Megoldandó kérdések az elektromobilitás terén: magyarországi helyzetkép
Blogunkon rövid sorozatban tekintjük át az elektromos autózás és az ehhez szükséges töltő-infrastruktúra fejlesztésének nemzetközi és hazai trendjeit, illetve az ezek kapcsán felmerülő legfontosabb kérdéseket. A globális és a hazai elektromobilitási tendenciák felvázolása után legutóbbi bejegyzésünkben megvizsgáltuk, hogy nemzetközi és európai szinten milyen nehézségekkel járhat az elektromos járművek használatának esetleges fejlődése. Ennek folytatásaként ma a hazai helyzettel, illetve néhány specifikusabb problémával foglalkozunk.
Az elektromos autók hatótávproblémái és a töltési infrastruktúra fejlesztése
A sorozat előző részeiben már utaltunk rá, hogy az elektromobilitás fejlődése miatt hosszú távon várhatóan mindenhol szükség lesz a töltőhálózat-infrastruktúra fejlesztésére. Ennek bővítésekor alapvető kérdés, hogy jelenleg átlagosan mekkora a legnagyobb számban forgalomba állított elektromos gépjárművek egy feltöltéssel megtehető hatótávolsága. A vizsgált típusok esetében a maximális hatótávolság az új (vagyis új akkumulátorral felszerelt), átlagos időjárási körülmények[1] mellett használt autók esetén 135 és 635 kilométer között változik.[2] Az eltérő időjárási körülmények (illetve a fűtés vagy a hűtés használata), földrajzi adottságok (például a sok emelkedő) és fogyasztói szokások (a nagyobb sebességű autózás) a maximális hatótávot viszont akár közel felével is csökkenthetik. Fontos az is, hogy a hatótávolság az akkumulátor elhasználódásával folyamatosan csökken. A piacon jelenleg kapható legnépszerűbb elektromos gépjárművek maximális hatótávolságát az alábbi táblázat tartalmazza.
Az a fenti adatokból is jól látszik, hogy az elektromos járművek átlagos hatótávolsága nem éri el a belső égésű motorral szerelt társaikét. Emiatt ezeket a járműveket az emberek leginkább második autóként és jellemzően rövidebb távolságok megtételére használják. Ennek oka, hogy a hazai töltő-infrastruktúra korábban már bemutatott eloszlása miatt a hosszú távú autózás csak előzetes tervezéssel, az útvonalnak a töltőpontokhoz való igazításával lehetséges, így erre a célra sokan inkább a belső égésű motoros járműveiket használják. Megoldandó kérdés tehát, hogy a töltő-infrastruktúra hazánkban kellően sűrű legyen ahhoz, hogy tulajdonosaik hosszabb távokra is könnyen el tudjanak jutni a járműveikkel, és ezáltal akár első autóként is használják őket.
A hosszabb utazásokat tervező elektromos autósok számára fontos, hogy az útjuk során gond nélkül tudjanak tölteni, ezért az autópályák mentén mindenképp érdemes a töltő-infrastruktúrát javítani: egyrészt sűrűbbé kell tenni a töltőhálózatot, másrészt növelni kell a nagy teljesítményű töltőpontok számát, hogy a töltés ne jelentsen számottevő időveszteséget az autóban utazók számára. A hosszabb, turisztikai célú utak esetében az elektromos autók használatára az is ösztönzőleg hathat, ha használóik minél több szálloda és vendégház parkolójában találhatnak olyan töltési lehetőséget, amellyel legfeljebb pár óra alatt meg tudják tölteni járművük akkumulátorát.
Az elektromos autókat jelenleg rövid távra is főleg azok tudják jól kihasználni, akiknek az otthoni töltés lehetősége adott. Éppen azért az elektromobilitás fejlődését szintén segítené, ha más autótulajdonosok számára is minél több töltési pont lenne elérhető. Nekik megoldást jelenthet, ha a lakóhelyükön (például a lakótelepeken és a lakóparkokban) olyan töltők állnak a rendelkezésükre, amelyekkel egy éjszaka alatt fel tudják tölteni a járművüket, a városközpontokban és a bevásárlóközpontok, áruházak parkolóiban pedig olyan közepes vagy magas teljesítményű töltési lehetőségeket találnak, amelyek használatával néhány óra is elég egy-egy töltéshez. Az autóval munkába járók esetében pedig a munkahelyi töltőpontok fejlesztése hathat ösztönzőleg az elektromos autók használatára. Ezekre a helyekre nem szükséges nagy teljesítményű töltőket telepíteni, mivel ilyenkor általában az sem gond, ha akár több órán keresztül tölt a jármű. A töltők teljesítményének helyes megválasztása a hálózatterhelés szempontjából is rendkívül fontos. Erre a kérdésére hamarosan szintén kitérünk.
Az otthontöltéssel kapcsolatos nehézségek
Hazánk személygépjármű-piacán nagyságrendileg fele-fele arányban találhatók a zöld rendszámra jogosult járművet vásároló vagy lízingelő magánszemélyek és céges ügyfelek. Sok esetben előfordul azonban, hogy a céges autókat is elsősorban otthon, éjszaka töltik a vezetőik. Ez gondot okoz abból a szempontból, hogy ezeket a töltéseket nem lehet az ingatlan villamosenergia-számlájától különválasztani, így később nem lehet azt a munkáltatóval elszámolni (mint például egy üzemanyagkártya esetén), és így a vállalkozás sem jogosult a kapcsolódó áfa visszaigénylésére.
Az otthontöltés ráadásul műszaki szempontból is kérdéseket vethet fel, ugyanis semmi nem írja elő, hogy a töltőberendezésekhez hány fázisú csatlakozás kiépítésére van szükség. Az egyfázisú csatlakozáson keresztül történő töltés például jelentős hálózati terhelést okoz, sőt használata a töltések gyakoriságának növekedésével akár üzemzavart is okozhat a villamosenergia-hálózatban. Mivel jelenleg tízszer annyi magántöltő van, mint nyilvános, az otthontöltés modernizálása mindenképp nélkülözhetetlennek tűnik a hazai töltőhálózat-fejlesztés során. Ezt ráadásul a biztonságos üzemeltetés szempontja is indokolja, hiszen nem mindegy, hogy az otthoni töltés milyen állapotú hálózat és kábelek mellett valósul meg.
Az otthoni töltés jelentős előnye az ár és a kényelem, a töltés sebessége ellenben ebben az esetben jellemzően jóval lassabb, mintha az az otthoninál magasabb teljesítményű nyilvános töltőpontokon történne. Ez utóbbi megoldás viszont a jelenlegi feltételek mellett nem versenyképes, így az autóhasználók további kedvezmények és gazdaságilag ösztönzők nélkül nem motiváltak a használatára. A nyilvános töltőpontok fejlesztése során tehát erre a szempontra is oda kell figyelni.
A villamosenergia-rendszer termelési és fogyasztási ingadozása
A Magyarországon az elmúlt években megvalósult energetikai fejlesztések – mindenekelőtt az időjárásfüggő termelési módok térnyerése – következtében vannak olyan időszakok, amikor a hazai termelés meghaladja a hazai fogyasztást, sőt akár még exportra is képes energiát szolgáltatni. A megújuló energiaforrások természetéből adódóan viszont a környező országokban is kialakulhat hasonló túlkínálat, így az energiafölösleg exportálása akár negatív vagy nullás árakat is eredményezhet. Ezt a helyzetet részben a töltési megoldások fejlesztésével is kezelni lehetne, ha a töltőpontok modernizálása és az úgynevezett okostöltők felszerelése révén az elektromos autók képesek lennének a villamosenergia-rendszerben jelentkező termelési többletet eltárolni, fogyasztási igény esetén pedig a hálózatba történő visszatáplálással segítenék a növekvő energiaszükségletet. Ennek feltétele, hogy az elektromos járművek töltési, illetve fogyasztási igénye ne sérüljön (vagyis magasabb töltöttségi szinttel távozhassanak a töltőpontról, mint amekkorával odaérkeztek), és a kiegyenlítésben való részvételükért ellentételezzék őket. Ez történhet egyrészt valamiféle kedvezményes díjtarifa vagy amortizációs átalány bevezetésével, illetve valamilyen adókedvezmény révén is.
A termelés és a fogyasztás kilengéseinek simításához emellett az is hozzájárulhatna, ha a lakosság körében sikerülne jobban elterjeszteni az otthoni energiatárolási lehetőségeket, és így a fogyasztók hatékonyabban el tudnák raktározni a megtermelt energiát. Ezáltal például a meglévő napelemes rendszerek mellé telepített tárolók a hálózat terhelése nélkül lennének képesek a fogyasztói szokásokat lekövetve az esti fogyasztási csúcsban biztosítani az otthontöltéshez a zöldenergiát, miközben a hálózati egyensúly megtartásához is hozzájárulnának.
A töltő-infrastruktúra fejlesztése esetében tehát két fő szempontot kell szem előtt tartani: egyrészt azt, hogy az otthoni töltőpontok műszakilag megfelelő állapotúak és biztonságosak legyenek, használatukat megfelelő jogszabályi háttér támogassa, valamint lehetőség szerint járuljanak hozzá a villamosenergia-rendszer stabil működéséhez, másrészt pedig azt, hogy a nyilvános töltés rövid és hosszú távra is versenyképes és vonzó alternatívává tudjon válni mind azoknak, akik egyébként otthon is tudnak tölteni, mind pedig azoknak, akik hosszabb útra indulnak, vagy nem áll rendelkezésükre ilyen lehetőség.
