Kell-e új nevet adni az évszakoknak a klímaváltozás miatt?

Kép a Canva Ai eszközeivel készült.

Thomas E. L. Smithnek és Felicia H. M. Liunak a Progress in Environmental Geographyban idén megjelent „Seasons and the Anthropocene, Progress in Environmental Geography” című tanulmánya szerint az antropocén eredetű éghajlatváltozás miatt idővel felül kell vizsgálnunk az évszakok jelenlegi rendjét és elnevezését, hogy azok jobban tükrözzék az emberek mindennapi tapasztalatait, és elősegítsék az új természeti realitások felismerését, valamint a változásokból fakadó károk mérséklését, illetve elhárítását.

Az antropocén kor és az évszakok átalakulása

A földrajztudományban jelenleg is folyik a polémia arról, hogy az antropocén földtörténeti korról alkotott elmélet – mely szerint az emberi tevékenység bolygónkra gyakorolt jelentős hatása nyomán új földtörténeti kor kezdődött – valóban helytálló-e. E hatás földrajzi léptéke ugyanis erősen vitatott. Ennek ellenére a kifejezés mára a közbeszéd részévé vált, és sokszor hivatkoznak rá az emberek által okozott hirtelen, nagy mértékű környezeti változások leírása során.

A tanulmány szerzői szerint a vita eldöntetlensége ellenére mindenképp leszögezhető, hogy az antropocénnak nevezett időszakban bekövetkező környezeti változások kihatnak arra, ahogy a legtöbb kultúra, illetve közösség hagyományosan megéli az időt. Ennek oka, hogy az antropocén korszakban megfigyelhető környezeti változások olyan erőteljesek, hogy fokozatosan megbolygatják azt az időbeli ritmust – az év különböző szakaszainak megszokott váltakozását –, amely a legtöbb földi közösség társadalmi-gazdasági és kulturális aktusainak, ismétlődő tevékenységeinek alappilléreit jelenti.

Az évszakok rendjét a ma ismert formájukban nagyjából az iparosodással egy időben standardizálták, illetve uniformizálták, és ez a rend a globalizációval fokozatosan a gazdaságra is rányomta a bélyegét (pl. az iskolai szünetek vagy a szabadságolások kijelölése révén). Így bár a korábbi korokban az évszakok nem voltak ennyire elhatároltak, és inkább csak az élet változásának, a természettel való érintkezésnek a ritmusát jelölték ki, az elmúlt századokban egy ember által meghatározott szigorú definíciós keretté váltak.

Az antropocén korszak azonban megzavarja, felszámolja ezeket a szezonalitásra épülő ritmusokat, illetve újakat hoz létre, felborítva ezzel az emberek kollektív emlékezet útján kialakult normalitásérzését. Emiatt a szerzők véleménye szerint az évszakok újraértelmezése fontos fokmérője annak, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni a körülöttünk lévő világ változásaihoz, valamint a jövőbeli alkalmazkodást is elősegíti.

Az évszakok átalakulásának tipizálása

A szerzőpáros az évszakok rendjének újszerű interpretálása érdekében kísérletet tesz az átalakulás különböző formáinak tipizálására. Elképzelésük értelmezéséhez fontos észben tartani, hogy az angol az évszakra és a „szezonra” (illetve „idényre”, „évadra”) is a „season” szót használja, így az év olyan szakaszait is ezzel a szóval illeti, amelyeket mi a magyarban máshogy jelölünk (így a magyarban a „hurrican season” nem „hurrikánévszak”, hanem inkább hurrikánszezon vagy -idény). A tanulmány által bevezetett nomenklatúra szerint az antropocén korszakban megfigyelhetők újonnan megjelenő évszakok, kivesző évszakok, szinkopált évszakok, valamint aritmikus évszakok.

Az újonnan megjelenő évaszok jó példája a délkelet-ázsiai ködös szezon („haze season”), amely a mezőgazdasági célú égetések következménye az ottani száraz évszak időszakában. Ezzel szemben a kivesző évszakok megnevezés arra utal, hogy bizonyos az évet tagoló korábbi időszakok akár teljesen el is tűnhetnek, ahogy az a síidény („ski season”) esetében a gleccserek olvadása miatt sok helyütt tapasztalható. A szinkopált évszakok elnevezés azt a jelenséget takarja, amikor egy, az adott évszakra korábban jellemző tulajdonság felerősödik (például a nyarak egyre forróbbak, a telek viszont egyre enyhébbek lesznek), végül az aritmikus évszakok jelenségéről akkor lehet beszélni, amikor egy-egy évszak ritmusa eltér a korábban megszokottól (például hamarabb érkezik a tavasz, hosszabban tart a hurrikán- vagy az erdőtűz-szezon).

Egy közösség – amennyiben ténylegesen feltűnnek neki ezek a természet korábbi ritmusát felülíró változások – többféleképpen is reagálhat az évszakok átalakulására. Előfordulhat, hogy nem foglalkozik velük, csupán elfogadja őket. A következő szint az, hogy miközben elfogadja, vagyis normává teszi őket, megpróbál alkalmazkodni hozzájuk. Végül pedig arra is kísérletet tehet, hogy a változást kiváltó okokat felszámolja. Ezek a válaszreakciók persze nem mindig határolódnak el ennyire élesen egymástól.

Az 1970-es években kialakuló ózonlyuk hatására például a déli félteke közbeszédében elterjedt az ún. „ozone hole season” kifejezés, amely ráirányította az emberek figyelmét az ultraibolya sugárzás jelentette veszélyre, és tudatosította bennük a megelőzés fontosságát, így elősegítette az adaptációt. A veszélyes időszak felismerésével és nevesítésével párhuzamosan ugyanakkor a nemzetközi cselekvés is megindult az ózonlyuk növekedését okozó szennyezés felszámolása és a jelenség megszüntetése érdekében. Ennek eredményeként becslések szerint a probléma akár már a jelen század közepére a múlté lehet, és ezáltal a korábban említett megjelölés is okafogyottá válhat.

Mindez arra is rámutat, hogy hagyományos társaiktól eltérően az antropocén évszakokra nem feltétlenül jellemző a stabilitás; amilyen hamar feltűnnek, olyan hamar teljesen el is tűnhetnek. Ez jól példázza az angliai zöldborsólevesköd esete. Az ezen néven emlegetett szmogos időszak a szénégetés következtében már a 13. századtól megfigyelhető volt a szigetországban, ám különböző időjárási jelenségektől felerősítve 1952 decemberében minden korábbinál erőteljesebben csapott le Londonra, és emiatt közvetett vagy közvetlen módon több ezer ember halálát okozta. A tragédia a politika szintjén számos változást indított el, ezek pedig 1956-ban elvezettek a tiszta levegőről szóló törvény elfogadásához, és a jelenség (vagyis az adott néven emlegetett időszak) fokozatos eltűnéséhez.

A történet jól rávilágít arra, hogy a természeti jelenségek – például a légnyomás, a szélviszonyok, az óceáni áramlások változása – felerősíthetik az emberi tevékenységek (erdőírtás, bányászat, égetések, szennyezés stb.) hatását, és ezáltal hozzájárulhatnak az új – néha más évszakok helyére lépő vagy azokat lerövidítő – évszakok kialakulásához. Ám emellett azt is kiválóan érzékelteti, hogy ha egy közösség az új antropocén évszakot felismerve elszánja magát a cselekvésre, akkor ez a cselekvés sok esetben visszahathat az új szezon időbeliségére, erősségére – sőt a puszta létére is. Az évszakok átalakulása ugyanakkor hatással lehet az adott közösség által használt erőforrások elérhetőségére, tagjainak gazdasági tevékenységére és fizikai, illetve mentális jóllétére, noha – akárcsak a természeti katasztrófák esetében – a jelenségből származó károkat nem mindig lehet pontosan számszerűsíteni.

Releváns kérdés-e ez itthon?

Az emberi tevékenység hatására változó, illetve átalakuló évszakok megmutatják azt az egyre fokozódó diszkrepanciát, amely a Föld fokozott kihasználásának üteme, illetve megújulási ciklusai között jelentkezik. A szerzők szerint fontos lenne, hogy az évszakokat olyan multidimenzionális, holisztikus fogalomként értelmezzük, amely a környezet és ember közötti kölcsönhatásokkal, a közbeszéddel, a politikai döntéshozatallal és a nyersanyagok allokációjával együtt folyamatosan változik. Ez eltér a nyugati értelmezéstől, amelyik az évszakokat egységesítve, egyfajta időskálaként kezeli, és nem vesz tudomást azok dinamikusan változó természetéről. A többdimenziós, rugalmasabb értelmezés bevezetése segítené az új körülményekhez való sikeres alkalmazkodást és az általuk okozott károk hathatósabb kivédését is.

A jelenség átgondolása és értelmezése Magyarországon is fontos lehet, hiszen az emberi tevékenység hatására a hagyományos évszakok struktúrája, időzítése, hossza és jellege, valamint a különböző „idények” nálunk is átalakulóban vannak, mindez pedig olyan, a nemzetgazdaság és annak bizonyos szektorai – például a mezőgazdaság vagy a turisztika – szempontjából fontos periódusokra is hatással van, mint a fürdőidény, a főidény, az aratási idény, az öntözési idény vagy az iskolai szünetek és a nyári szabadságolások időszaka. Emellett a megszokott négy évszak rendjének megváltozása nyomán csökkenhet a biodiverzitás (például a vándormadarak elmaradása vagy az invazív fajok megjelenése miatt), csorbulhat az élelmiszer-, az energia- és a vízbiztonság, valamint új betegségek jelenhetnek meg, illetve megemelkedhet a mortalitás. A változások felismerése és nevesítése viszont mindenképp segíthet az általuk okozott károk enyhítésében vagy elhárításában.