Ha nem teszünk semmit, belefulladunk az e-hulladékba

Kép a Canva Ai eszközeivel készült.

Az e-hulladékok újrahasznosítása

Az elektronikai eszközök számának folyamatos növekedésével párhuzamosan egyre nő az ezekből származó e-hulladék mennyisége is. Ennek az e-hulladéknak a hatékony stratégia révén történő kezeléséhez – az újrahasznosítás növeléséhez, illetve a kitermelt nyersanyagok környezeti hatásának csökkentéséhez – mindenképp naprakész információkra lenne szükség a hulladékok tulajdonságaival és mennyiségével kapcsolatban, valamint azt sem ártana tudni, hogy pontosan milyen utat is járnak be az egyes hulladéktípusok.

A begyűjtött hulladékmennyiséget úgy lehet pontosan megbecsülni, ha nyomon követjük az e-hulladék-kezelés folyamatát. A The Global E-waste Monitor 2024 elkészítői ehhez négyféle hulladékutat vizsgálták meg alaposabban. Az első – és preferált – út, amikor hivatalos, szervezett módon gyűjtik az e-hulladékot. A második az, amikor az e-hulladék az egyszerű lakossági hulladékba kerül. A harmadik lehetőség, amikor a gyűjtés ugyan nem hivatalos keretek között, ám fejlett infrastrukturális háttérrel, szervezett módon történik. Végül a negyedik irány, amikor azon túl, hogy a gyűjtés nem hivatalos, még a megfelelő infrastrukturális háttér sincs meg hozzá.

A jelentés számaiból jól kiolvasható, hogy a technológia gyors fejlődése miatt jelenleg az e-hulladék keletkezésének üteme meghaladja a hivatalosan dokumentált gyűjtések és újrahasznosítások ütemét. A globális e-hulladék mennyisége ugyanis a 2010-ben mért 34 milliárd kilogrammhoz képest 2022-re már majdnem a duplájára, 62 milliárd kilogrammra növekedett, ám ebből a mennyiségből csupán 13,8 milliárd kilogrammot gyűjtöttek be, illetve hasznosítottak újra hivatalos keretek között. Becslések szerint a hivatalos rendszeren kívül a különböző szereplőknek még további 16 milliárd kilogramm e-hulladékot sikerült begyűjteniük. A lakossági hulladék közé – tehát a szelektív gyűjtést lehetővé tévő rendszereken kívül – 2022-ben nagyjából 14 milliárd kilogrammnyi e-hulladék került.

Az e-hulladék kezelésének leghatékonyabb módja jelenleg az, ha egy központi üzem szabályozott keretek között elválasztja egymástól az értékes, illetve a környezetre veszélyes anyagokat, majd környezetkímélő módszerekkel feldolgozza őket. A szabályozatlan módon történő, nem hivatalos keretek között végzett e-hulladék-gyűjtés ugyanis adott esetben akár jelentős környezeti károkkal is járhat.

A hivatalos adatok szerint viszont 2022-ben csupán 81 országban – vagyis a világ országainak mindössze 42%-ában – volt érvényes e-hulladék-szabályzat, és ezek közül több nem volt kellően hathatós, illetve nem fedte le az összes berendezéstípust, vagy nem volt megfelelő a végrehajtása. A legtöbb jogszabály ugyan a kiterjesztett gyártói felelősség (extended producer responsibility, EPR) elvén alapult, ám konkrét gyűjtési vagy újrahasznosítási célokat csak kevesük határozott meg. A kritikus nyersanyagok (kobalt, lítium, palládium, neodímium, ritkaföldfémek) visszanyerése pedig szinte egyáltalán nem szerepelt a szabályozásokban.

A globális e-szemét-szállítások legfontosabb célterületei Európában, Kelet-Ázsiában, illetve Észak-Amerikában találhatók. Az 1992-ben hatályba lépett, a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló bázeli egyezmény értelmében az e-hulladékot csak a célország hatóságaival egyeztetve lehet határokon átnyúló módon mozgatni. A 2022-es kutatás adatai alapján viszont a határokon a vizsgált évben átszállított 5,1 milliárd kilogrammnyi e-hulladékból csupán 35%-ot mozgatták hivatalosan ellenőrzött, szabályozott keretek között. Az Európai Unió területéről exportált illegális hulladéknak még a tagországok kikötői hatóságai is csak egy elenyésző, 2-17 millió kilogrammra tehető hányadát tudták lefoglalni.

Különbség az egyes nyersanyagok között

A globális e-hulladék 2022-ben mintegy 31 milliárd kilogramm fémet tartalmazott, a feldolgozás során viszont ebből mindössze 19 milliárdot sikerült visszanyerni. A leginkább újrahasznosított anyagok a vas, az alumínium és a réz voltak. A kobaltot, a palládiumot és a neodímiumot viszont például csak igen kis mértékben (kevesebb mint 1%-ban) hasznosították újra. A lítiumakkumulátorok feldolgozása ugyan technikailag lehetséges lenne, ám egyelőre nem gazdaságos.

Az e-hulladék tehát jelenleg hatalmas, de jobbára kihasználatlan másodlagos nyersanyagforrást jelent. Nem véletlen, hogy az innováció ezen a téren is egyre magasabb sebességre kapcsol: az e-hulladék-újrahasznosítással kapcsolatos szabadalmi bejelentések száma 2010 és 2022 között megötszöröződött. A kutatás középpontjában jelenleg a hagyományos fémfeldolgozás hatékonyságának növelése áll, emiatt nem meglepő, hogy a leglátványosabb fejlődés eddig a kábel-újrahasznosítás terén volt tapasztalható. A ritka elemek, kritikus nyersanyagok visszanyerésével viszont pillanatnyilag csak kevesen foglalkoznak, emiatt ez a terület egyelőre csak meglehetősen vontatott ütemben fejlődik.

Környezeti, társadalmi és gazdasági hatások

Az e-hulladék-kezelés környezeti hatása kettős. A valóban környezetbarát megoldásoknak köszönhetően 2022-ben világszerte 900 milliárd kilogrammal kevesebb ércet termelt ki, és 52 milliárd kilogrammal kevesebb szén-dioxidot bocsátottak a légkörbe. Az e-hulladék nem megfelelő kezelése viszont súlyos károkat okoz: emiatt évente nagyjából 58 ezer kilogramm higany és 45 millió kilogramm mérgező műanyag kerülhet a környezetbe. Ebből a szempontból különösen veszélyesek a hűtőberendezések, mivel a hűtőközegként felhasznált gázok roncsolják az ózonréteget, és fokozzák a klímaváltozást. Ennek ellenére ezeknek az eszközöknek a 73%-át nem környezetbarát módon kezelik, miután hulladékká váltak.

Az e-hulladék-kezelés pénzügyi szempontból nem tekinthető veszteségesnek, a környezeti és az egészségügyi károkat is költségként kalkulálva viszont már negatív mérleget mutat. 2022-ben a visszanyert anyagok és a kisebb kibocsátás értéke pénzben kifejezve 51 milliárd dollár volt. Ezzel szemben az externáliák – például a levegő- és a talajszennyezés, a környezetbe kerülő mérgező anyagok következtében kialakuló egészségügyi problémák és a nem szabályozott feldolgozás miatti kibocsátások – által okozott károk összértéke 88 milliárd dollárra becsülhető. A rendszer összesített mérlege tehát 37 milliárd dolláros mínuszt mutat, vagyis a fizikai újrahasznosítás hasznát meghaladja a belőle fakadó társadalmi és környezeti károk értéke.

Az ENSZ elemzésében négy forgatókönyvet is bemutatnak a 2030-ig várható lehetséges e-hulladék-kezelési pályákkal kapcsolatban. A „business as usual” forgatókönyv esetén az e-hulladék mennyisége 2030-ban 82 milliárd kilogramm, az újrahasznosítás aránya 20%, a veszteség pedig 40 milliárd dollár lesz. Ezzel szemben „progresszív” modell 38%-os újrahasznosítást és közel nullszaldós működést, az „ambiciózus” forgatókönyv pedig 44%-os újrahasznosítást és 10 milliárd dollárnyi társadalmi hasznot hozna. Végül az elérendő célnak számító legkedvezőbb változat megvalósulása 60%-os újrahasznosítással és akár 38 milliárd dollárnyi nyereséggel járna, emellett 209 milliárd kilogrammnyi szén-dioxid-kibocsátás és 34 tonna higanyszennyezés elkerülését tenné lehetővé.

Regionális körkép

Afrikában 2022 során összesen 3,5 milliárd kilogramm (egy főre vetítve 2,5 kilogramm) elektronikai hulladék keletkezett. Ebből mindössze 25 millió kilogramm (vagyis csupán 0,7%) volt a hivatalosan gyűjtött és újrahasznosított e-hulladék mennyisége. A legtöbb elektronikai hulladék (690 millió kilogramm) Egyiptomban keletkezett, az egy főre vetített mennyiség viszont Líbiában volt a legmagasabb (14 kilogramm). A kontinensen összesen 11 országnak volt nemzeti szintű e-hulladék-politikája vagy -szabályozása, és közülük 9 alkalmazta az EPR-elvet. A vizsgált év során a kontinensen keletkezett elektronikai hulladékból szén-dioxid-egyenértéken számolva összesen 12,4 milliárd kilogrammnyi káros anyag szabadult fel.

Az amerikai kontinensen 2022-ben 14 milliárd kilogramm (egy főre vetítve 14,1 kilogramm) e-hulladék keletkezett. Ebből 4,3 milliárd kilogrammot (30%) gyűjtöttek össze és hasznosítottak újra hivatalos keretek között. A legtöbb e-hulladék mind abszolút értékben (7,1 milliárd kilogramm), mind pedig egy főre vetítve (21 kilogramm) az Egyesült Államokban keletkezett. A kontinensen 12 országnak volt nemzeti szintű e-hulladék-politikája vagy -szabályozása, és közülük 9 alkalmazta az EPR-elvet. A vizsgált év folyamán a földrészen keletkezett elektromos hulladékból szén-dioxid-egyenértéken számolva összesen 30,9 milliárd kilogrammnyi káros anyag szabadult fel.

Ázsiában a vizsgálat évében 30 milliárd kilogramm (egy főre vetítve 6,6 kilogramm) e-hulladék keletkezett. Ebből 3,6 milliárd kilogrammot (11,9%) gyűjtöttek össze és hasznosítottak újra hivatalosan. Az itteni országok közül a legnagyobb e-hulladék termelő Kína (12 milliárd kilogramm) volt, ám az egy főre jutó e-hulladék-kibocsátás már Hong Kongban volt a legmagasabb (22 kilogramm). A földrész országai közül 18-nak volt nemzeti szintű e-hulladék-politikája vagy -szabályozása, és közülük 11 alkalmazta az EPR-elvet. A kontinens elektronikai hulladékból származó károsanyag-kibocsátása szén-dioxid-egyenértéken számolva 82,4 milliárd kilogramm volt.

Európában 13 milliárd kilogramm (fejenként 17,6 kilogramm) e-hulladék keletkezett 2022 során. Ebből 5,6 milliárd kilogrammot (42,8%) gyűjtöttek össze és hasznosítottak újra hivatalosan. A földrészen 39 országnak volt nemzeti szintű e-hulladék-politikája vagy -szabályozása, és közülük 37 alkalmazta az EPR-elvet. A vizsgált évben a kontinens elektronikai hulladékból származó károsanyag-kibocsátása szén-dioxid-egyenértéken számolva 16,6 milliárd kilogramm volt. A legtöbb e-hulladékot abszolút értéken számolva Oroszország (1,9 milliárd kilogramm), egy főre vetítve pedig Norvégia (27 kilogramm) állította elő. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012-es uniós irányelv az e-hulladékok gyűjtésével, kezelésével és hasznosításával kapcsolatban is megfogalmaz bizonyos kritériumokat. Az ebben meghatározott 85%-os gyűjtési arányt egyedül Lengyelország haladta meg. Tizenkilenc ország 50 és 85% közötti mutatót ért el – a maga 65%-os értékével ebbe a csoportba tartozott Magyarország is –, míg tizenegy ország 50% alatt maradt. Az EU-ban háztartásonként átlagosan 74 elektromos és elektronikai eszköz található, és ebből körülbelül négy nem működőképes. Ez 3 milliárd kilogramm olyan meghibásodott készüléket jelent, amelyet meg lehetne javítani, vagy be lehetne gyűjteni. A gyűjtési arányok tehát jelentősen növelhetők lennének, ha a fogyasztókat meg lehetne győzni arról, illetve ösztönözni lehetne arra, hogy az elromlott eszközeikkel foglalkozzanak. Az osztrák és a német kormány például pénzügyi eszközökkel támogatja ezeknek a berendezéseknek a javítását, hogy élettartalmuk meghosszabbítható legyen. Az Európai Unió 2023-as, kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabálya ráadásul azért is szorgalmazza, hogy a termelés a közösség határain belül történjen, mert ezzel csökkenteni kívánja az EU-n, illetve az EFTA-n kívüli államokból származó nyersanyagoktól való függőségét.

Végül Óceánia térségében 2022 során 707 millió kilogramm (egy főre vetítve 16,1 kilogramm) e-hulladék keletkezett. A hivatalos gyűjtési és újrahasznosítási arány viszonylag magas, 41,4% volt. Az itteni országok közül viszont kizárólag Ausztráliában létezett bármilyen, az e-hulladékokkal kapcsolatos szabályozás. Az ország e-hulladék-termelése azonban mind kumuláltan (580 millió kilogramm), mind egy főre vetítve (22 kilogramm) megelőzte a régió többi államáét. A térség elektronikai hulladékból származó károsanyag-kibocsátása szén-dioxid-egyenértéken számolva 359 millió kilogramm volt.

Összegzés

Mivel az globális e-hulladék mennyisége gyorsabban nő, mint amennyit a hivatalos rendszerek kezelni tudnak, elengedhetetlen lenne a gyűjtési és az újrahasznosítási infrastruktúra minél gyorsabb ütemű bővítése. A kritikus nyersanyagokat – például a lítiumot és a kobaltot – ma még csak minimális mértékben nyerik vissza, és ez nem csupán gazdasági, hanem ellátásbiztonsági kockázatot is jelent. A jobb hulladékfeldolgozáshoz megfelelő jogszabályokra, illetve azok hatékony – célzott beruházásokra, ösztönzőkre és a fogyasztói szemléletformálásra építő – végrehajtására lenne szükség.