Kép a Sora Ai eszközeivel készült.
Alapjövedelem a mesterséges intelligencia korában: szociális forradalom vagy veszélyes illúzió?
A mesterséges intelligencia (MI) rohamos fejlődése óriási gazdasági haszonnal kecsegtet, ám jelentős munkaerőpiaci-átalakulással is jár. Éppen ezért egyre több techvezető veti fel, hogy a jövőben az MI által termelt többletforrásokból egyetemes alapjövedelmet kellene finanszírozni. Ennek lényege, hogy minden állampolgár rendszeres, feltétel nélküli pénzbeli támogatásban részesülne, függetlenül attól, hogy van-e munkája, illetve jövedelme. Ideális esetben ez a munkahelyek számának csökkenése ellenére is hozzájárulna a társadalom stabilitásának megőrzéséhez, az embereknek pedig új, kreatív dolgokra fordíthatnák az energiájukat. Kritikusai szerint viszont egy ilyen program költséges, inflációt generálhat, és nem helyettesíti a mélyebb társadalmi reformokat. A kérdést a The Wall Street Journal járta körül.
Alapjövedelmet mindenkinek
A cikk szerint a technológiai óriások által elképzelt jövőben a mesterséges intelligencia révén megteremtett jólét mindenki számára elérhető lesz. Néhány techguru (például Elon Musk és Sam Altman) már évtizedek óta támogatja az úgynevezett feltétel nélküli alapjövedelem – angol nevén universal basic income, vagyis UBI – bevezetését. Ez azt jelentené, hogy minden állampolgárnak alanyi jogon járna bizonyos meghatározott mértékű pénzbeli juttatás.
Sokak szerint az UBI-t az adófizetők pénzéből kellene finanszírozni, ám a szilícium-völgyi elit inkább úgy látja, hogy mivel az emberek helyét az egyszerű gyári munkáktól egészen a magasan képzett szellemi tevékenységekig egyre inkább a mesterséges intelligencia veszi majd át, az MI használatából származó megtakarításokat, illetve többletbevételt valamiféle jövedelem-újraelosztási rendszer keretében kellene visszajuttatni a társadalomnak. Az UBI-ra korábban sokan egyfajta szocialista ábrándként vagy a semmittevés jutalmazásaként tekintettek, mára viszont a kifejezés a mesterséges intelligencia korszakának egyik legnépszerűbb hívószavává vált.
Az UBI és a technológiai szektor szereplői
Egyes közgazdászok és aktivisták már az 1960-as években elkezdtek érvelni az UBI bevezetése mellett, mivel úgy vélték, alkalmazásával hatékonyan fel lehetne számolni a szegénységet. Ezzel párhuzamosan a számítógépek használatának fokozatos térhódításával sokan aggódni kezdtek munkahelyük megszűnése miatt, a technológia híveiben pedig felmerült a kérdés: vajon az alapjövedelem megoldást jelenthetne-e azokra a problémákra, amelyek abból fakadnak, hogy a gépek kiszorítják az embereket a munkaerőpiacról.
Ennek kiderítése érdekében a Twitter társalapítója, Jack Dorsey és a Facebook társalapítója, Chris Hughes az elmúlt években milliókat költött több kísérleti UBI-programra, ám az automatizálás egyre gyorsabb terjedése miatt több más hasonló próbálkozás is indult már. Ezekben általában pénzt adnak az embereknek, hogy megtudják, miként hat a feltétel nélküli jövedelem az életükre.
Az OpenAI-t vezető Sam Altman például egy olyan 2016-ban indított kísérletet finanszírozott, amelynek keretében három éven keresztül havonta ezer dollárnyi készpénzt adtak több alacsony jövedelmű embernek. Az ingyen pénz hatására a kedvezményezettek valamivel kevesebbet dolgoztak, az összeget pedig főként az alapvető szükségleteikre költötték. A program lezárulta után Altman némileg változtatott korábbi álláspontján, így ma már azt mondja, hogy az embereknek pénz helyett inkább részesedést kellene kapniuk „abból, amit az MI teremt”. Az általa ideálisnak vélt forgatókönyv szerint minden egyes ember kapna évi egytrillió tokent, amelyet aztán eladhatna vagy a személyes vagyonaként kezelhetne.
Elon Musk, a Tesla vezérigazgatója ezzel szemben azt vallja, hogy az MI a legtöbb ágazat termelését automatizálja, az embereknek pedig részesednie kellene az ezáltal keletkező bevételekből. Musk úgy véli, hogy az UBI révén „létrejöhet egy Star Trek-szerű jövő”, és abban „olyan jólétben és – remélhetőleg – boldogságban lehet mindenkinek osztályrésze, amilyet most még el sem tudunk képzelni”. Ám a technológiai vezér ezzel együtt arra is figyelmeztet, hogy ha az emberek nem kezelik megfelelően a mostani változások nyomán előálló helyzetet, akkor akár egy „Terminátor-szerű jövőnek” is a tanúi lehetünk még.
Marc Benioff, a Salesforce vezérigazgatója szintén lelkes híve az egyetemes alapjövedelemnek, és a világjárvány idején egy nyilatkozatában annak a véleményének is hangot adott, hogy a pandémia miatt bevezetett pénzügyi juttatások nem csupán átmeneti segítségként értelmezhetők, hanem egy nagyobb rendszer, akár egy újfajta gazdasági modell (például az egyetemes alapjövedelem) előképének is tekinthetők.
Kritikus hangok
A fenti nyilatkozatok ellenére a Szilícium-völgy nem sorakozik fel egységesen a kezdeményezés mögött – ahogy egyébként a közvélemény sem. A kritikusok szerint az egyetemes alapjövedelem bevezetése politikailag irreális elképzelés, a technológiai cégek viszont erre hivatkozva próbálhatják meg igazolni a növekvő munkanélküliséget.
Az MIT-n munkaerőpiaci közgazdászként dolgozó David Autor szerint például ijesztő és egyúttal illuzórikus az az felvetés, hogy egy társadalomban a jövedelem túlnyomó többsége csupán néhány forrásból származik. Szerinte a technológiai óriások azért támogatják az alapjövedelmet, mert „úgy gondolják, hogy mindenkinek el fogják venni a munkáját, a helyzet kezelésére pedig nincsen jobb ötletük ennél”. Felvetése szerint azokat, akik nem az Egyesült Államokban élnek, valószínűleg még csak nem is kárpótolnák a munkájuk elvesztése miatt.
Mások – például a kockázatitőke-befektető Marc Andreessen – úgy vélik, az embereknek szükségük van a munkára ahhoz, hogy kiteljesedjenek. „Az ember arra született, hogy hasznos legyen, hogy termelékeny legyen, és hogy büszke legyen” – véli Andreessen, aki szerint az MI szinte minden munkát átalakít majd.
A Trump elnök MI-tanácsadójaként dolgozó David Sacks pedig azt is kifejtette, hogy az alapjövedelem bevezetése nem jelentene gyógyírt a társadalmi problémákra. Az X-en júniusban közzétett bejegyzésében azt írta, hogy az UBI csupán egy olyan „jóléti fantazmagória”, amely „nem fog megvalósulni.”
Egy bizonyos: a mesterséges intelligencia térnyerése mindenképp új korszakot nyit majd az emberi munka, a gazdaság és a társadalmi jólét fogalmának értelmezésével kapcsolatban. Az alapjövedelem támogatói szerint az MI által létrehozott haszon újraelosztása elkerülhetetlen társadalmi szükségszerűség, a feltétel nélküli jövedelem pedig stabilitást biztosíthat abban az esetben, ha a hagyományos munkavégzés jelentős része eltűnik. A kritikusok szerint viszont az alapjövedelem nem válhat a technológiai kísérletezés eszközévé, és azok, akik a bevezetését reális lehetőségként vázolják fel, igazából csak a mélyebb strukturális problémákat akarják elfedni. E vita is mutatja, hogy a jövő egyik legfontosabb dilemmája az lesz, hogy miként teremthetünk társadalmi igazságosságot akkor, ha már nem lesz mindenkinek munkája.
