A kép a Nano Banana Pro Ai eszközeivel készült.
A homokra épített kártyavár: elég egy rossz döntés, és lángba borul a Közel-Kelet
A legújabb közel-keleti konfliktus kitörését követően a térség arab államai retorikai szinten kiálltak Irán mellett, amely hozzáállásuk rövid idő leforgása alatt megváltozott. Ennek oka, hogy hirtelen ők is érintettekké váltak a háborúban, és komoly károkat szenvednek el a mai napig. Emellett a legfontosabb gazdasági ágazataik is működésképtelenné váltak, ami hosszú távon jelentős kihívások elé állíthatja majd ezeket az országokat.
Az elmúlt hónapokban az Öböl Menti Együttműködési Tanács tagországai (Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kuvait, Omán, Bahrein és Szaúd-Arábia), valamint más régiós országok rendkívüli módon aggódtak, hogy közvetlenül vagy közvetve kihathat rájuk az Izrael és az Egyesült Államok, illetve Irán között kibontakozó konfliktus. Ezért sem meglepő, hogy több ilyen állam, például Katar és Omán is aktívan részt vett a felek közötti közvetítésben, ami mögött önvédelmi mechanizmusok is álltak.
Viszont a háború kirobbanásakor a mediátori szerepet magára vállaló arab országok sem kerülték el Teherán bosszúját. Ezzel kapcsolatban az eddig békítőként közreműködő ománi vezetés megdöbbenésének adott hangot, és a szultán kijelentette, hogy határozottan elítéli az országa területét célzó iráni támadásokat. Más arab államok is hasonló nyilatkozatokat tettek közzé, és felvették a harcot az iráni ballisztikus rakéták és drónok semlegesítése érdekében.
Miért vannak nagy bajban az arab országok?
A konfliktus eszkalációja során az öböl menti államok légtere és kritikusan fontos infrastruktúrája potenciális célponttá váltak. Elsősorban arra kényszerültek, hogy az iráni ballisztikus és dróntámadások miatt jelentősen megnöveljék a légvédelmi készültséget. Azért váltak ilyen mértékben érintetté, mert a térség számos amerikai katonai bázisnak ad otthont, ami miatt stratégiai célpontoknak számítanak.
A folyamatban lévő harcok bebizonyítják, hogy a régió energia-infrastruktúrája sérülékeny. Az öböl menti arab országok gazdasága nagymértékben támaszkodik a fosszilis energiahordozók exportjára. Példának okáért a szénhidrogének az Egyesült Arab Emírségek GDP-jének mintegy 30 százalékát, Szaúd-Arábia GDP-jének 47 százalékát, Katar GDP-jének pedig a 40 százalékát adják, így az ebből származó profit kiesése komoly kihívások elé állítja majd ezeket az államokat. Ennél is rosszabb a helyzet Irakban, ahol az olajszektor a GDP 46%-áért, míg az állami bevételek több mint 90%-áért felel.
Legfontosabb bevételi forrásuk most veszélybe került, mivel Irán igyekszik megakadályozni az olajtankerek áthaladását a Hormuzi-szoroson. Így a globális olajkereskedelem is érintetté vált, és jelenleg is több száz olajtanker vesztegel a térségben, mivel a hajózási társaságok nem vállalják az áthaladás kockázatát a kritikus szakaszokon. Emellett a biztosítási és szállítási költségek is megemelkedtek, nem beszélve arról, hogy a szintén rendkívüli jelentőséggel bíró Báb el-Mandeb szoroson is fennakadásoktól lehet tartani, ami újabb csapást jelentene a globális kereskedelem számára.
Az arab államok ugyancsak fontos bevételi forrását jelenti a turizmus. E szektor Katarban a GDP 8%-át, az Egyesült Arab Emírségekben a 12%-át, Bahreinben pedig a 7%-át adja. A növekvő regionális feszültség jelentős gazdasági veszteséget okoz a térségbeli államok utazási és turisztikai ágazatában. Becslések szerint a konfliktus következtében a régió turisztikai szektora napi mintegy 515 millió euró bevételkiesést szenved el.
A Közel-Kelet globális légi közlekedési szerepe kiemelkedő, különösen a térség nagy tranzitcsomópontjai – Abu-Dzabi, Dubaj, Doha és Bahrein – révén. Ezek a repülőterek normál körülmények között naponta mintegy 526 ezer utast kezelnek. A légtérlezárások és a járattörlések következtében azonban a forgalom meredek visszaesést mutat. Az előrejelzések szerint az egész közel-keleti térségben a háborús körülmények, valamint a bizalomvesztés miatt akár 30 millió fővel is csökkenhet a turisták száma.
A sok bizonytalan tényező miatt viszont még nem egyértelmű, hogy ez a visszaesés átmeneti vagy tartós jelenség lesz. A jelenlegi súlyos helyzet ellenére a turisztikai iparág szakértői szerint a hosszú távú hatások várhatóan mérsékeltebbek lehetnek. A korábbi tapasztalatok alapján ezen országok turisztikai szektora kifejezetten rugalmasnak bizonyult, amire példa, hogy a kereslet jellemzően mindig nagyon rövid időn belül helyreállt, amint az éppen aktuális konfliktus okozta biztonsági kihívások megszűntek.
A legkiszolgáltatottabb: Irak
Az S&P Global elemzése szerint az Öböl Menti Együttműködési Tanács államai várhatóan rövid távon ellenállóak maradnak az erős pénzügyi tartalékoknak köszönhetően. Azonban teljesen más a helyzet Irak esetében, ahol az elmúlt hónapokban számos alkalommal is likviditási problémák merültek fel. Bagdad kétségtelenül a szénhidrogénekből él, és olajexportja döntően a déli útvonalon, a Perzsa/Arab-öbölön keresztül zajlott.
A Hormuzi-szoros lezárása viszont gyakorlatilag napok alatt lenullázta az exportot. Az iraki vezetés nem volt kellően körültekintő azzal, hogy csak egyetlen kritikus útvonalra támaszkodott, és nem rendelkezett működő alternatív infrastruktúrával.
Azonban most nem csupán a szállítással, hanem a termeléssel is gondok akadnak. Irak a konfliktus kirobbanását megelőzően napi 4 millió hordó olajat termelt, ami mára mindössze 1,5 millióra csökkent, amit szinte kizárólag belföldi energiaellátásra használnak fel. Ez már rövid távon is az exportbevételek összeomlását idézi elő, ami miatt az állami költségvetés is veszélybe került.
Vészreakcióként Bagdad most megpróbálja újraindítani a Kirkuk–Ceyhan olajvezetéket, ami 2014 óta (az Iszlám Állam támadásainak fokozódását követően) nagyrészt használaton kívül volt. A vezeték jelenleg még tesztelés alatt áll, de a tervek szerint a közeljövőben már napi 200–250 ezer hordónyi olajat tudnának rajta keresztül exportálni.
Emellett tervben van egy újabb alternatív exportútvonal beindítása is, ami nem más, mint a kamionos szállítás Törökországba, Szíriába és Jordániába. Ennek kapacitása megközelítőleg napi 200 ezer hordó lenne, de logisztikailag drága, és a biztonság szempontjából is kockázatos.
Az iraki vezetés most komoly bajba került, mivel a felvázolt lehetőségek messze nem pótolják a kiesést, és a rossz biztonsági helyzet miatt félő, hogy a külföldi befektetők és szakemberek is inkább az ország elhagyása mellett döntenek.
Elfogyhat az ivóvíz?
Az öböl menti arab országok területe a világ egyik legsúlyosabb vízhiánnyal küzdő régiója, ahol az államok vízellátása nagymértékben a tengervíz sótalanításán alapul. A jelenlegi iráni konfliktus, főképpen Teherán válaszlépései rávilágítottak a térség kritikus vízinfrastruktúrájának sérülékenységére. Többek között csapás érte a Hormuzi-szorosnál fekvő Qeshm-sziget egyik sótalanító üzemét, amelynek következtében számos település vízellátása szakadt meg. Emellett Bahrein vezetése is arról számolt be, hogy egy iráni drón okozott anyagi kárt egy sótalanító létesítményben.
Mindez rávilágít arra, hogy a vízellátás katonai konfliktus esetén stratégiailag sebezhető ponttá válhat. Az Al Jazeera beszámolója szerint Katar a leginkább függő állam, mivel teljes vízellátásának 61%-át sótalanítással biztosítják. Az ország vízellátásának körülbelül 22%-a talajvízből, 18%-a pedig csapadékvízből származik. Az ivóvízellátás tekintetében pedig szinte kizárólag a sótalanításra támaszkodik.
A jelenlegi iráni konfliktus pedig bebizonyította, hogy a sótalanító üzemek stratégiai infrastruktúrának számítanak. Ezek közül a legtöbb tengerparti létesítmény, földrajzilag koncentrált és könnyen azonosítható célpontokat képeznek. Egyetlen objektum kiesése is több százezer ember vízellátását veszélyezteti.
Infrastrukturális károk
Irán számos olyan létesítményt vett célba, amelyek a térség gazdaságának fontos pilléreit alkotják. A szaúd-arábiai Ras Tanura olajfinomító a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű komplexuma, amely kénytelen volt leállítani a működését, miután az elfogott iráni drónok törmeléke kisebb tüzet okozott. Emellett a katari Ras Laffan Ipari Város LNG-létesítményeit is dróntámadások érték. Ez utóbbi a QatarEnergy, a világ legnagyobb LNG-termelőjéhez tartozik, amely felfüggesztette az LNG és más termékek gyártását a megtámadott telephelyeken.
Az újraindulás több hetet is igénybe vehet. Az Egyesült Arab Emírségekben is számos iráni rakéta csapódott be, például a Fujairah és Mussafah olajtermináloknál. Omán kikötői is érintettek, mivel iráni drón csapódott be üzemanyagtartályokra és egy tartályhajóra Duqm kikötőjében, robbanást okozva. Továbbá dróntámadást észleltek Salalah kikötőjében, amely üzemanyagot és ipari ásványokat kezel. Emellett az olyan jelentős Izraeli tengeri gázmezők működését, mint a Leviathan és a Tamar, elővigyázatosságból leállították az Iránhoz köthető regionális drón- és rakétaindításokat követően.
Szintén érintettek a félautonóm Iraki Kurdisztánban, valamint az Irak déli részén található olajmezők. Az olyan termelők, mint a DNO, a Gulf Keystone és a Dana Gas, biztonsági intézkedésként leállították a termelést a helyzet eszkalációja közepette. Továbbá Irak legnagyobb, a BP által üzemeltetett Rumaila olajmezőjének működését biztonsági óvintézkedésként szüneteltetik az eszkalációs zónához való közelség miatt. Mindezeken túl több arab ország repülőtere is komoly károkat szenvedett az iráni megtorló támadásokban. Teherán többek között célba vette az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Bahrein és Irak repülőtereit is.
A háború veszélyeztetheti a tech boomot
A háborút megelőzően a régió figyelemre méltó digitális fejlődésen ment keresztül, de a harcok ezt a szektort is visszavethetik. Az Amazon bejelentette, hogy néhány, az Egyesült Arab Emírségekben és Bahreinben lévő adatközpontja megsérült a dróntámadások következtében. Az incidensek számos felhőalapú szolgáltatást megzavartak, és a teljes működés helyreállítása jelentős időt vehet igénybe.
Az adatközpontok elleni támadások rávilágítanak arra, hogy a kritikus IT-infrastruktúra is sebezhető. Az ilyen jellegű károk a hardverproblémák mellett, hálózati és szolgáltatási zavarokat is okozhatnak. A kiesések vállalatok és felhasználók széles körét sújthatják, akár globális szinten is. Emellett a javítások adatbiztonsági és rendszerintegrációs feladatokat is igényelnek.
Ami még nagyobb probléma, hogy a bizonytalanság csökkentheti a befektetői bizalmat a régió tech szektorában. A vállalatok átgondolhatják adatközpontjaik földrajzi elhelyezkedését és adott esetben ki is vonulhatnak a jelenleg puskaporos régióból. Ez hosszabb távon lassíthatja a digitális innováció és a technológiai növekedés ütemét a térségben. A konfliktus rávilágított arra, hogy a Közel-Kelet gazdasági modellje erősen egyoldalú és sérülékeny, különösen az energiahordozó-exporttól való függőség miatt.
Ez a sérülékenység azonban nem csupán regionális probléma, ugyanis a kulcsfontosságú szűk keresztmetszetek, mint a Hormuzi-szoros vagy a Báb el-Mandeb szoros lezárása mind regionális, mind globális szinten gazdasági sokkot idézhet elő. A háború egyértelművé tette, hogy a térség kritikus infrastruktúrái (olaj- és gázipar, vízellátás, légiközlekedés, digitális rendszerek) katonai célpontként rendkívül kitettek. Az arab államok „két tűz közé” kerültek, mivel egyszerre próbálnak kimaradni a konfliktusból, miközben stratégiai és katonai okokból mégis célpontokká válnak. Ennek következtében egy több szinten jelentkező válság bontakozott ki, amelynek hatásai messze túlmutatnak a térségen, és a globális gazdaságot is tartósan befolyásolhatják.
A bejegyzés munkatársunk a Portfolio online újságon 2026. március 26-án megjelent írásának utánközlése.
