Kína és a hidrogénipar fejlődése
Kép a Sora Ai eszközeivel készült.
Az Oxford Institute for Energy Studies (OIES) idén februárban megjelent tanulmánya azt elemzi, hogy Kína megismételheti-e a hidrogéntechnológia terén a napenergia-iparban elért piaci sikereit. Korábban a napelemek gyártása a piaci igények szerint, illetve a külföldi kereslet kielégítése révén kezdett fejlődni, a hidrogéntechnológia fejlesztése viszont ettől gyökeresen eltérő módon, felülről irányítva, mindenekelőtt a belföldi dekarbonizációs stratégiát szolgálva indult be. A jelentős állami támogatás ellenére a szükséges technológia komplexitása és a nemzetközi piac korábbinál korlátozottabb működése miatt azonban kérdéses, hogy Kína ezen a téren is meg tudja-e szerezni a globális dominanciát.
Kína napenergia- és hidrogéniparának összehasonlítása
Kína globálisan is meghatározó szereplője a megújulóenergia-technológiák piacának. Ennek egyik legeklatánsabb példája, hogy mennyire dominánssá sikerült válnia a napenergia felhasználásával kapcsolatos technológiák fejlesztésében, gyártásában és értékesítésében. Egyes szakértők szerint a területen elért sikereit a jövőben a hidrogéntechnológia terén is megismételheti, az OIES tanulmánya viszont ezzel kapcsolatban felveti, hogy a két iparág alapvetően eltérő fejlődési pályát mutat, és ezért nem biztos, hogy ugyanazok a minták fogják jellemezni őket.
Az elmúlt két évtizedben a kínai napenergia-ipar robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, és gyártói a globális piac meghatározó szereplőivé váltak. 2004 és 2008 között a kínai napelemgyártás évi 400%-kal nőtt, és ennek köszönhetően 2008-ra már az ország dominálta a világpiac 45%-át. A folyamat során a gyártási költségek jelentősen csökkentek egyrészt a termelés méretgazdaságossá válása, másrészt pedig a különböző technológiai fejlesztések miatt. Ennek köszönhetően a napelemek ára 2006 és 2017 között 4,25 USD/W-ról 0,36 USD/W-ra csökkent. Miután a gyártás az alacsony áraknak köszönhetően, a külső piacokra termelve megerősödött, az állam is támogatni kezdte az iparágat. Ez a támogatás, illetve a belső piac erősítése kulcsszerepet játszott abban, hogy Kína 2019-re elérte a hálózati paritást, vagyis a napelemes áram ára versenyképes lett a fosszilis energiáéval.
A hidrogénipar ezzel szemben más fejlődési pályát követett. A hidrogéntechnológiát Kína 2016-ban stratégiai ágazattá nyilvánította, és 2022-ben meghatározta az ezzel kapcsolatos célkitűzését is: 2025-re évi 100 ezer és 200 ezer tonna közötti megújuló hidrogént kíván termelni. Az ország jelenleg a világ legnagyobb elektrolizátorgyártója: ő adja az évente globálisan előállított 13 GW-nyi kapacitás felét (ez az eszköz végzi a víz hidrogénre és oxigénre törtnő felbontását). Ennek ellenére belföldi hidrogéntermelő szektora nem tart lépést a gyártási kapacitás növekedésével, hiszen 2022-ben mindössze 800 MW-nyi elektrolizátort telepítettek az országban. A megújuló hidrogén előállításának magas – jelenleg 33,9–42,9 jüan/kg-ot is elérő – költségei ugyanis jelentős mértékben akadályozzák a technológiai gyors terjedését. Ráadásul a kínai kormány átfogó fejlesztési stratégiája ellenére a globális piacokon való terjeszkedést is számos tényező hátráltatja. Az egyik, hogy időközben a világ sok országa protekcionista – és sokszor kifejezetten Kína ellen irányuló – intézkedéseket hozott, illetve a saját hidrogéntechnológiájának fejlesztését tűzi ki célul, a másik pedig, hogy a kínai elektrolizátorgyártás egyelőre nagyban függ a külföldi technológiától és az importált alkatrészektől.
Jövőbeli perspektívák
A kínai kormány kezdetben nem nyújtott célzott támogatást a napenergia-iparnak, az exportorientált növekedés után, 2009-től azonban egyre nagyobb szerepet vállalt a szektor fejlesztésében. Az iparág fejlődését elősegítette a kedvezményes áramárak bevezetése, az importált eszközökre adott vámmentesség és a helyi vállalatok támogatása, gyors növekedését azonban főként a globális, különösen pedig az európai kereslet hajtotta. Ezzel szemben a hidrogénipart a kínai kormányzat már az elejétől fogva támogatta. A támogatás többféle formában történt, kezdve az iparági vállalatok számára biztosított, az előállítási költségeket jelentősen csökkentő olcsó áramtól egészen a helyi önkormányzatok által bevezetett szabályozási könnyítésekig. E lépések és az ország hidrogénstratégiája azonban inkább a belső piac kiépítésére, nem pedig a technológia exportjának felfuttatására koncentrálnak. Az iparág további fejlődését ezért a következő években a költségcsökkentés és a belföldi kereslet növekedése hajthatja előre.
