UNSPLASH | License | Wolfgang Weiser
A közgazdászok szerint pazarlás, a kormány szerint stratégiai kincs: eurómilliárdok a tét a nagy európai szélvitában
A Bornholm-energiasziget tervezésekor a dán kormány még abból indult ki, hogy a projekt piaci alapon is finanszírozható lesz. Az offshore szélenergia-ágazat gazdasági környezetének gyors romlása azonban néhány év alatt teljesen átírta a beruházás feltételeit. A projekt ma már csak jelentős dán, német és uniós támogatással valósítható meg, miközben továbbra is vita tárgya, hogy a magas közpénzigény arányban áll-e a várható gazdasági és energetikai előnyökkel. Az Energiastratégia Intézet a projektről szóló háromrészes cikksorozatának második része.
Amikor 2020 júniusában a dán kormány és a parlamenti pártok többsége megállapodott két energiasziget – köztük a Bornholmra tervezett energiaközpont – létrehozásáról, az offshore szélenergia még az európai energiapiac egyik sikertörténetének számított. A technológia költségei évről évre csökkentek, a beruházók egymást túllicitálva vállalták az új szélerőműparkok megépítését, több projekt pedig már támogatás nélkül is versenyképesnek tűnt.
Az eredeti elképzelés szerint a szélerőműparkok fejlesztői nemcsak saját beruházásaikat finanszírozták volna, hanem az energiasziget infrastruktúrájának költségeihez is érdemben hozzájárultak volna. A projektet ezért kezdetben olyan beruházásként kezelték, amely egyszerre segíti a klímavédelmi célok teljesítését, javítja az ellátásbiztonságot, miközben a szélerőművi pályázatokból származó koncessziós díjak révén állami bevételt is generál.
Ez a feltételezés azonban néhány év alatt összeomlott. A világjárványt követő infláció, az ellátási láncok zavarai és az energiaválság következtében az offshore beruházások költségei meredeken emelkedtek. Jelentősen drágultak a szélturbinák, a tengeralatti kábelek, az acélszerkezetek, a konverterállomások és a speciális hajók igénybevétele. A beruházási költségek öt év alatt összeségben körülbelül 50 százalékkal növekedtek.
A magasabb kamatkörnyezet különösen érzékenyen érintette az offshore beruházásokat, amelyek rendkívül tőkeigényesek. A finanszírozás drágulása és a befektetők magasabb hozamelvárásai jelentősen rontották a projektek megtérülését.
Ennek következtében Európa-szerte nehéz helyzetbe kerültek az offshore fejlesztések. Több beruházás esetében a fejlesztők újragondolták korábbi üzleti terveiket, egyes projekteket elhalasztottak, másokat pedig töröltek vagy új feltételek mellett kívántak megvalósítani. A Bornholm-energiasziget problémái ezért nem elszigetelt jelenséget tükröznek, hanem az offshore szélenergia-ágazat egészét érintő piaci átalakulás részét képezik.
Negatív társadalmi-gazdasági mérleg
A kedvezőtlen piaci folyamatok a Bornholm-projekt gazdasági megítélését is alapvetően megváltoztatták. A dán Energiaügynökség 2023-ban elkészült társadalmi-gazdasági elemzése már arra a következtetésre jutott, hogy a beruházás egyik vizsgált forgatókönyv szerint sem eredményez pozitív nettó társadalmi hasznot. A számítások szerint a projekt társadalmi-gazdasági vesztesége a különböző feltételezések mellett 4 és 17 milliárd dán korona között alakulhat. Az elemzés ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az eredmény jelentős bizonytalanságot hordoz, hiszen nagymértékben függ a következő évtizedek villamosenergia-áraitól, a torlódási bevételek alakulásától és a beruházási költségek további változásától.
A projekt romló gazdaságosságát a dán Klíma-, Energia- és Közműügyi Minisztérium által készített rentabilitási értékelés is alátámasztotta, amely szerint a legvalószínűbb fejlesztési forgatókönyv esetén a beruházás működésének első húsz évében mintegy 31,5 milliárd dán korona állami támogatásra lenne szükség.
A sikertelen offshore tender
A projekt történetében valódi fordulópontot a 2024-ben meghirdetett, összesen 6 GW kapacitású dán offshore tender jelentette: a pályázatra egyetlen ajánlat sem érkezett.
Ez nemcsak a Bornholm-energiasziget, hanem a teljes dán offshore-stratégia számára is komoly figyelmeztetést jelentett, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a támogatás nélküli, koncessziós díjakra épülő finanszírozási modell a megváltozott piaci környezetben már nem működik. A sikertelen tender a Bornholm-projektet közvetlenül is érintette. Az eredeti elképzelések szerint a koncessziós díjak jelentős mértékben hozzájárultak volna az energiasziget infrastruktúrájának finanszírozásához. Miután azonban a tender teljes egészében eredménytelenül zárult, ez a bevételi forrás teljesen megszűnt.
Ezzel párhuzamosan a projekt költségei tovább emelkedtek, miközben a beruházás gazdasági megtérülése egyre bizonytalanabbá vált. A dán kormány ezért 2025 januárjában határozatlan időre felfüggesztette a Bornholm-energiasziget előkészítését. A döntés ugyanakkor nem jelentette a projekt végét. Dánia elsősorban időt akart nyerni arra, hogy újratárgyalja a beruházás pénzügyi feltételeit Németországgal, valamint megőrizze az Európai Unió által már odaítélt támogatást. A következő hónapok tárgyalásai végül teljesen új finanszírozási modellt eredményeztek.
A Bornholm-projekt új pénzügyi alapjai
Dánia és Németország 2026. januárjában új államközi megállapodást írt alá, amely alapjaiban alakította át a projekt finanszírozását.
Az új konstrukció három pillérre épül:
- a dán és a német állam közötti költségmegosztásra,
- az Európai Unió támogatására, valamint
- a szélerőműparkok számára kialakított hosszú távú támogatási rendszerre.
Az új modell egyik legfontosabb eleme, hogy a beruházás költségeit nem egyetlen ország viseli. A Bornholmon létesülő központi infrastruktúrát – mindenekelőtt a konverterállomásokat és az energiasziget működéséhez szükséges villamosenergia-rendszereket – Dánia és Németország közösen finanszírozza. A saját országuk villamosenergia-hálózatához vezető tengeralatti kábeleket ugyanakkor mindkét fél maga építi és fizeti. A dán állam az Energinet beruházásaira 15,9 milliárd dán koronát biztosít, amelyhez további 1,1 milliárd dán korona kapcsolódik a projekt biztonsági és védelmi intézkedéseire.
Emellett 2,3 milliárd dán koronát fordít arra, hogy átvállalja a szélerőművek hálózati csatlakozásának költségeit, javítva ezzel a beruházók megtérülését. További 330 millió dán korona szolgál Bornholm villamosenergia-hálózatának megerősítésére. A német kormány a saját szárazföldi infrastruktúrájának költségeit egyelőre nem hozta nyilvánosságra, de a beruházás finanszírozásában szintén jelentős szerepet vállal.
A projekt finanszírozásának második pillérét az Európai Unió biztosítja. A Bornholm-energiaszigetet az Európai Bizottság közös érdekű energetikai beruházásnak (Project of Common Interest – PCI) minősítette, mivel egyszerre javítja a tagállamok közötti villamosenergia-összeköttetéseket és támogatja az offshore megújulóenergia-termelés integrációját. Ennek eredményeként a beruházás 645 millió euró – megközelítőleg 4,8 milliárd dán korona – támogatást kapott a Connecting Europe Facility (CEF) programból. Ez az egyik legnagyobb összegű uniós hozzájárulás, amelyet villamosenergia-infrastruktúra fejlesztésére valaha odaítéltek.
Az uniós finanszírozás jól mutatja, hogy Brüsszel nem kizárólag dán vagy német beruházásként tekint a projektre. Az energiaszigetet olyan infrastruktúrának tartja, amely hosszú távon az egész európai villamosenergia-rendszer integrációját szolgálhatja.
A beruházás finanszírozásának legfontosabb eleme azonban nem maga az infrastruktúra, hanem a szélerőműparkok támogatási rendszere. A dán és a német kormány közösen egy húsz évre szóló különbözeti szerződésen (Contract for Difference – CfD) alapuló modellt dolgozott ki. A rendszer lényege, hogy a két állam és a beruházó egy előre meghatározott referenciaárban állapodik meg. Ha a piaci villamosenergia-ár ez alá csökken, az állam megtéríti a különbséget. Amennyiben viszont a piaci ár meghaladja a referenciaárat, a termelő fizeti vissza a többletbevételt. A konstrukció célja nem a beruházók garantált nyereségének biztosítása, hanem a piaci árkockázat csökkentése.
Az offshore szélerőműparkok megtérülése ugyanis nagymértékben függ attól, hogyan alakulnak a villamosenergia-árak a következő húsz-harminc évben. A CfD-rendszer kiszámíthatóbb bevételt biztosít, ezáltal mérsékli a finanszírozási kockázatokat és a tőkeköltséget.
A támogatási konstrukció maximális nettó kerete húsz évre 139 milliárd dán korona. Ennek finanszírozását Dánia és Németország 30–70 százalékos arányban vállalja. Elméletileg ez legfeljebb 41,7 milliárd dán korona dán, illetve 97,3 milliárd dán korona német kötelezettségvállalást jelent. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez nem várható kiadás, hanem egy felső korlát.
A tényleges támogatás attól függ, hogyan alakulnak a villamosenergia-piaci árak a következő két évtizedben. Magas piaci árak esetén a támogatási igény jóval alacsonyabb lehet, sőt bizonyos időszakokban a termelők befizetővé is válhatnak. A dán kormány jelenlegi számításai szerint a tényleges támogatási igény várhatóan mintegy 23 milliárd dán korona lesz. Ez azt jelenti, hogy a projekt teljes, 42,6 milliárd dán koronára becsült dán állami finanszírozási igényének több mint fele a CfD-rendszerből származik.
Mindez jól érzékelteti, hogy a Bornholm-energiasziget megvalósítása jelentős állami szerepvállalást és hosszú távú bevételgaranciát igényel. Ez egyben a projekt körüli dán szakmai vita egyik központi kérdése is: indokolható-e ekkora közpénz egyetlen offshore fejlesztésre, vagy ugyanekkora forrásból más beruházások nagyobb mennyiségű kibocsátásmentes villamos energiát tudnának biztosítani?
Magasabb költség, nagyobb rendszerérték
A projekt gazdaságosságának egyik legfontosabb mutatója a kiegyenlített villamosenergia-költség (Levelized Cost of Energy, LCOE), amely azt mutatja meg, hogy a beruházás teljes életciklusa során átlagosan mekkora költséggel állítható elő egy kilowattóra villamos energia.
A mutató meghatározásának első lépése a várható villamosenergia-termelés becslése. A Balti-tenger térségére vonatkozó elemzések alapján 50%-os kapacitásfaktorral számolva egy 3 GW névleges teljesítményű offshore szélerőműpark hosszú távon átlagosan 1,5 GW tényleges teljesítménynek megfelelő villamos energiát termel, ami éves szinten megközelítőleg 13 TWh termelésnek felel meg, vagyis nagyjából 3,3 millió dán háztartás éves fogyasztásának.
Mivel az energiasziget költsége nemcsak a szélerőműveket, hanem a teljes HVDC infrastruktúrát, a konverterállomásokat, a tengeralatti kábeleket és a finanszírozási költségeket is magában foglalja, a projekt becsült LCOE-ja 83,8–116,6 øre/kWh, miközben a jelenleg épülő európai offshore szélerőműparkok átlagos értéke megközelítőleg 0,080 USD/kWh, vagyis 52 øre/kWh. Másként fogalmazva: a bornholmi rendszerben előállított villamos energia fajlagos költsége 55–115 százalékkal magasabb, mint a hagyományos európai offshore projekteké.
Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a két beruházástípus közvetlenül összehasonlítható. A hagyományos offshore projektek elsősorban villamos energiát termelnek, míg a Bornholm-energiasziget egy olyan integrált rendszerberuházás, amely egyszerre épít ki termelőkapacitást, nemzetközi villamosenergia-összeköttetést és új átviteli infrastruktúrát. A magasabb költség tehát részben abból fakad, hogy a projekt nem pusztán erőmű, hanem egy új regionális villamosenergia-rendszer alapjait is megteremti.
A mutatót tovább emelik a kedvezőtlenebb finanszírozási feltételek és a magasabb kamatkörnyezetből eredő tőkeköltségek. Mindezek eredményeként a projekt gazdaságossági mutatója jelentősen meghaladja a hagyományos offshore szélerőműparkokét, így a jelenlegi villamosenergia-piaci árak mellett a beruházás piaci alapon nem biztosítja az elvárt megtérülést, megvalósításához ezért jelentős állami támogatás szükséges.
A beruházás alternatívái
A Bornholm-energiasziget körüli szakmai vita nem arról szól, hogy szükség van-e új offshore szélerőművekre. Ebben Dániában széles körű egyetértés mutatkozik. A vita középpontjában sokkal inkább az áll, hogy a jelenlegi hibrid energiasziget-koncepció jelenti-e a legköltséghatékonyabb megoldást.
A projekt gazdaságosságát több vezető dán közgazdasági elemzőintézet és szakmai tanácsadó testület – köztük a Kraka Economics, a Gazdasági Tanács és az Erhvervslivets Tænketank – is megkérdőjelezte. Érvelésük szerint a Bornholm-energiasziget műszaki koncepciója jelentősen növeli a beruházás költségeit, miközben ugyanekkora állami ráfordítással más fejlesztések nagyobb mennyiségű megújuló villamos energiát vagy kedvezőbb társadalmi-gazdasági eredményt biztosíthatnának.
A leggyakrabban említett alternatívát a hagyományos, úgynevezett radiális offshore fejlesztések jelentik. Ebben a modellben a szélerőműparkokat közvetlenül a szárazföldi villamosenergia-hálózathoz csatlakoztatják, külön nemzetközi elosztócsomópont kiépítése nélkül. Az ilyen projektek egyszerűbb infrastruktúrát igényelnek, ezért beruházási költségük és finanszírozási kockázatuk is alacsonyabb. Nem véletlen, hogy a dán kormány a 2026-ban meghirdetett új offshore tenderek esetében már ezt a modellt alkalmazza. Az Északi-tengeren 1 GW, Hesselø térségében pedig további 0,8 GW új offshore kapacitás épülhet ki támogatott radiális konstrukcióban.
Felmerült egy másik lehetőség is: egy közvetlen dán–német villamosenergia-összeköttetés kiépítése Bornholm megkerülésével. Míg a Bornholm-energiasziget esetében a teljes összeköttetés mintegy 320 kilométer hosszú, addig egy új interkonnektor a Kriegers Flak térségében hozzávetőleg 50 kilométeres vezetékkel is megvalósítható lenne. Egy ilyen megoldás becslések szerint legalább 10 milliárd dán koronával csökkenthetné a dán beruházási költségeket, miközben továbbra is javítaná a két ország villamosenergia-rendszere közötti összekapcsoltságot.
A projekt kritikusai arra is felhívják a figyelmet, hogy a Bornholm-energiasziget jelentős infrastruktúrája ellenére a dán oldalon ténylegesen mindössze 1,2 GW átviteli kapacitás jut el Sjællandra. Emiatt az egy gigawattra jutó állami támogatás lényegesen magasabb, mint a jelenleg meghirdetett dán offshore tendereknél. Összehasonlításképpen: az Északi-tenger és Hesselø térségében meghirdetett, összesen 2,8 GW kapacitású offshore program maximális támogatási kerete 55 milliárd dán korona.
A Bornholm-projekt esetében ugyanakkor a támogatási plafon 61 milliárd dán korona, miközben a dán villamosenergia-rendszerbe közvetlenül eljutó átviteli kapacitás lényegesen kisebb. Ez azt jelenti, hogy a Dániába eljuttatott egy gigawatt kapacitásra vetítve a Bornholm-energiasziget hozzávetőleg két és félszer nagyobb állami támogatást igényel. Pusztán gazdasági szempontból ezért nehéz amellett érvelni, hogy a jelenlegi műszaki megoldás jelenti a legkedvezőbb beruházási alternatívát.
A balti-tengeri villamosenergia-hálózat víziója
A projekt támogatói ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a Bornholm-energiasziget értéke nem kizárólag a jelenlegi beruházás alapján ítélhető meg. A dán kormány kezdettől fogva nem egyszerű dán–német összeköttetésként tekintett a projektre, hanem egy később fokozatosan kiépülő balti-tengeri offshore villamosenergia-hálózat első elemeként.
A hosszú távú elképzelések szerint a rendszerhez idővel Svédország és Lengyelország is csatlakozhatna, új regionális villamosenergia-csomópontot létrehozva a Balti-tenger térségében. Jelenleg egyik ország sem vesz részt a beruházásban. Svédország – jóllehet Bornholm alig ötven kilométerre fekszik a svéd partoktól – egyelőre nem kívánt csatlakozni a projekthez, Lengyelország pedig szintén kivár. A dán elemzések szerint azonban különösen a lengyel kapcsolat javíthatná jelentősen a beruházás gazdaságosságát. Ennek oka, hogy a lengyel villamosenergia-piac árszintje és ármozgása lényegesen eltér a dán piactól.
Egy új összeköttetés ezért nagyobb villamosenergia-kereskedelmi lehetőségeket és magasabb torlódási bevételeket eredményezhetne, amelyek hosszabb távon részben ellensúlyozhatnák a magas infrastruktúra-költségeket. Vagyis a projekt jelenlegi gazdaságossága nagymértékben attól függ, hogy sikerül-e a jövőben valóban regionális rendszerré fejleszteni azt.
Gazdasági racionalitás vagy stratégiai beruházás?
A Bornholm-energiasziget körüli vita valójában két eltérő szemlélet ütközését tükrözi.
Az egyik megközelítés a beruházást klasszikus infrastrukturális projektként értékeli. Ebből a nézőpontból a magas költségek, a jelentős állami támogatási igény és a hagyományos offshore fejlesztésekhez képest kedvezőtlenebb gazdaságossági mutatók nehezen indokolhatók. Ha kizárólag a projekt pénzügyi és társadalmi-gazdasági megtérülését vizsgáljuk, valóban léteznek egyszerűbb és olcsóbb műszaki megoldások.
A másik megközelítés szerint azonban a Bornholm-energiasziget értéke nem pusztán a megtermelt villamos energia költségében mérhető. A beruházás egy olyan regionális infrastruktúra alapját teremtheti meg, amely hosszabb távon meghatározhatja a Balti-tenger térségének villamosenergia-kereskedelmét és hálózati integrációját. Éppen ez magyarázza, hogy a projekt a romló gazdaságossági mutatók ellenére sem került le a politikai napirendről.
A dán és a német kormány, valamint az Európai Unió ugyanis nem kizárólag megtérülési szempontból értékeli a beruházást, hanem regionális hálózati és ellátásbiztonsági jelentőséget is tulajdonít neki. A beruházás megítélése így ma már nem pusztán közgazdasági kérdés. Az elmúlt évek geopolitikai változásai következtében az energetikai infrastruktúrák értékelésében egyre nagyobb szerepet kapnak az ellátásbiztonsági és biztonságpolitikai szempontok is. A dán Gazdasági Tanács ezért azt javasolta, hogy a projekt társadalmi-gazdasági értékelését a megváltozott körülményekre tekintettel frissítsék, és az új elemzés az ellátásbiztonsági, valamint más stratégiai hatásokat is vegye figyelembe. Csak ezt követően dönthető el megalapozottan, hogy a beruházás indokolja-e a jelentős közpénzráfordítást.
Cikksorozatunk következő, egyben befejező részében azt vizsgáljuk meg, hogyan alakította át az orosz–ukrán háború, a Balti-tenger térségének felértékelődése és a kritikus infrastruktúrák elleni támadások tapasztalata az energiasziget stratégiai jelentőségét. A Bornholm-projekt ugyanis ma már nem csupán a zöld átállás, hanem az európai energiabiztonság és stratégiai autonómia egyik legfontosabb szimbólumává is vált.
A bejegyzés munkatársunk a Portfolio online újságon 2026. július 19-én megjelent írásának utánközlése.
