkotási hullámával. A vállalati szektorban is mérséklődik a nyomás, egyre kevesebb cég hangsúlyozza nyilvánosan a nettó zéró célokat, és a vállalati eredményközlésekben az ESG-re való hivatkozások száma harmadára esett vissza a 2021-es csúcshoz képest.
Ezzel szemben a klímaváltozás elleni fellépés társadalmi támogatottsága kifejezetten magas. A Nature Climate Change-ben 2024-ben megjelent, közel 130 ezer fős reprezentatív felmérés szerint a válaszadók 89 százaléka úgy véli, hogy a saját kormányának többet kellene tennie a globális felmelegedés ellen. A felmérésben vizsgált 125 ország a globális szén-dioxid kibocsátás mintegy 96 százalékáért felel. A témával kapcsolatban több kutatás a „csendes többség” problémájára hívja fel a figyelmet: világszerte sokan támogatják a klímaintézkedéseket, de mivel azt hiszik, hogy kisebbségi álláspontot képviselnek, ritkábban vállalják fel nyilvánosan a véleményüket, ezáltal kisebb politikai nyomást gyakorolnak a döntéshozókra.
A média kulcsszerepet játszhat abban, hogy a többség véleménye láthatóvá váljon, és ezzel új lendületet adjon a közös cselekvésnek. A klímaváltozást akkor lehet újra a figyelem középpontjába állítani, ha az elvont tudósításokat felváltják a gyakorlati, mindennapi élethez kapcsolódó problémaelemzések. A pozitív keretezés és a működő példák bemutatása segíthet abban, hogy a bizonytalanság helyét a cselekvőképesség, a passzivitásét pedig a részvétel vegye át.
A bejegyzés munkatársunk az Index online újságon 2026. január 28-án megjelent írásának utánközlése.
