UNSPLASH | License | micheile henderson
A külföldi beruházások és a klímacélok kapcsolata
A klímacélok hatékony megvalósításához elengedhetetlen a zöldcélokat szolgáló közvetlen külföldi működőtőke-beruházások (FDI) révén biztosított többletforrások megfelelő felhasználása. Kezdetben ezek a beruházások elsősorban a megújuló energiaforrások kihasználására irányultak, ma már viszont az elektromos járművekkel és a zöldhidrogénnel kapcsolatos technológiákra is kiterjednek. Az Európai Unió és az Egyesült Államok azonban eltérő szemléletmóddal közelíti meg a zöld-FDI-ban rejlő lehetőségeket.
Az FDI és a klímacélok
A zöldfejlesztéseket támogató megoldások (green FDI) már az 1990-es években megjelentek a közvetlen külföldi működőtőke-befektetések között. Az FDI és a klímacélok közötti kapcsolat azonban azóta sem egyértelmű: a kutatók egy része szerint az FDI kedvezően befolyásolja a klímacélok megvalósítását és az energiahatékonyságot, másik részük viszont azt hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokba telepített termelőkapacitások növelhetik a helyi környezetszennyezést. Ezzel együtt az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye szerint a klímavédelmi beruházások támogatása hatékonyabb finanszírozási formát jelent, mint a különböző segélytípusok.
A zöld-FDI hasznosulására számos tényező van hatással. Az IMF kutatásai alapján az ilyen befektetések sikerét nagymértékben befolyásolja a befektető és a célország politikai és gazdasági rendszerei közötti hasonlóság mértéke, 2022 óta pedig jelentős mértékben felértékelődött a külpolitikai orientáció szerepe is. Az FDI sikeres bevonzásához emellett elengedhetetlen a fogadó országok jogi rendszerének folyamatos fejlesztése. Utóbbi elsősorban a megújuló energiához kapcsolódó befektetések esetén fontos, mivel elősegíti az újabb beruházások gyors elindítását.
Az elmúlt évtizedben a klímacélok támogatására fordított FDI értéke több mint ötszörösére nőtt: 2014-ben még csak 40 milliárd dollárt tett ki, 2022-re viszont már a 200 milliárd dollárt is meghaladta. A nagyarányú fejlődés elsősorban az elektromos járművek és a zöldhidrogén térnyerésének köszönhető; a megújuló energiaforrások kihasználására irányuló FDI aránya nem emelkedett számottevően. Az is megfigyelhető, hogy az utóbbi beruházások estében a legjelentősebb befektetők az Egyesült Államok, az Európai Unió tagországai, illetve Kína, a legjelentősebb kedvezményezettek pedig a nagyobb fejlődő gazdaságok, például Brazília és Dél-Afrika.
A zöldhidrogénhez kapcsolódó befektetéseket az Egyesült Államok és az európai országok dominálják; előbbi elsősorban Latin-Amerikában, utóbbiak pedig a közel-keleti és az észak-afrikai térségben ruháznak be szívesebben. Az elektromos járművekhez kapcsolódó befektetések területét mind célországként, mind pedig befektetőként az Egyesült Államok, az Európai Unió tagországai, Kína, Japán és Dél-Korea dominálják, vagyis ezekhez az államokhoz köthető a fejlődő gazdaságokban megvalósított EV-beruházások döntő hányada is. A zöld-FDI-t vizsgálva már több kutatás megállapította a korrelációt a megújuló energiahordozókba történő befektetések és a klímaváltozás elleni hatékony fellépés között. Az elektromos járművekkel és a zöldhidrogénnel kapcsolatos beruházások hatásáról még nem születtek hasonló elemzések.
FDI-trendek az Európai Unióban és az USA-ban
Az Európai Unióba érkező FDI 2013 után kezdett ismét növekedni, miután a legtöbb ágazat fokozatosan kiheverte a 2008-as gazdasági válság következményeit. Ezt követően a bejelentett FDI-projektek száma változó ütemben ugyan, de folyamatosan emelkedett, egészen a 2017-es csúcsig, amikor EU-szerte 6653 projektet jelentettek be, és ezzel összesen 353 469 új munkahelyet teremtettek. 2018-ban a projektek száma már 4%-kal csökkent, elsősorban az Egyesült Királyságban és Németországban tapasztalt egyaránt 13%-os visszaesés következtében. A rákövetkező években a brexithez kapcsolódó gazdasági bizonytalanság, valamint a Covid19-világjárvány jelentős mértékben visszavetette az EU-ban érzékelhető FDI-aktivitást.
A világjárvány mellett az Európai Unió tagállamainak az amerikai befektetések drasztikus csökkenése is komoly versenyhátrányt okozott. Ennek oka elsősorban a későbbiekben tárgyalt Inflation Reduction Act (IRA) elnevezésű jogszabály bevezetése volt. Ez adókedvezményeket és támogatásokat biztosított az amerikai és a külföldi befektetőknek, hogy ezzel is ösztönözze őket az USA-n belüli befektetésekre.
2024-ben az EU-n belüli FDI 9 éves mélypontra süllyedt. Ezzel a befektetések száma a megelőző évhez képest 5%-kal csökkent. Ez a beruházások nyomán létrejövő munkahelyek számában is 16%-os visszaesést eredményezett. Az FDI-projektek volumene így összességében a 2017-es csúcstól 19%-kal, a Covid19-járvány előtti évek átlagától pedig 16%-kal maradt el. A visszaesés fő okai a magas energiaárak, a lassú gazdasági növekedés, illetve a kedvezőtlen biztonságpolitikai helyzet voltak. Emellett további gondot jelentett a bonyolult és bürokratikus szabályozói környezet is.
Az Európai Unión belül Franciaországban 14%-kal, Németországban pedig 17%-kal csökkent a projektek száma, ennek ellenére továbbra is ebben a két országban jelentették be a legtöbb új beruházást. Ágazati bontásban a termelési szektor szenvedte el a legnagyobb veszteséget (9%), és emiatt 25%-kal kevesebb munkahely jött létre. A tagállamok jelenleg elsősorban a félvezető-, az elektromosjármű-, az MI-, illetve a megújulóenergia-szektorba tudnak kedvező feltételek mellett FDI-t vonzani. Kiemelendő, hogy a kedvezőnek ítélt szektorok mindegyike kapcsolatba hozható a zöldcélokat szolgáló befektetésekkel.
Az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó, teljeskörűen 2026-ban hatályba lépő mechanizmusról szóló rendelet (CBAM) az EU szén-dioxid-árazását az unió területére exportáló harmadik országokra is kiterjeszti. A rendelet elsősorban az olyan karbonintenzív iparágakat érinti, mint a cement-, a vas-, az alumínium-, az acél- és a műtrágyagyártás, valamint a villamosenergia-termelés. Az új szabályozás egyik legnagyobb kárvallottja Kína lesz; az EU-ba irányuló kínai acél- és alumíniumimport teszi ki a Kína–EU-kereskedelem szén-dioxid-intenzív hányadának 98,8%-át. Emellett a kínai vállalatok a fent említett 6 iparágból 5 esetében aktívan exportálnak az Európai Unióba, ezért nekik új beruházási és kereskedelmi módszerekkel kell mérsékelniük kitettségüket.
Az új rendelet Kína mellett a többi olyan harmadik országnak is többletköltséget jelent, amelyek az érintett iparágakból nagy mennyiségben szállítanak az Európai Unióba. A negatív hatások mellett azonban a CBAM ösztönzőként is felléphet a zöldbefektetések esetében. Ez elsősorban a zöldmezős beruházások számának emelkedésében lesz tetten érhető, emellett pedig a szén-dioxid-intenzív iparágakhoz köthető kibocsátáscsökkentő technológiák száma is erős növekedést mutat.
Az EU célja, hogy hosszú távon biztosítsa iparának fenntarthatóságát, és közben támogassa a vállalatokat az alacsony kibocsátású technológiák bevezetésében. Ennek érdekében a tisztaipar-megállapodás kiemelt figyelmet fordít az energiaintenzív iparágak, különösen az acél- és a vegyipar dekarbonizációjára, ez ugyanis elengedhetetlen a kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez. A versenyképesség megőrzése érdekében nemcsak az egyes iparágak energiahatékonyságának növelését támogatja, hanem olyan intézkedéseket is bevezet, amelyek enyhítik a magas energiaköltségek, a globális piacokon tapasztalható versenyhátrány és a szabályozási akadályok negatív hatásait.
Az ipar dekarbonizációjának felgyorsításáról szóló jogszabály, valamint a fenntarthatósági célokat előtérbe helyező új közbeszerzési szabályok célja az unióban előállított tiszta termékek iránti kereslet növelése. A bizottság 100 milliárd eurót mozgósít a tiszta technológiák fejlesztésére. Az összegből jutna egy új ipari dekarbonizációs bank létrehozására, valamint az InvestEU és az Innovációs Alap bővítésére is. Az állami támogatási keretek egyszerűsítésével gyorsabban lehet engedélyezni az ipari beruházásokat és hatékonyabbá lehet tenni a finanszírozást. Nemzetközi együttműködés nélkül az EU nem érheti el a tiszta ipar megteremtésére vonatkozó céljait, mivel a zöldátálláshoz szükséges kritikus nyersanyagok jelentős része külső forrásokból származik.
Az Egyesült Államokban 2024-ben összesen 151 milliárd dollár értékű FDI-t jelentettek be, ami 14,2%-os (24,9 milliárd dolláros) csökkenés a 2023-as 176 milliárhoz képest. Az EU-val ellentétben az USA-ban a termelési szektor vonzotta a legtöbb befektetést: az összes befektetés 44,9%-a (67,7 milliárd dollár) ebbe az ágazatba áramlott. Földrajzi bontásban a befektetések 64%-a (96,7 milliárd dollár) Európából érkezett, míg az ázsiai államok 23,2 milliárd dollár értékben fektettek be az országban. A termelési szektorba megvalósuló befektetések magas száma nagymértékben köszönhető a 2022-ben elfogadott Inflation Reduction Actnek, amelynek az volt a célja, hogy az ország termelési szektorába vonzza a külső befektetéseket. A törvény 369 milliárd dollárt irányzott elő a megújuló energiaforrások és klímával kapcsolatos beruházások támogatására.
A korábbi, szinte kizárólagosan a kibocsátáscsökkentésre fókuszáló jogszabályokkal szemben az IRA összekötötte egymással a klímavédelem és a gazdasági fejlődés kérdését. A megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó befektetések esetében 30%-os adókedvezményt biztosított, míg a termelési szektor beruházásai különböző kitételeknek megfelelően 10–20%-os adókedvezményben részesültek. A törvény nyomán 2022 és 2024 között 270 megújuló energiaforrásokhoz köthető projektet jelentettek be, illetve 170 ezer munkahelyet teremtettek. Hivatalba lépését követően a Trump-adminisztráció leállította az IRA elektromos járműveket finanszírozó programjait, jelenleg pedig a törvény több más elemét is felülvizsgálja még a költségvetésről szóló ún. Big Beautiful Bill keretében.
FDI-ösztönzők, szabályozók és a klímapolitika
A befektetők az elmúlt évtizedekben növekvő mértékben támogatták a környezetvédelmi célokat. Ennek oka a dekarbonizáció mellett elsősorban az új gazdasági befektetésekben rejlő haszon. 2005-ben még csak a zöldmezős FDI mindössze 2%-a kapcsolódott a klímavédelemhez, 2018-ra viszont ez a szám már 12%-ra, 2020-ra pedig 39,4%-ra emelkedett. A befektetések leginkább a megújulóenergia-termeléshez kapcsolódnak, elsősorban a napelemes és a szélerőművi projekteken keresztül. Magyarország, Kína, Kanada, az Egyesült Államok és Mexikó ettől eltérő stratégiát követ, ezek az államok ugyanis főként az EV-kre és akkumulátorgyártásra építik befektetési portfóliójukat. A kormányzati eszköztár legelterjedtebb ösztönzői az adókedvezmények és a közvetlen állami támogatások, a legtöbb helyen tehát a befektetések erőszakos átterelése, illetve a bonyolult jogi szabályozások helyett elsősorban ezekkel az eszközökkel igyekeznek magukhoz vonzani a zöld-FDI-t.
A zöld-FDI és a 2040-es klímacélok
Az Európai Központi Bank elemzése alapján az Európai Unióban jelentősen növelni kellene a dekarbonizációs célokra fordított kiadásokat. A szervezet számítása szerint a 2040-es klímacélok eléréséhez évente a 2023-as EU-s GDP 2,7-3,7%-át kellene ilyen kiadásokra fordítani. Ennek elmaradása esetén a dekarbonizáció költségei csak tovább növekednek, sőt még a klímacélok teljesíthetősége is kérdésessé válik. Ezzel egybecsengenek a bizottság számításai, ezek szerint ugyanis évente további 477 milliárd euró pluszforrás bevonására (az 2023-as EU-s GDP 3,2%-ára) lenne szükség a fenti célok eléréséhez. Ilyen nagyságrendű többletforrás előteremtése a magánszektor befeketései, illetve a zöld-FDI nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen. Ez utóbbiak nagymértékben hozzájárulhatnak a zöldprojektek kedvezőbb banki finanszírozásához, illetve a zöldbefektetések kockázatainak csökkentéséhez.
A két eltérő zöldstratégia mérlege
Az elmúlt években igen eredményesnek bizonyult az Egyesült Államok jelenlegi, a klímacélokat és a gazdaságélénkítést integráltan kezelő stratégiája: több mint 170 ezer új munkahely létrejötte és 270 zöldberuházási projekt megvalósulása köthető hozzá. Egyelőre nem világos azonban, hogy új törvénycsomagjával a Trump-adminisztráció milyen mértékben módosítja majd a mostani jogszabályi kereteket. Az Európai Unió ezzel szemben különböző szabályozások bevezetése révén igyekszik a befektetőket a zöldmegoldások támogatása felé terelni. Erre annál is inkább szüksége van, mivel a 2040-es klímacéljai eléréséhez szükséges többletforrások is elsősorban a magánszektorból, illetve FDI-ból származnának.
