A rézszektor és a Trump-adminisztráció vámjai

UNSPLASH | License | Bruna Fiscuk

Globális termelés, készletek és feldolgozás

Az elmúlt évtizedekben a globális réztermelés gyors ütemben növekedett. 1970-ben még csak 5,9 millió tonna volt, 2024-re viszont már elérte a 23 millió tonnát. A legnagyobb érckitermelők az alábbi ábrán láthatók.

Európán belül a legjelentősebb kitermelő Lengyelország (0,4 millió tonna). Az Egyesült Államok Földtani Szolgálata (United States Geological Survey) becslései szerint a történelem folyamán az emberiség eddig 700 millió tonna rezet termelt ki, az eddig felfedezett készletek pedig összesen nagyjából 2,8 milliárd tonnára becsülhetők, míg a jövőben várhatóan még további 3-5 milliárd tonnányi készletet fedeznek majd fel. A jelenleg ismert legnagyobb készleteket Chile (190 millió tonna), Peru (100 millió tonna), és Ausztrália (100 millió tonna) tudhatja magáénak. Oroszország (80 millió tonna) és a Kongói Demokratikus Köztársaság (80 millió tonna) a középmezőnyben szerepel, az Egyesült Államok (47 millió tonna) és Kína (41 millió tonna) súlya viszont ezen a téren kevésbé meghatározó.

Az ércfeldolgozás területén viszont Kína egyértelműen vezető helyzetben van: 2024-ben 12 millió tonna rézércet dolgozott fel, és ezzel ő adta a globális kapacitás megközelítőleg 44%-át. Kína után a Kongói Demokratikus Köztársaság (2,5 millió tonna), Chile (1,9 millió tonna) és Japán (1,6 millió tonna) a legjelentősebb szereplők. A Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency, IEA) prognózisa szerint 2030-ra Kína részesedése a világ feldolgozásából eléri a 46%-ot. A régiók közötti arányok 1990 óta bekövetkezett átalakulása jelentősnek mondható. Az európai, illetve az amerikai termelés ráadásul nemcsak relatíve, hanem abszolút értékben is csökkent.

A réz iránti kereslet mintegy 70%-a az elektromos alkalmazásokra – például az elektromos hálózatok fejlesztésére, az adatközpontok építésére vagy az elektromos járművek gyártására – irányul. Az IEA előrejelzése szerint a globális rézkereslet az elkövetkező évtizedekben jelentősen növekedni fog – az egyik általa készített forgatókönyv szerint 2050-re akár 37%-kal, vagyis körülbelül 37 millió tonnára is nőhet. Az amerikai Center for Strategic and International Studies (CSIS) nevű agytröszt prognózisa szerint ezt a mennyiséget már 2040 körül elérjük, a bányászatban érdekelt ausztrál BHP előrejelzése pedig azt sem tartja kizárnak, hogy 2050-ig 70%-os bővülést látunk majd. E növekedés nagyjából fele a zöldátállással hozható kapcsolatba. Aggasztó viszont, hogy a kereslet lényegesen gyorsabban nő, mint a kitermelés, és emiatt a hiány 2035-re akár 31%-os is lehet.

Az Egyesült Államok rézellátása

Az Egyesült Államok 2023-ben 1,1 millió tonna rézércet bányászott. E mennyiség nagyjából 70%-a Arizona állam bányáiból származott. Az ország saját feldolgozási kapacitása 0,89 millió tonna volt. 2024-ben a hazai kitermelés és az újrahasznosított réz összesen a belső szükséglet 56%-át (1,03 millió tonna) tudta kielégíteni. A fennmaradó, importból fedezett rész (0,81 millió tonna) 97%-a mindössze négy országból származik: Chile, Kanada, Mexikó és Peru.

A Trump adminisztráció által az év során beígért vámok a rézszektort is érintik. Az 1962-es Trade Expansion Act 232-es cikkelye szerint az elnök vámokat vethet ki bizonyos termékekre, ha azok olyan körülmények között vagy olyan mennyiségben kerülnek az országba, hogy azzal veszélyeztetik annak biztonságát. Erre hivatkozva az elnök 2025. augusztus 1-től 50%-os vámot vetett ki a félkész (drótok, lemezek, csövek stb.), illetve az ezeknél magasabb feldolgozottsági fokot mutató (például villamos vezetékek, elektronikus alkatrészek) réztermékekre. A finomított fémre ellenben átmenetileg nem vetettek ki vámot, ami egyedi vonásnak számít. Ezt viszont 2027 vagy 2028 januárjában felülvizsgálhatják, és ezt a termékcsoportot is 15–30%-os vámmal sújthatják.

Az amerikai kormányzat az alumínium és az acél esetében már vetett ki hasonló vámokat. Az alumínium esetében az 50%-os vám általános, tehát magára a fémre is vonatkozik. A lépést az amerikai gyártók is szorgalmazták, hogy megpróbálják megmenteni az amerikai alumíniumfeldolgozó kapacitások maradékát, illetve hosszabb távon növeljék a hazai gyártás volumenét. A megemelt vámok az amerikai gyártás során felhasznált villamos energia költségei is tartalmazzák. Az áramköltségek emelkedésének tulajdonítható ugyanis, hogy 1995-ben az ország 23 alumíniumolvasztó létesítménye még 3,35 millió tonna alumíniumot termelt, ám ez a mennyiség 2015-re már csak 1,6 millió tonnára esett vissza, 2024-re pedig csupán négy ilyen alumíniumfeldolgozó üzem maradt az országban, és ezek termelése mindössze 670 ezer tonnát tett ki.

A réz esetében azonban mások a körülmények, mivel a rézszektor ellátási láncának alsó szegmense (a bányászat és a finomítás) lényegesen jobb helyzetben van, mint az alumíniumé. A számítások szerint, ha a vámot a megmunkálatlan fémre is kiterjesztették volna, akkor az importált réz összköltsége 8,6 milliárd dollárral lett volna magasabb, és ennek káros hatásai legjobban az építőiparon belül csapódtak volna le. A félkész réztermékeket gyártó amerikai vállalatok viszont már védelemre szorulnak.

Az iparági becslések azt mutatják, hogy az amerikai gyártási kapacitás nem bővíthető gyorsan, és következetes beruházások mellett is hét évbe telhet, mire ki lehet építeni a kieső importot pótló kapacitást. Emiatt gyorsan érzékelhető lesz a rézintenzív beruházásokra (villamosenergia-hálózatok, megújuló energiaforrások, elektromos járművek töltőhálózata és adatközpontok) nehezedő azonnali inflációs nyomás, a beszerzési költségek megnövekedése, valamint a speciális félkész termékeket integráló katonai és kritikus infrastruktúra ellátási láncainak zavara. A legfontosabb beszállító országok, Chile, Kanada, Mexikó és Peru kereskedelmi és diplomáciai fronton is jelezték, hogy exportjuk nem fenyegeti az Egyesült Államok biztonságát, és tiltakoztak a vámok ellen – eddig eredménytelenül.