Uniós zöld szabályok: komoly kihívás előtt a MENA-régió földgázexportőrei
Az ukrajnai háború hatására jelentősen átalakult az Európai Unió energiaellátása. Ebben a közel-keleti és észak-afrikai, úgynevezett MENA-régió földgázexportőrei is kulcsszerepet játszottak. Jelentősen megnőttek például Algéria és Egyiptom vezetékes gázszállításai, Katar LNG-exportja, és ez nagymértékben segített pótolni a kieső orosz gázimportot. A szigorodó szabályozások, például a metánkibocsátás csökkentését célzó előírások, viszont hamarosan komoly nehézségek elé állíthatják a térség energiahordozókkal foglalkozó vállalatait.
Bevezetés
Az ukrajnai háború 2022-es kirobbanása alapjaiban formálta át az európai gázpiacot. Az orosz vezetékes gázimport jelentős visszaesése miatt az EU-nak sürgős lépéseket kellett tennie energiaellátásának biztosítása érdekében. A rövid távú intézkedések – például az LNG-szállítások növelése és az Észak-Afrikából származó gázimport fokozása – segítettek elkerülni az ellátási hiányt. Emellett a tagállamok tárolókapacitásainak rekordsebességgel történő feltöltése, valamint a kereslet csökkentésére irányuló intézkedések – például az energiafogyasztás mérséklésére vonatkozó ajánlások és az ipari hatékonyságot növelő programok – is hozzájárultak a piac stabilizálásához.
Hosszabb távon azonban az EU klímapolitikai célkitűzései, például a fosszilis energiahordozók fokozatos kivonása és a megújuló energiaforrásokra való áttérés, még egy ennél is mélyebbre ható átrendeződést vetítenek elő az energiaágazatban. Miközben tehát az Öböl menti országok – különösen Katar és az Egyesült Arab Emírségek – új LNG-projektjei tovább fokozzák a globális versenyt az árak, a volumenszerződések és a feltételek terén, az európai gázpiac fokozatosan szűkül. A MENA-régió exportőreinek helyzetét azonban nemcsak ez nehezíti meg, hanem az is, hogy ezzel párhuzamosan az EU zöld szabályozása – például a metánkibocsátási előírások szigorítása és a kibocsátáskereskedelmi rendszer kiterjesztése – számottevő költségnövekedést okoz nekik, hiszen emiatt náluk is elengedhetetlenné válik az infrastruktúra modernizálása, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, valamint a fenntarthatósági követelmények teljesítése. Az ázsiai piacok bővülő kereslete révén viszont részben ellensúlyozni tudják az európai szabályozások szigorodásának hatásait.
Az EU új szabályozásainak hatása az exportőrökre
Az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége által gyűjtött adatok szerint 2024 első felében az előző év azonos időszakához képest 16%-kal csökkent a földgáz áramtermelési célú felhasználása az Európai Unióban. Ez a visszaesés elsősorban a francia atomerőművek újraindításának, a megújuló energiaforrásokon – különösen a nap- és a szélenergián – alapuló termelés gyors bővülésének, valamint a vízenergia-termelés növekedésének köszönhető. Az ipari szektorban szintén csökkent a földgáz iránti kereslet, részben az energiahatékonysági beruházások, részben pedig a magas energiaárak hatására.
Ezek a változások nemcsak az energiatermelés bevett módjainak átalakulását jelzik, hanem az unió REPowerEU nevű stratégiájának folyamatos megvalósulását is. Ennek (illetve a Fit for 55 nevű intézkedéscsomagnak) a célja, hogy 2030-ra 30%-kal csökkentse a földgáz iránti keresletet. Ezt a tagállamok úgy kívánják elérni, hogy a megújuló energiaforrások kihasználásának növelése és a hidrogéntechnológia fejlesztése érdekében jelentős beruházásokat hajtanak végre. Az EU tervei között szerepel az is, hogy 2030-ig 10 millió tonna zöld hidrogén állítana elő és további 10 millió tonnát importálna, felhasználásának pedig kulcsfontosságú szerepet szánna a földgáz helyettesítésében.
A keresletcsökkenés ugyanakkor nem csupán a technológiai fejlesztések eredménye, hanem szorosan összefügg az EU szabályozási környezetének szigorodásával is. Az unió jelenlegi metánkibocsátási előírásai ugyanis az egész földgázellátási láncra kiterjednek, és részletes adatokat követelnek meg az importált földgáz metánintenzitásáról úgy, hogy azokat egy harmadik fél is hitelesíti. Ezek a szabályozások már most jelentős terheket rónak az exportőrökre, ráadásul a már meglévő földgázszerződéseket is érintik. A kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) reformja, amely a metánra és a dinitrogén-oxidra is kiterjed, szintén növeli az LNG-szállítás költségeit, ez pedig az exportőröket az ázsiai piacok felé terelheti. Katar és az Öböl menti államok valószínűleg jobban tudnak majd alkalmazkodni az új szabályozásokhoz, az észak-afrikai országoknak viszont jelentős nehézségeket okoz majd az előírások betartása. Politikailag instabil környezetük és elavult infrastruktúrájuk ugyanis megnehezíti a szükséges modernizációs beruházásokat, és ezáltal az európai piacon csökkenti a versenyképességük.
Globális hatások
Az intézkedések az EU energiaátállásának kulcselemei, és nem csak a belső piac szerkezetét alakítják át, mivel hatásuk az egész világpiacon érezhető lesz. Ha az EU gázbeszállítói fenn akarják tartani jelenlegi pozícióikat, fontos, hogy fejlesszék a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási, valamint a metánkibocsátást csökkentő technológiai megoldásaikat. Egy részük viszont várhatóan alternatív piacok felé nézhet. Ezzel a régió számára egyben új lehetőségek is megnyílhatnak a folyamatosan változó globális energiapolitikai környezetben.
