Szivattyús-tározós erőmű-beruházások Európában

Global Water Partnership | CC BY-NC-SA 2.0 | Flickr

Kétrészes blogsorozatunkban először a szivattyús-tározós erőmű-befektetésekkel kapcsolatos általános tudnivalókat tekintettük át, most pedig tizenhárom európai ország ilyen jellegű beruházásait vesszük sorra, összehasonlítva azok főbb jellemzőit és a létesítésükkel járó költségeket.

Az elemzés módszertana

Az elemzés során a szaksajtóban elérhető információk alapján megvizsgáltuk azokat a közelmúltban megvalósított, illetve jelenleg tervben lévő szivattyús-tározós erőművi beruházásokat, amelyek pénzügyi adatai a nyilvánosság számára is elérhetőek. E projektek esetében úgy hasonlítottuk össze a tőkeköltségeket, hogy azokat a nemzetközi szakmai szervezetek által alkalmazott metodológia szerint egységköltségre vetítve, beépített kW-ra arányosítva is megvizsgáltuk.[1] Elemzésünk tehát a létesítmények üzemidejére (élettartam és napi üzemelési idő), karbantartási és egyéb költségeire, valamint a projektek megtérülésére nem terjed ki. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy erre nem is lenne objektív lehetőség, mivel a vízenergia-beruházások esetében az építmények jellege és műszaki paraméterei nagymértékben különböznek egymástól, ez pedig megnehezíti a tőkeköltségek „benchmarkingtípusú” elemzésének alkalmazását. Egyes országok ugyanis összetett létesítményeket (vízerőmű és szivattyús-tározós erőmű) vagy „hibrid” komplexumokat (vízerőmű, szivattyús-tározós erőmű és szélerőműpark) építenek, mások pedig olyan területeken valósítják meg a beruházásaikat, amelyek már eleve rendelkeztek valamilyen infrastruktúrával, ezért költségeik a telephely kiinduló állapotától függően jelentős különbségeket mutatnak – ám mindenképp jóval alacsonyabbak, mint egy-egy új projekt esetében.

Az európai szivattyús energiatározók elhelyezkedése és teljesítménye

Az International Hydropower Association globális adatbázisa szerint jelenleg 406 szivattyús-tározós erőmű üzemel a világon, és ezek több mint fele, 226 Európában található. Az európai erőművek teljes kapacitása körülbelül 100 GW, amely nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a két – termelési és szivattyúzási – üzemmód között. Földrajzi adottságai miatt Svájcban van a legtöbb, összesen 42 ilyen erőmű; Németországban 28, Olaszországban 29, Ausztriában 18, Spanyolországban pedig 17 szivattyús energiatározó található. Az Európai Unió tagállamai közül mindössze hat nem rendelkezik szivattyús-tározós erőművel: Hollandia, Dánia, Észtország, Lettország, Finnország és Magyarország. Ha a beépített teljesítményt hasonlítjuk össze, akkor közel 11 GW kapacitásával Olaszország áll az első helyen, majd utána Spanyolország (10,2 GW), Franciaország (9,9 GW) és Németország (9,6 GW) következik. Ez a négy ország adja a teljes európai szivattyús energiatározó-kapacitás 40%-át.[2]

Az alábbiakban országonként is bemutatjuk a szivattyús energiatározás Európai Unión belüli helyzetét.

Ausztria

A kedvező földrajzi adottságaiból fakadóan a szivattyús energiatározás területén százéves tapasztalattal bíró Ausztriának jelenleg 18 létesítményben 8 GW-nyi tárolási kapacitása van. Az országban 2024 novemberében jelentették be egy 480 MW-os új szivattyús energiatározó (a Schaufelberg-projekt) építését, amelynek tervezett költsége 600 millió euró. A Verbund nevű kivitelező Ausztria piacvezető energetikai vállalata és Európa egyik legnagyobb vízenergia-termelő cége, amely azt tervezi, hogy a jövőben további 370 millió eurót invesztál meglévő erőművei modernizálásába. Az országban egy ennél jóval nagyobb léptékű beruházásról is vannak adatok: a Tirolban található kaunertali erőmű teljesítménynövelését – és szivattyús tározóval történő kiegészítését – 2,5 milliárd euróra becsülik. A kivitelezés a tervek szerint 2027-ben kezdődne meg, és a felújított, 1015 MW-os erőmű várhatóan 2032-től kezdene üzemelni.

Csehország

A 2,3 GW szivattyús tárolási kapacitással rendelkező Csehországban az elmúlt tizenöt év során több mint húsz kisebb és nagyobb vízi erőművet, valamint szivattyús erőművet újítottak fel. A 3 milliárd cseh korona (körülbelül 120 millió euró) értékű beruházás az ország eddigi legjelentősebb vízerőmű-modernizációs programja volt. Egy 2024. júniusi cseh minisztériumi bejelentés szerint a meglévő három szivattyús tározó mellé további hat új létesítményt is terveznek. A beruházás pontos összegét nem hozták nyilvánosságra, tervezett nagyságrendjét viszont igen. E szerint a fejlesztés várhatóan több tíz milliárd cseh koronába kerül majd, és célja a jelenlegi tárolási teljesítmény megduplázása lenne.

Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyság 2,8 GW-nyi szivattyús-tározós kapacitását négy erőmű adja, amelyek közül kettő Skóciában, kettő pedig Walesben található. Villamosenergia-rendszerének megfelelő működése, illetve földgázfüggőségének megszüntetése miatt az országban 2050-ig 20 GW hosszú távú tárolási igény jelentkezik majd, ennek kielégítése pedig 24 milliárd font (31 milliárd euró) összegű beruházást igényel. A tárolási igény ilyen mértékű növekedése miatt jelenleg is több nagy volumenű szivattyús tározási projekt van megvalósítás alatt a szigetországban. A 1500 MW teljesítményű skóciai Coire Glas-i erőmű tervezett építési költsége 1,5 milliárd font (körülbelül 1,8 milliárd euró), míg a 600 MW-os Cruachan II erőmű 600 milliárd fontba (körülbelül 720 milliárd euróba) kerülhet. Ez utóbbi esetében a költségeket csökkenti, hogy az új egység a kiszemelt telephelyen üzemelő Cruachan I erőmű infrastruktúrájának egy részét is használni tudja majd. A Drax nevű kivitelező vállalat értékelése szerint viszont a létesítés a helyszín adottságai miatt jelentős mérnöki nehézségeket vet fel, ezáltal a költségek 70%-át a tervezési szolgáltatások tehetik majd ki.

Észtország

Egy 2024. áprilisi bejelentés szerint az észtek döntöttek az ország első szivattyús energiatározójának megépítéséről, és erről a kormány, illetve az észt Zero Terrain nevű vállalat egy szándéknyilatkozatot is aláírt. A földalatti tárolóval rendelkező erőmű kapacitása 500 MW lesz, építése pedig 2025-ben kezdődhet meg a Balti-tenger partján fekvő Paldiski település mellett. A beruházás költségét 800 millió euró körülre becsülik. A projekt megkapta az EU közös érdekű projektje minősítést, így uniós forrásokból is részesülhet, az észt kormány pedig 1,98 millió euró értékű kutatás-fejlesztési támogatást ítélt oda a megvalósítására. Emellett az országban egy másik beruházás is tervben van: az Eesti Energia nevű vállalat várhatóan 2025–2026 körül kezdheti meg egy 225 MW-os erőmű építését.

Franciaország

Franciaországban az 1970-es években az atomerőművek nagyarányú létesítésével párhuzamosan kezdték meg a szivattyús-tározós erőművek építését a villamosenergia-rendszer optimalizálása érdekében. Ezek a francia energiatározók a 2006. november 4-i áramszünet során döntő szerepet játszottak az európai hálózat összeomlásának megakadályozásában. Jelenleg az ország villamosenergia-termelésének 11%-a származik vízenergiából, és nagy szükség lenne a mostani – majdnem 10 GW-os – tárolási kapacitás növelésére. Ennek ellenére a franciák a La Coche Erőmű 2019-ben lezárult felújítását és teljesítménynövelését követően nem jelentettek be újabb jelentős szivattyús energiatározási projektet. Ennek oka, hogy a 4,5 MW feletti vízerőmű-beruházásokra koncessziós kötelezettség van érvényben, ennek értelmében pedig az elkészült létesítmények az állam tulajdonát képezik, jóllehet építésüket és üzemeltetésüket a koncesszió birtokosa a saját kockázatára végzi. Problémát okoz az is, hogy a korábbi koncessziók jelentős része lejárt, megújításuk pedig elhúzódó folyamat, mivel az Európai Unió versenyjogi szabályai szerint tendert kell kiírni rájuk, a tenderzés azonban az állami tulajdonlást preferáló Franciaország és az Európai Bizottság között vitákhoz vezetett, és végül kötelezettségszegési eljárásba torkollt. Mivel a fenti okokból kifolyólag az elmúlt években nem valósult meg új szivattyús energiatározási beruházás Franciaországban, az új projektek tőkeköltségére vonatkozó, összehasonlítható adatot sem találtunk. A La Coche Erőmű fentebb említett, 20%-os kapacitásnövekedést eredményező 2019-es korszerűsítése 150 millió euróba került.

Lengyelország

Lengyelországban a vízenergia a villamosenergia-termelés 1,4%-át adja; az országnak hat szivattyús erőműve van, amelyek együttes tárolási teljesítménye 3,4 GW. A legnagyobb lengyel energiatermelő állami vállalat, a PGE és a Nemzeti Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Alap 2023-ban állapodott meg egy új, 750 MW teljesítményű szivattyús energiatározó (a młotyi erőmű) létesítéséről. A projekt becsült költsége 1,06 milliárd euró. Az Európai Bizottság 2024 októberében hagyott jóvá egy 1,2 milliárd euró értékű támogatási csomagot, amelynek célja, hogy csökkentse Lengyelország fosszilis energiahordozóktól való függését, és új, legalább 4 MWh kapacitású tárolók létesítése révén segítse a megújuló energiaforrásoknak a lengyel hálózatba történő hatékonyabb integrálását.

Németország

Az Európában kiemelkedő, 9,6 GW szivattyús energiatározó-kapacitással rendelkező Németország folyamatban lévő projektjeinek célja a meglévő erőművek felújítása vagy átalakítása. A német EnBW a baden-württembergi Forbachban, a Rudolf-Fettweis Vízerőmű telephelyén telepít egy 54 MW teljesítményű szivattyús energiatározót, továbbá három, összesen 23 MW teljesítményű Francis-turbinát. Eredetileg egy 225 MW teljesítményű tározó kialakítása is a tervek között szerepelt, ennek megvalósítását azonban gazdasági megfontolások alapján elhalasztották. A most épülő tározó átadásának céldátuma 2026, az elhalasztotté pedig 2037. A fejlesztés tervezett összköltsége 280 millió euró. Hasonló nagyságrendű beruházás a bajorországi Happurg település mellett található 160 MW-os szivattyús tározó felújítása, amelybe az Uniper vállalat 2024. júniusi bejelentése szerint 250 millió eurót invesztál. Ezt az erőművet 2011-ben biztonsági okokból bezárták, mivel az egyik tározójának az alapja megrongálódott.

Olaszország

A vízenergia-szektor az ország kedvező földrajzi adottságainak köszönhetően stratégiai fontosságú szerepet tölt be az olasz gazdaságban: ez adja a villamosenergia-termelés körülbelül 20%-át, és ezzel évente 28 milliárd eurós árbevételt produkál, amelyből 15 milliárd eurót az export tesz ki. Az Olaszországban található huszonegy szivattyús energiatározó tárolási kapacitása összesen 11 GW. A tározók többsége azonban az 1960-as és az 1970-es években épült. 2006 óta mindössze egyetlen szivattyús energiatározó létesítése van folyamatban, 2024-ben ugyanis a svájci energetikai cégcsoport, a Repower olaszországi részlege bejelentette, hogy egy 600 MW-os erőművet épít Campolattaróban. A fejlesztésről szóló tervek egészen 2008-ig nyúlnak vissza. A létesítmény a dél-olaszországi nap- és szélerőművek termelésének kiegyensúlyozását szolgálná, és öt éven belül állna üzembe. A beruházásról tavaly nem közöltek friss adatokat, de 2014-ben tőkeköltségét 600 millió euróra becsülték. A vízenergia-koncessziók jelentős része viszont Franciaországhoz hasonlóan hamarosan Olaszországban is lejár. Az engedélyek 17%-a már 2023 végén érvényét vesztette, 2029-ig pedig 69%-ukat kellene megújítani. Egy 2024. júliusi hír szerint az ország az újonnan megalakuló Európai Bizottsághoz kíván fordulni annak érdekében, hogy a stratégiai jelentőségű vízenergia-szektorban kiírandó tendereket ne kelljen megnyitnia a külföldi befektetők előtt. A bizottság 2023 decemberében jóváhagyott egy, az olasz államnak szánt 17,7 milliárd eurós támogatási csomagot, amelyet az ország központosított villamosenergia-tárolási rendszere kiépítésére és üzemeltetésére, ezen belül a lítiumionos és a szivattyús-tározós technológiák fejlesztésére fordíthat.

Portugália

Portugália jelenleg egy 1,15 GW teljesítményű, megújuló energiaforrásokat integráló óriásberuházást valósít meg a Tâmega folyón. Ez lesz az elmúlt 25 év legnagyobb vízerőmű-projektje Európában. A komplexum három gátat, három erőművet és egy szivattyús energiatározót foglal magában, továbbá része lesz két, összesen 330 MW teljesítményű szélerőműpark is. A 880 MW teljesítményűre tervezett gouvãesi szivattyús energiatározónak négy turbinája van; az elsőt 2022-ben helyezték üzembe. A projekt kivitelezője a spanyol Iberdrola, becsült költsége 1,5 milliárd euró. Az Európai Beruházási Bank 650 millió euró összegű hitelt biztosít hozzá.

Románia

Románia öt szivattyús egységgel rendelkezik, ezek kapacitása pedig mindössze nagyjából 400 MW. A román energiaügyi minisztérium 2023-ban piaci konzultációkat kezdett, és tendert írt ki a Tarnița–Lapuștești Vízerőmű felépítésére, amelynek eredeti terveit az 1970-es években készítették el. A legfeljebb 1000 MW teljesítményűre tervezett szivattyús energiatározó megvalósításáról szóló pályázatot a jelentkezők alacsony száma miatt első körben törölték. Az új tender iránt két vállalat, a francia EDF és a japán Itochu fejezte ki érdeklődését. A japán céggel a román minisztérium 2024 novemberében szándéknyilatkozatot írt alá. A projekt becsült költsége 1,16 milliárd euró; finanszírozásához a románok az EU-s Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből, illetve a szintén uniós Modernizációs Alapból is kívánnak forrásokat biztosítani. A beruházás a tervek szerint hét év alatt, két ütemben valósulna meg, és a román kormány azzal gyorsítana rajta, hogy stratégiai jelentőségűvé minősítené.

Spanyolország

Spanyolországnak jelentős, több mint 10 GW szivattyús energiatározási kapacitása és 17 erőműve van. Itt található Európa legnagyobb szivattyús-tározós erőműve, a Cortes – La Muela vízerőmű-komplexum. Ez a kivitelező Iberdrola szerint 1,2 milliárd euróba került. Az eredeti létesítmény 1988-ban épült, teljesítményét 2015-ben növelték meg 3000 MW-ra. A tervezett 440 MW-os Alcántara II erőmű – amely idén kapta meg a környezetvédelmi engedélyt – innovatív projektként 44,9 millió euró uniós támogatást kap, a beruházás végső összege azonban nem ismert. A 275 MW teljesítményű Valdecañas erőmű szintén engedélyezési fázisban van; építése 2029-től, üzemeltetése pedig 2032-től kezdődhet meg. A fent felsorolt fejlesztéseken kívül a spanyol kormányzat 2024 júliusában egy 100 millió euró összegű új beruházásról is döntött, melynek keretében a jelenlegi tárolási teljesítmény 2 GW-tal történő növelése érdekében négy szivattyús energiatározási projektet valósítana meg. Az új kapacitás az Európai Bizottság pozitív elbírálása esetén 2030-tól állhat rendelkezésre, finanszírozására pedig ugyancsak EU-s forrásokat kívánnak használni.

Szlovákia

Szlovákiában négy szivattyús-tározós erőmű található, amelyek összteljesítménye 2,3 GW. A legutóbbi ilyen típusú beruházás 1982-ben valósult meg. A szlovák Nemzeti Energia- és Klímaterv említést tesz arról, hogy Besztercebánya (Banská Bystrica) közelében tervben van egy 560 MW teljesítményű erőmű – az Ipeľ erőmű – felépítése. Ennek funkciója a megújuló energiaforrások használatának kiegyensúlyozása mellett az lenne, hogy az atomerőművek hétvégi többletterhelését a hétköznapokon megnövekedett villamosenergia-igény kielégítésére lehessen felhasználni. A projekt megvalósulása elsősorban a villamosenergia-piac alakulásától függ, illetőleg attól, hogy sikerül-e hozzá stratégiai befektetőt találni. A beruházás tervezett költségéről és céldátumáról még nem áll rendelkezésre nyilvánosan elérhető információ. Az Európai Bizottság 2023 novemberében jóváhagyott egy olyan 44 millió euró összegű állami támogatási programot, amelyet Szlovákia villamosenergia-tárolási megoldásokra és ezek részeként a jelenlegi szivattyús energiatározóinak felújítására fordíthat. Az olasz és a román energiatározói beruházásokhoz hasonlóan ez is a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből valósulhat meg.

Szerbia

Szerbia már rendelkezik szivattyús energiatározóval, de jelenleg japán közreműködéssel egy újabb, 628 MW teljesítményű létesítményt is épít (Bistrica erőmű). Ennek becsült költsége 1 milliárd és 1,2 milliárd euró között alakulhat. A telephelyen már van infrastruktúra; az új létesítmény a Potpeć vízerőmű gátját használja majd alsó tározónak, a felső tározójához pedig az Uvec folyón alakítanak ki egy gátat. A projekt végső beruházói döntése 2025 második felében várható, az építkezés pedig 2026-ban kezdődhet meg, így a tervek szerint az erőmű 2031-től állhat majd üzembe. Ezenkívül az ország 1228 MW-os Bajina Bašta-i erőműve is felújítás alatt áll; a munkálatokat a fővállalkozó japán Toshiba irányítja.

Következtetések

A vizsgált európai beruházások körül az ausztriai kaunertali erőmű tőkeköltsége a legmagasabb, 2,5 milliárd euró. Ebből az összegből egy nagyobb vízerőműprojekt és a jelenlegi létesítmény teljesítménynövelése valósul meg, és része lesz egy szivattyús energiatározó építése is. Ezt az Egyesült Királyság által tervezett nagyobb kapacitású skóciai Coire Glas-i erőmű (1,8 milliárd euró), az építés alatt álló portugál vízierőmű-komplexum (1,5 milliárd euró), valamint a már felépült spanyol létesítmény (1,2 milliárd euró) követi. A legalacsonyabb költségvetésű – 200 és 300 millió euró közöttire tervezett – európai fejlesztés a németországi erőműpark rekonstrukciója. Ha az egységköltséget nézzük, akkor az osztrák erőmű után a Szerbia által japán közreműködéssel kivitelezni tervezett építkezés lehet a legdrágább (1900 euró/kW); ezt az észt (1600 euró/kW) és a lengyel (1400 euró/kW) fejlesztések tervei követik. A közelmúltban bejelentett osztrák Schaufelberg-projekt, valamint a brit és a román szivattyús energiatározók az 1000–1200 euró/kW közötti egységköltség-tartományban mozognak. A legolcsóbb projekt a 2011-ben bezárt németországi erőmű újbóli üzembe helyezése lehet. Ha csak a bejelentett projektterveket vizsgáljuk, akkor az általunk vizsgált európai erőművek[3] tőkeköltsége a globális átlagnál alacsonyabban, 1500 euró/kW körül alakul, így egy 600 MW-os szivattyús energiatározó egységköltsége 900 millió euró, egy 1000 MW-osé pedig 1,5 milliárd euró körüli összegbe kerülhet.