Miért a fa a legkedveltebb építőanyag az Amerikai Egyesült Államokban?
A National Association of Homeowners kimutatása szerint 2023-ban az amerikai lakások 93%-a faszerkezetes épület volt, és a megoldás népszerűsége az elmúlt időszakban csak növekedett. A 2025. januári Los Angeles-i erdőtüzek pusztítását látva viszont most sokan újra felteszik a kérdést, hogy miért még mindig a fa a legkedveltebb építőanyag az országban. A számos tényező közül kétségkívül a kulturális beidegződés szerepe a legjelentősebb.
A faszerkezetes házak népszerűségének okai
Az Egyesült Államokban a faszerkezetes házak elterjedése és töretlen népszerűsége egyértelműen történelmi, illetve kulturális okokra vezethető vissza. Amikor az első gyarmatosítók megjelentek az ország partjainál, és gyorsan kellett új épületeket felhúzniuk, a legolcsóbb, leggyorsabb megoldást választották, ezért a rengeteg erdőséggel rendelkező amerikai kontinensen könnyen elérhető fát kezdték használni. Ez a hagyomány a 19. században is folytatódott, mivel az ország belső gyarmatosítását jelentő nyugat felé terjeszkedés során a telepeseknek ugyancsak olcsó és gyorsan elkészíthető épületekre volt szüksége, a fa pedig szinte mindenhol a rendelkezésükre állt. A praktikus megoldás idővel aztán az amerikai identitás részévé lett, a faházak pedig az országban a család, az otthon, a lakhatás szimbólumává váltak. Ezzel egyfajta társadalmi-kulturális inercia jött létre: az emberek kezdtek egyre jobban ragaszkodni a megszokott építészeti alapanyagukhoz, a fahasználat körül pedig egy ún. útfüggő, önmagát gerjesztő rendszer alakult ki. Ez utóbbinak a lényege, hogy a faalapú építkezés kezdeti népszerűsége és elterjedtsége miatt nemcsak az emberekben született meg újra és újra az igény az ilyen típusú építmények iránt, hanem a kereslet miatt a mesterek és az építőipar is ezekre szakosodtak, ezekhez fejlesztették ki a megfelelő technológiákat, illetve alapanyagokat. Mivel tehát a megoldás köré egy egész ökoszisztéma felépült, az már csak az egyes részeinek tehetetlensége miatt is rendkívül ellenállóvá vált bármiféle változással szemben. Mindez annak ellenére is így van, hogy a fából készült épületek bizonyos környezeti behatásokkal (például a nedvességgel vagy a termeszhangyákkal), illetve természeti csapásokkal szemben kevésbé ellenállóak, mint az egyéb megoldások. A természeti katasztrófák közül jelenleg az erdőtüzek, illetve az általuk végzett pusztítás van leginkább az érdeklődés középpontjában, ám az Egyesült Államokban annak ellenére is töretlen, sőt növekvő a faházak népszerűsége, hogy az utóbbi évek tüzei egyre nagyobb területet és ezáltal egyre több házat érintenek.
E népszerűségnek a fenti kulturális beidegződésen túl is számos oka van. A favázas házak szerkezete egyszerű (sőt sok vállalkozó már kész, előre legyártott konstrukciókat is ajánl), így gyorsan felépíthetőek. Erdőből az országban még mindig rendkívül sok van, emiatt a szükséges alapanyag olcsó, az árelőnyt pedig tovább növeli, hogy a fa javarészt helyi kitermelésből származik, így nem kell nagy távolságokra mozgatni, és ezáltal a szállítási költségek sem olyan magasak, mint más anyagok esetében. Ráadásul a gyors építés következében a munkaerőköltség is alacsonyabb, mint az egyéb megoldásoknál, és kisebb a csúszás kockázata. Ezeket az épületeket ezenfelül károsodás esetén olcsóbb javítani, és mivel alacsonyabb az értékük, mint a tartósabb szerkezetű konstrukcióké, az utánuk fizetendő ingatlanadó is kedvezőbb. Emellett a katasztrófák utáni újjáépítések során a biztosítási piac is igyekszik a fahasználat irányába tolni a megsemmisült otthonok tulajdonosait. A fával foglalkozó cégek a fenti szempontok mellett leginkább a faszerkezetek földrengésekkel szembeni ellenállóképességére, energiahatékonysági mutatóira és természetes szellőzésére hivatkoznak a legfontosabb előnyként, illetve azt is kiemelik, hogy a modern technológiákkal már a kártevők, a nedvesség és a gombásodás miatti problémákat is ki lehet küszöbölni.
Többen viszont hangsúlyozzák, hogy az amerikai építőiparnak tovább kéne lépnie más anyagok használatának az irányába, és nem csak a tűzvészek okozta hatalmas pusztítás miatt. Érvelésük szerint a fakitermelésben világelső Egyesült Államok jelenleg csak úgy tud megfelelő mennyiségű ipari fát előállítani, hogy közben erdőiben a kitermelési ciklus folyamatosan csökken. Ez viszont kihat a klímára, mivel ily módon a fák nem érik el szén-dioxid-megkötő képességük maximumát. Ráadásul az idő előtt kivágott fák gyengébbek, és nem alkalmasak arra, hogy erős építményeket készítsenek belőlük, csak úgy, ha mesterségesen úton átalakítják őket – ám az ilyen feldolgozott faanyagok ártalmasak lehetnek az egészségre.
A fakitermelésben érdekelt szakemberek ellenvetése viszont az, hogy a lakásiparban felhasznált faanyagokban rendkívül hosszú ideig megkötve marad a szén-dioxid, mi több, nagy részük az épület esetleges elbontása után könnyen újrahasznosítható. Ehhez azt is hozzáteszik, hogy a környezetre az lenne igazán rossz hatással, ha elmozdulás következne be az építőipar anyaghasználatában, mivel ekkor az erdőtulajdonosok nem lennének tovább érdekeltek a faültetésben, sőt területeiket tarra vágnák, hogy inkább ingatlanfejlesztési vagy mezőgazdasági célra hasznosítsák őket. Az átalakulás emellett a munkaerő-piacot is komolyabban érintené (nagyjából egymillió munkahely megszűnésével lehetne számolni).
A faszerkezetes házak az energiafogyasztás és a klímaterhelés szempontjából
Energetikai és klímapolitikai szempontból felvetődhet a kérdés, hogy a fahasználat miatt nem túl magas-e az amerikai lakóépületek energiafelhasználása. A könnyűszerkezetes házak technológiája mára eléggé kiforrott megoldásokat kínál ezen a téren, így ezeket az épületeket jól le lehet szigetelni (más kérdés, hogy hőtehetetlenségük mindenképp alacsony marad). A statisztikai adatok szintén ezt támasztják alá: a 2022-es számok alapján az alapvetően más építészeti irányt követő Európai Unió tagállamaiban a lakóépületekhez volt köthető a végső energiafelhasználás 26%-a, és ebből nagyjából 64% ment fűtésre, az Egyesült Államokban viszont nagyjából ugyanebben az időszakban a háztartások az összes energiafelhasználás 15%-áért voltak csupán felelősek, és a felhasznált energia 42%-át fordították fűtésre (persze ezek a számok a két földrész eltérő klimatikus viszonyai és gazdaságszerkezete miatt mindössze a nagyságrendek érzékeltetésére megfelelőek).
Más szempontból megfogva a problémát az is elmondható, hogy a különböző alapanyagokat használó épületek egész életciklusra vetített energiahasználatának kiszámításakor (amikor tehát az alapanyagok előállításához, a szállításhoz, az építéshez, a működtetéshez és a bontáshoz szükséges energiát együtt veszik figyelembe) a faszerkezetes házak végső energiamérlege átlagosan 28–47%-kal alacsonyabb, mint az egyéb megoldásoké. Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy ez az építkezési mód jár a legkisebb szén-dioxid-kibocsátással (a fa esetében az egy köbméter falazat felhúzására vetített szén-dioxid-kibocsátás 96, az acéléban 209, a betonéban pedig 602 kilogramm). Amerikában tehát a faalapú épületekkel a hagyományok követése mellett már csak a klímára és az energiafogyasztásra gyakorolt kedvező hatásuk miatt sem lenne érdemes szakítani. Nem véletlen, hogy az Atlanti-óceán másik partján az Európai Unió is hangsúlyozza a hasonló, természetes alapanyagokat felhasználó építmények elterjesztésének fontosságát.
