UNSPLASH | License | Zach Wear
Afrika lehetőségei az energetikai értékláncban
„Stepping Up the Value Chain in Africa” című jelentésében a Nemzetközi Energiaügynökség azt vizsgálja, milyen lehetőségei vannak az afrikai országoknak, ha előre kívánnak lépni a globális energiaipari értékláncban. A szegmens hasznából a világ országai jelenleg igen egyenlőtlen módon részesednek, hiszen a fejlődő gazdaságok – Kínát leszámítva – csupán egy 5%-nál is kisebb szeletet hasítanak ki belőle. Afrika példája különösen érdekes, hiszen a földrésznek több alapvető fontosságú ásványkincsből is jelentékeny készletei vannak, ám ezek feldolgozásával, illetve nagyobb hozzáadott értékű energiaipai termékek gyártásával az egész kontinensen csupán néhány létesítmény foglalkozik.
Nagy fokú koncentráció
Az elmúlt évtizedben hatalmasat nőtt a tisztaenergia-ipar értéke, e növekedés területi eloszlása azonban igencsak egyenetlen, mivel a táblázatban látható módon a globális gyártási kapacitások túlnyomó része Kínában összpontosult.
A fennmaradó kapacitások az Európai Unióban, illetve az Egyesült Államokban, valamint Japánban és Indiában összpontosulnak – a többi földrész szerepe tehát lényegében elhanyagolható.
A kapacitások ilyen fokú koncentrációja miatt viszont az ellátási láncok egyre sérülékenyebbé válnak. Ráadásul az is mindjobban kiviláglik, hogy a jelenleg zajló tisztaenergia-átmenet csak akkor lehet társadalmilag fenntartható, ha annak gazdasági hasznából a mostaninál jóval több ország részesül. A két problémára a megoldás ugyanaz lehet: a jelenlegi ellátási lánc több pontján is ki kellene építeni a lokálisan kinyert alapanyagok feldolgozását, illetve a végtermékek összeszerelését lehetővé tevő helyi kapacitásokat.
Óriási potenciál
A világ bányászati termékekkel történő ellátásában Afrika egyértelműen kulcsszereplőnek számít. A kontinens diszponál a világ platinacsoportba tartozó nemesfémkészleteinek, illetve foszfátkészleteinek mintegy 80%-a, kobalt- és krómtartalékainak több mint fele, továbbá mangán-, bauxit- és grafitkészleteinek legalább 25%-a felett. Emellett a földrészen található a globális réz- és uránkészletek több mint 10%-a.
A kontinensen nem csupán a készletek, de azok bányászata is jelentős. 2024-ben a Kongói Demokratikus Köztársaságból származott a Föld kobaltkitermelésének kétharmada, a Dél-afrikai Köztársaságból a pedig kibányászott mangán- és a króm több mint fele. A földrész biztosította emellett a világ foszfátkitermelésének 19%-át, rézkitermelésének 17%-át, uránkitermelésének 16%-át, valamint lítiumkitermelésének több mint 11%-át.
Afrika tehát jelentékeny természeti erőforrásokkal rendelkezik, ám gazdasági növekedéséhez, urbanizációjához és technológiai fejlődéséhez mind több energiára lenne szüksége. Áramellátása azonban sok helyütt még most is megbízhatatlan, alapvető energetikai infrastruktúrája pedig hiányos. Az utóbbi időben jelentős fejlődésen áteső és egyre nagyobb hasznot hajtó tisztaenergia-iparban szintén hasonló a helyzet: a kontinens a globális energiaátmenet szempontjából alapvető fontosságúnak számító nyersanyagkészleteken ül, az értéklánc helyi szakasza viszont egyelőre mégsem terjed tovább ezek kitermelésénél. Kevés helyen történik tehát feldolgozás, finomítás vagy eszközgyártás, vagyis a nagy hozzáadott értéket képviselő folyamatok döntő részére már máshol kerül sor.
A problémát felismerve ma már több afrikai ország is igyekszik exportkorlátozásokkal vagy feldolgozási kvótákkal ösztönözni a helyi beruházásokat, de a szabályozások nyomán létrejött helyi üzemek megfelelő iparfejlesztési háttér, stabil energiahálózat, korszerű szállítási infrastruktúra, műszaki tudás és kiszámítható szabályozási környezet nélkül nem tudnak versenyképesen működni. Pedig ha Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság a réz, Dél-Afrika és Gabon a mangán, Mozambik a grafit, Marokkó a foszfát, a közép-afrikai térség pedig a kobalt esetében fel tudná fejleszteni finomítási kapacitásait, akkor az ezekről a területekről exportált termékek értéke néhány évtizeden belül akár a jelenlegi többszörösére is nőhetne.
Lehetőségek az alacsony kibocsátású anyagokban
Az ipar dekarbonizációja világszerte egyre gyorsabban halad, egyre nagyobb igény mutatkozik ugyanis a megújuló energiával vagy az annak felhasználása révén megtermelt hidrogénnel előállított acélra, alumíniumra és ammóniára. Afrika lehetőségei ezen a téren is figyelemre méltóak, hiszen a kontinens számos térségében olcsón és nagy mennyiségben lehetne nap- és szélenergiát előállítani, ez pedig a zöldhidrogén-termelés előtt is komoly távlatokat nyithatna. Emellett Afrika komoly potenciállal rendelkezik a tisztaammónia-gyártás terén is; ez az anyag a következő évtizedek során a mezőgazdaságban, a hajózásban és az energiaszektorban is fontos szerephez juthat. A kontinensen belül viszont az előállítása jelenleg csak néhány országra (elsősorban Egyiptomra, Algériára és Nigériára) koncentrálódik.
Az alapok tehát adottak lennének ahhoz, hogy Afrika a globális tisztaipari értékláncban feljebb tudjon lépni, és több értéket tartson helyben. A sikerhez szükséges feltételek megteremtéséhez azonban célzott beruházásokra és megfelelő szakpolitikai támogatásra lenne szükség. Ezért lenne szükség olyan iparfejlesztési programokra, amelyek fokozatosan fel tudnák építeni ezeknek a termékeknek a gyártását, mivel így a haszon nagyobb része maradhatna helyben, és ezáltal a helyi energiaipar fejlődése is magasabb fokozatra kapcsolhatna.
