Hazai elektromosautó- és töltőinfrastruktúra-helyzetkép

Kahunapule Michael Johnson | CC BY-NC-SA 2.0 | Flickr

Blogunkon rövid sorozatban tekintjük át az elektromos autózás és az ehhez szükséges töltő-infrastruktúra nemzetközi és hazai trendjeit, illetve az ezek kapcsán felmerülő legfontosabb kérdéseket. A sorozat első részében a nemzetközi környezetet vizsgáltuk meg, a mai bejegyzésben pedig a hazai elektromobilitás és a hozzá kapcsolódó töltő-infrastruktúra helyzetét vesszük szemügyre alaposabban.

A hazai elektromos járművek száma és terjedésük várható jövőbeli alakulása

A KSH adatai alapján a hazai tulajdonban lévő elektromos autók száma az elmúlt 4 évben (2019 és 2023 között) több mint hatszorosára bővült, miközben a hazai személygépjármű-állomány csupán kevesebb mint 10%-kal nőtt. Így az elektromos autók részaránya 0,17%-ról 0,99%-ra emelkedett. Az ACEA 2024. novemberi adatközlése szerint viszont 2024 októberében az egy évvel korábbihoz képest 1,9%-kal kevesebb tisztán elektromos autót helyeztek forgalomba Magyarországon.

Így tehát míg hazánkban korábban növekvő tendenciát mutatott az elektromos autók terjedése (2023 első félévében a regisztrált, tisztán elektromos autók száma 2918 volt, 2024 ugyanezen időszakában viszont 59,5%-kal több, azaz 4653), a nemzetközi áttekintésünkben bemutatott európai trendek nálunk is éreztetik a hatásukat, vagyis a fejlődés jelenleg megtorpant. A növekedést ösztönözheti, hogy Magyarország Kormánya az Európai helyreállítási terv REPowerEU keretében 2024 februárja óta egy 30 milliárd forintos keretből nyújt támogatást elektromos járművek beszerzésre a vállalkozásoknak. A program az adott jármű akkumulátorkapacitásának függvényében 2,8–4 millió forinttal segítheti beszerzését. A tíz fő alatti állományú vállalkozások legfeljebb egy, a 10–49 fő közöttiek legfeljebb öt, az 50–249 fő közöttiek legfeljebb tíz, míg az ennél nagyobbak legfeljebb 16 járművet szerezhetnek be. Egy cégre így összesen akár 64 millió forintnyi támogatás is juthat. 2024 novemberének végéig több mint 4200 vállalkozás igényelt forrást összesen 5005 tisztán elektromos hajtású gépkocsi, kisteherautó vagy kisbusz megvásárlásához. Több mint 3400 gazdasági társaság pályázata esetében már a támogatói döntések is megszülettek; ezek együttes értéke 16 milliárd forint. Az eddig beérkezett kérelmek összértéke a teljes, 30 milliárd forintos keretösszeg több mint kétharmadát fedi le.

A hazai e-mobilitás hosszú távú fejlődését jelenleg két stratégiai dokumentum segíti. Az egyik az Innovációs és Technológiai Minisztérium által 2019-ben frissített Hazai Elektromobilitási Stratégia (Jedlik Ányos Terv 2.0), a másik pedig a Mavir által évente készített Hálózatfejlesztési Terv. A Jedlik Ányos Terv 2.0 három szcenáriót vetített előre. Ezeket (illetve a Mavir adatait) az alábbi táblázat foglalja össze:

A Jedlik Ányos Terv 2.0 elektromos autók elterjedésére vonatkozó három szcenáriójának értékei 2025-ben, illetve 2030-ban; a táblázat adatai és az elektromos autók aktuális száma (50 000) alapján megállapítható, hogy Magyarország jelenleg a „Reális elterjedés”-szcenárió pályagörbéjéhez jár a legközelebb[1]

Saját készítésű ábra

Az elmúlt 5 évben az elektromosszemélygépjármű-állomány növekedése magasabb volt a természetes személyek körében, mint a nem természetes személyekében. Jelenleg a két szektor állománya közel azonos mértékű. Az alacsony vállalati növekedés egyik feltételezhető oka az, hogy a csökkenő elektromosautó-árak miatt felborultak a korábbi lízingkonstrukciók, hiszen így nehezen kalkulálhatóvá vált a maradványérték. Emellett az üzemeltetési előnyök (például az alacsonyabb szervizköltségek) sem térülnek meg a vállalatok által alkalmazott néhány éves üzemeltetési idő alatt. További ok, hogy jelenleg a nyilvános töltőkön történő töltés annak ára miatt kilométer-arányosan hasonló vagy magasabb üzemanyagköltséget eredményez, mint a belső égésű motoros járművek esetében. Az alacsony áramár miatt a megfelelő alternatíva az otthoni töltés lehetne, de ebben az esetben a vállalati szektor rezsicsökkentett lakossági áron kapná az elektromos áramot elektromos járművei töltésére. Jelenleg ennek elszámolása korlátozottan megoldható, ezért a cégek többsége inkább belső égésű motoros flottát üzemeltet.[2] A taxisok esetében viszont jelentős az otthoni töltés aránya, vagyis a legtöbb elektromos taxit az egyetemes szolgáltatás keretein belül vételezett, lakossági felhasználóknak biztosított elektromos áram költségén töltik.

Az elektromosautó-töltők csatlakozási pontjainak száma

Az alábbi térképen megfigyelhető, hogy a fejlettebb közúti és ipari infrastruktúrával rendelkező vármegyékben mennyivel nagyobb mennyiségű töltőberendezés található, mint az ilyen szempontból elmaradottabbakban.

A töltőberendezések számának eloszlása a vármegyék között 2024 első negyedévében

Saját készítésű ábra, az adatok forrása: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal

A töltőberendezések számának alakulása a 2022. év azonos időszakához képest 25,6%-os, míg 2023. év azonos időszakához képest (2305 darab) 9,2%-os bővülésen ment keresztül. A berendezések darabszáma vármegyei bontásban 2022. I., 2023. I. és 2024. I. negyedévében az alábbiak szerint alakult:

A töltőberendezések számának alakulása vármegyék szerinti bontásban 2022 és 2024 első negyedéve között

Forrás: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal

A transzeurópai közlekedési hálózat mentén, az úthálózattól legfeljebb 3 kilométeres távolságra csupán 14 darab 150 kW-os[3] vagy a feletti teljesítményű csatlakozópont található az országban. Az összesen 118 darab 150 kW-os vagy a feletti teljesítményű csatlakozópont megoszlása a következő módon alakul:

A transzeurópai közlekedési hálózat hazai autópályáin található legalább 150 kW-os töltőpontok száma és helye (2024. május 31-i állapot)

Forrás: ESI-adatgyűjtés

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal adatai alapján a töltőberendezések jelentős része a megyeszékhelyeken, a nagyobb városokban és környezetükben, valamint a Balaton partján található. Az Európai Tanács alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló 2023/1804 rendelete kizárólag a transzeurópai közlekedési hálózatra állapít meg előírást, ám kijelenthető, hogy lényegében nincs olyan töltő Magyarországon, amelytől 60 kilométeren belül ne lenne legalább egy másik töltőállomás (az viszont nem feltétlenül gyorstöltő). Az európai tanácsi rendelet további előírása, hogy a flottaalapú megközelítés alapján az adott tagállam elektromosjármű-darabszámához viszonyítottan meghatározott kimenő töltőteljesítmény álljon rendelkezésre. Ennek az előírásnak Magyarország jelenleg szintén megfelel.

Ellenben a rendelet további előírásainak (60 kilométerenként legyen meghatározott kimenő teljesítményű töltőpont) csupán néhány hazai töltőállomás felel meg. A legnagyobb teljesítményű (350 kW) töltőpontból csupán 6 darab található Magyarországon (23 darab csatlakozóponttal). Ezek mindegyike a transzeurópai közlekedési hálózat mentén helyezkedik el. A járási szintet vizsgálva kijelenthető, hogy hazánkban jelenleg járásonként[4] átlagosan 26 csatlakozópont van. Fontos azonban megjegyezni, hogy 38 járásban egyetlen csatlakozópont sincs. A 197 járás 55%-ában 10 alatti a csatlakozópontok száma, és a járások 70%-a a 26-os átlagértéknél kevesebb csatlakozóval rendelkezik.

A magyarországi töltőállomások száma évről évre növekszik, de az elektromos járművek számának esetleges további bővülése esetén oda kell figyelni a szükséges arányok folyamatos fenntartására. A tisztán elektromos gépjárművek száma 2024 októberében már közel a 66 500 db volt, vagyis egy csatlakozópontra több mint 12 jármű jut. A 2024-es hazai arány még megfelel a korábbi irányelvnek, ám azt is fontos megjegyezni, hogy ez 2023 októberében még csak 8,5 volt. A dekarbonizációt támogató uniós szabályozási környezet, a csökkenő nyersanyagárak (2022-ről 2023-ra a lítium-karbonát ára 83%-kal, a nikkelé 45%-kal, az egyre népszerűbb vas-foszfát akkumulátorcelláké pedig 48%-kal csökkent) és a kínai gyártókapacitás növekedése miatt elképzelhető, hogy hosszú távon továbbra is növekedni fognak az európai és így a magyar elektromosjármű-eladások. Ezért fel kell készülni arra, hogy a töltők számának a jövőben fel kell zárkóznia a járművek számának bővüléséhez.

Ráadásul az ország nagy teljesítményű – vagyis a töltés folyamán 22 kW-nál nagyobb villamos teljesítmény leadására alkalmas – töltőkkel[5] való lefedettsége alacsony, ami megnehezíti az út közbeni autótöltést. Az itthoni utakon található töltőberendezések túlnyomó részének (1999 darab) összteljesítménye 100 kW alatt van, a 150 kW-os és az a feletti töltőberendezések száma (60 darab) pedig elmarad az Irány az 55%! elnevezésű uniós jogszabálycsomagban elvárttól. Az új töltők telepítése mellett tehát a már meglévő csatlakozóhálózat alacsony technológiai színvonalát is szükséges lenne modernizálni, a csatlakozók több mint háromnegyede (3923 darab) ugyanis Type2 (AC) típusú, vagyis ugyan alkalmas az egyszerű, egyfázisú, valamint a háromfázisú (AC) töltésre, ám nem támogatja a gyorstöltést (DC).