Jens Cederskjold | CC BY 2.0 | Flicker
Egy kis dán szigetre figyel most egész Európa, ahol eldőlhet a kontinens energiajövője
Az európai energiaátmenet egyik legnagyobb kihívása, hogy miként őrizhető meg a villamosenergia-rendszerek stabilitása a gyorsan növekvő megújulóenergia-termelés mellett. Dánia erre nem új szabályozható erőművek építésével, hanem az energiapiacok és a villamosenergia-hálózatok mélyebb integrációjával kíván választ adni. A Bornholm-energiasziget ennek a szemléletnek a legambiciózusabb projektje, amely új irányt jelölhet ki az európai offshore hálózatfejlesztések számára. Az Energiastratégia Intézet a projektről szóló háromrészes cikksorozatának első része.
Az elmúlt két évtizedben Dánia az európai zöldátállás éllovasává vált. A villamosenergia-termelésben fokozatosan háttérbe szorultak a szén- és földgáztüzelésű erőművek, miközben a megújuló energiaforrások részaránya 2024-re meghaladta a 86 százalékot, ezen belül a szélenergia vált a rendszer meghatározó pillérévé. Az ország ugyanakkor nem rendelkezik jelentős vízenergia-potenciállal, az atomenergia alkalmazását pedig már az 1985-ben elvetette.
Ennek következtében a nagy arányú időjárásfüggő megújuló termelés mellett a rendszer stabilitását és rugalmasságát nem hagyományos szabályozható erőművekre, hanem a határkeresztező hálózati kapcsolatokra és a regionális villamosenergia-piac integrációjára alapozta. Ez a megközelítés alapvetően eltér a legtöbb európai ország gyakorlatától, amelyek az ellátásbiztonság növelését elsősorban új hazai termelőkapacitások létesítésével kívánják elérni.
Dánia szélenergiára épített modelljének korlátai
A modell hosszú időn keresztül jól működött, az elmúlt években azonban egyre nagyobb kihívásokkal szembesül. A dán Energiaügynökség előrejelzése szerint a következő évtizedben jelentősen, akár többszörösére is növekedhet a dán villamosenergia-igény.
A kereslet bővülését elsősorban
- a Power-to-X technológiákhoz kapcsolódó elektrolizáló kapacitások,
- az adatközpontok terjedése,
- a közlekedés elektrifikációja, valamint
- a fűtési szektor villamosítása hajtja.
Ezzel a keresletnövekedéssel várhatóan sem az új termelőkapacitások kiépítése, sem az átviteli hálózat fejlesztése nem tud teljes mértékben lépést tartani, ami egyre komolyabb kihívást jelenthet a dán villamosenergia-rendszer számára.
Mindez már ma is érzékelhető az ország villamosenergia-mérlegében. Bár Dánia a szélenergia európai úttörője, a jelenlegi mintegy 7,5 GW-os szélerőművi kapacitása nem elegendő ahhoz, hogy fedezze a hazai igényeket.
2025-ben az ország nettó 7,4 TWh villamos energiát importált, ami történelmi rekordnak számított. Az import döntő része Svédországból és Norvégiából érkezett, ahol a nukleáris, illetve vízenergia-alapú termelés hosszú ideje kiegyensúlyozza a dán szélenergia ingadozását.
Dánia villamosenergia-hálózata (pillanatkép 2026.07.09 este 8:35-kor) - Forrás: Energinet
Ez a függőség ugyanakkor egyre nagyobb kockázatot jelent. Az utóbbi években Svédország és Norvégia is óvatosabbá vált az új, illetve megújítandó nemzetközi villamosenergia-összeköttetések támogatásával kapcsolatban, mivel egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek saját ellátásbiztonságukra és a belföldi villamosenergia-árak stabilizálására. Ez arra figyelmeztet, hogy a regionális együttműködés továbbra is kulcsfontosságú marad, ugyanakkor már nem tekinthető korlátlanul rendelkezésre álló erőforrásnak.
A problémát tovább súlyosbítja, hogy a szabályozható termelőkapacitások folyamatosan csökkennek. A dán villamosenergia-rendszer stabilitását korábban nagyrészt a kapcsoltan hőt és villamos energiát termelő erőművek biztosították, amelyek a távhőellátás mellett szükség esetén gyorsan képesek voltak villamos energiát termelni. A távhőrendszerek elektrifikációjával és a nagyméretű hőszivattyúk terjedésével ezek az erőművek egyre kevesebbet üzemelnek, gazdasági helyzetük romlik, ezért sorra kerülnek ki a rendszerből. Ennek következtében a kapcsolt erőművi kapacitás 2025-ben 6,2 GW-ról 5 GW-ra csökkent.
Mindez azért különösen figyelemre méltó, mert Dániában – több más európai országtól eltérően – jelenleg nem működik általános kapacitásmechanizmus. Míg például Franciaországban, Lengyelországban és Olaszországban az állam külön díjazza a szükség esetén rendelkezésre álló erőműveket, Dániában a kormány továbbra is a piaci megoldások elsődlegességét vallja, és nem kíván külön támogatást nyújtani a tartalékkapacitások fenntartására.
Az ellátásbiztonsági kockázatok az európai rendszerirányítók elemzéseiben is megjelennek. Az ENTSO-E erőforrás-megfelelőségi vizsgálata szerint Kelet-Dánia (DK2) a következő évtizedben Európa egyik legnagyobb ellátásbiztonsági kihívással rendelkező régióvá válhat. A térségben a várható ellátásbiztonsági mutatók már 2028-ban meghaladhatják a tervezett megbízhatósági küszöbértéket.
Ez arra utal, hogy bizonyos időjárási és fogyasztási helyzetekben még a hazai termelés és az import együttesen sem lesz elegendő a kívánt ellátásbiztonsági szint garantálásához.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy az átviteli hálózat fejlesztése nem tud lépést tartani az új fogyasztói igényekkel. Az Energinet szerint egyes nagy villamosenergia-fogyasztók akár tíz évet is várhatnak új hálózati csatlakozásra, ami már a dán ipar versenyképességére is kedvezőtlen hatással van.
Az offshore bővítéshez új hálózati megoldások kellenek
Mindezek ellenére a 2026 júniusában hivatalba lépett harmadik Frederiksen-kormány továbbra is kitart az offshore szélenergia fejlesztése mellett. Bár az elmúlt években ismét napirendre került a nukleáris energia alkalmazásának lehetősége, és megkezdődött az új reaktortechnológiák dániai alkalmazhatóságának értékelése, az energiapolitika középpontjában továbbra is az offshore szélenergia áll - és ebben a stratégiában a Bornholm-energiasziget kulcsszerepet tölt be.
A projekt célja ugyanis nem csupán új offshore szélerőművek hálózati csatlakoztatása, hanem egy olyan új villamosenergia-csomópont létrehozása, amely egyszerre javítja Dánia ellátásbiztonságát, erősíti a német–dán villamosenergia-kapcsolatot, és hosszabb távon megteremti egy integrált balti-tengeri offshore villamosenergia-hálózat alapjait.
Miért van szükség energiaszigetekre?
Az offshore szélerőművek fejlesztésének hagyományos, úgynevezett radiális modellje viszonylag egyszerű elvre épül. A tengeren megtermelt villamos energiát közvetlenül egyetlen ország szárazföldi hálózatába táplálják be, így a szélerőműparkok elsősorban nemzeti infrastruktúraként működnek.
Ez a megoldás hosszú időn keresztül megfelelőnek bizonyult, azonban az Európai Unió offshore szélenergiára vonatkozó ambiciózus fejlesztési tervei mellett egyre inkább kirajzolódtak a korlátai. Az EU 2030-ra 86-89 GW, 2050-re pedig 355-366 GW offshore szélerőművi kapacitással számol. Ilyen nagyságrendű fejlesztés már nem valósítható meg kizárólag partközeli szélerőműparkokkal, mivel a rendelkezésre álló területek korlátozottak, és a part menti beruházások egyre gyakrabban ütköznek területhasználati és társadalmi korlátokba.
A fejlesztések ezért szükségszerűen a nyílt tengeri területek felé tolódnak, ahol azonban a radiális hálózati modell műszakilag már nem alkalmazható. Míg a partközeli szélerőműparkokból a villamos energia váltakozó áram (AC) formájában közvetlenül a szárazföldre továbbítható, a nagy távolságra elhelyezkedő nyílt tengeri létesítmények esetében a veszteségek csökkentése érdekében nagyfeszültségű egyenáramú (HVDC) átvitelre és a termelési hely közelében elhelyezett átalakítóállomásokra van szükség. E műszaki követelmények hívták életre a hibrid offshore projektek koncepcióját, amelyek a tengeri szélerőműparkok csatlakoztatását a határokon átnyúló villamosenergia-összeköttetésekkel egyetlen infrastruktúrában egyesítik.
Ennek a modellnek egyik lehetséges megvalósítási formája az energiasziget, amely a tengeri szélerőműparkok által termelt villamos energia központi gyűjtő- és átalakító-csomópontjaként működik. Az innen kiinduló összeköttetések révén a villamos energia több ország villamosenergia-rendszere között is elosztható, ami javítja a hálózat kihasználtságát, elősegíti a regionális villamosenergia-kereskedelmet, és hosszabb távon mérsékelheti az átviteli infrastruktúra kiépítésének költségeit.
A Bornholm-projekt ennek a koncepciónak az első nagyléptékű európai megvalósítása. Jelentősége nem elsősorban az alkalmazott technológiában, hanem abban rejlik, hogy az offshore szélerőműveket és a nemzetközi villamosenergia-összeköttetéseket egységes rendszerként kezeli. Ezért az Európai Unió a Bornholm-energiaszigetre a jövő integrált offshore villamosenergia-hálózatainak egyik mintaprojektjeként tekint.
A Bornholm-energiasziget műszaki felépítése
A projekt központi eleme maga Bornholm szigete lesz. A sziget délnyugati részén egy nagyméretű HVDC-konverterállomás épül, amely a Balti-tenger déli részén létesülő, összesen 3,8 GW teljesítményű offshore szélerőműparkokból érkező villamos energiát fogadja.
Bornholmról két nagyfeszültségű egyenáramú tengeralatti kábel indul. Az egyik, mintegy 200 kilométer hosszú, 1,2 GW átviteli kapacitású vezeték Sjælland szigetét és Kelet-Dánia villamosenergia-rendszerét kapcsolja össze Bornholmmal, míg a másik, körülbelül 160 kilométer hosszú, 2 GW kapacitású kábel Németország északi részét éri el. A rendszerhez szárazföldi kábelek, valamint dániai és németországi konverterállomások is kapcsolódnak.
Az infrastruktúrát a dán Energinet és a német 50Hertz közösen építi és üzemelteti. A Bornholm-energiasziget ezzel a kialakítással egyszerre biztosítja a tengeri szélerőműparkok villamosenergia-rendszerbe történő integrálását és a dán–német villamosenergia-összeköttetés megerősítését. A két összekötő vezeték így nemcsak a megtermelt villamos energia továbbítását szolgálja, hanem a két ország közötti villamosenergia-kereskedelmet és az ellátásbiztonság növelését is támogatja.
Egy periférikus szigetből regionális energiaközpont
A projekt helyszínének kiválasztása elsősorban földrajzi adottságokkal magyarázható. Bornholm a Balti-tenger középső részén helyezkedik el, viszonylag közel Dánia, Németország, Svédország és Lengyelország partjaihoz, ezért természetes csomópontot jelent a térség villamosenergia-rendszereinek összekapcsolására. A környező tengeri területek Európa legkedvezőbb offshore szélenergia-termelő térségei közé tartoznak.
A kedvező szélviszonyok, a viszonylag sekély vízmélység és a megfelelő tengerfenéki adottságok egyaránt alkalmassá teszik a térséget nagyléptékű tengeri szélerőműparkok létesítésére. Mindez jelentősen csökkenti a műszaki kockázatokat, és hosszú távon nagy mennyiségű villamosenergia-termelést tesz lehetővé.
A választásnak ugyanakkor regionális fejlesztéspolitikai szempontjai is vannak. A mintegy 40 ezer lakosú Bornholm hosszú ideje népességcsökkenéssel, elöregedéssel és korlátozott gazdasági lehetőségekkel küzd. A helyi gazdaság elsősorban a turizmusra és a halászatra épül, miközben a fiatalabb korosztály jelentős része a dán szárazföldön keres munkát. A dán kormány ezért az energiaszigetet nem kizárólag energetikai beruházásként kezeli.
A projekt célja az is, hogy új beruházásokat vonzzon a szigetre, fejlessze az infrastruktúrát, új munkahelyeket teremtsen, és hosszú távon javítsa Bornholm gazdasági versenyképességét. Energetikai szempontból a változás különösen látványos lenne. Bornholm jelenleg döntően Svédország felől kapja villamosenergia-ellátását, mivel a dán szárazfölddel nincs közvetlen nagyfeszültségű összeköttetése. Az energiasziget megvalósításával azonban a sziget szerepe alapvetően átalakulna; energiaimportőrből a Balti-tenger egyik legfontosabb villamosenergia-elosztó központjává válna.
Az energiaszigetektől az új energetikai realitásokig
A 2020 júniusában elfogadott dán klíma- és energiaipari megállapodás két energiasziget létrehozását irányozta elő 2030-ig: egy mesterséges szigetet az Északi-tengeren, valamint egy Bornholmra épülő energiaközpontot a Balti-tengeren. A két beruházás közös stratégiai célja az offshore szélenergia-termelés jelentős bővítése és Dánia zöldenergia-exportőri szerepének megerősítése volt, műszaki koncepciójuk azonban alapvetően különbözött.
A Bornholm-energiasziget egy természetes szigetre épülő hibrid villamosenergia-csomópontként tervezték. Az eredetileg 2 GW-os offshore szélerőművi kapacitást az orosz–ukrán háború kitörését követően 3 GW-ra emelték. A jelenlegi tervek szerint a szélerőműparkok beépített kapacitása akár 3,8 GW-ot is elérhet, amelyből 0,8 GW a hálózati csatlakozási kapacitást meghaladó többletkapacitás. Ennek célja a kiépített infrastruktúra jobb kihasználása és a megtermelt villamos energia nagyobb arányú hasznosítása.
Az Északi-tengeren ezzel szemben egy mesterséges energiasziget építését tervezték, mintegy 100 kilométerre Jylland nyugati partjaitól. A kezdeti elképzelések szerint a sziget 3 GW offshore szélerőművi kapacitást fogadott volna, amelyet később fokozatosan 10 GW-ra kívántak bővíteni. A szigeten konverterállomások, kikötői és üzemeltetési infrastruktúra létesült volna, ahonnan a villamos energia Dániába, valamint a későbbiekben más környező országokba is továbbítható lett volna.
A Dánia által tervezett két energiasziget - Forrás: Energinet
A koncepció kidolgozásának időszakában a piaci környezet kedvezőbb volt: az offshore szélerőművek költségei csökkenő pályán voltak, az alacsony kamatkörnyezet pedig támogatta a nagy tőkeigényű infrastrukturális beruházásokat. Néhány évvel később azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Az infláció, a magasabb kamatok, az ellátási láncok zavarai és az offshore iparág költségeinek jelentős emelkedése alapjaiban írta át a projektek gazdasági feltételeit.
Ennek következtében 2023-ben a dán kormány elvetette az Északi-tengeri energiasziget tervét, a Bornholm-projektet pedig 2025 elején határozatlan időre felfüggesztette. Bár a beruházás néhány hónappal később ismét zöld utat kapott, addigra egyértelművé vált, hogy az eredeti elképzelések csak jelentős állami és uniós szerepvállalással valósíthatók meg.
A Bornholm-energiasziget története jól szemlélteti az európai energiapolitika elmúlt éveinek változását. A projekt eredetileg piaci alapon is versenyképes offshore beruházásnak indult, mára azonban olyan stratégiai infrastruktúrává vált, amelynek létjogosultságát már nem kizárólag gazdasági szempontok alapján értékelik. Cikksorozatunk következő részében azt vizsgáljuk meg, hogyan változott meg a projekt finanszírozási modellje, miért volt szükség példátlan állami támogatásra, és valóban indokolható-e a Bornholm-energiasziget több tízmilliárd dán koronás költsége.
A bejegyzés munkatársunk a Portfolio online újságon 2026. július 14-én megjelent írásának utánközlése.
