Fenntartható-e az észak-afrikai földgázexport?
Kép a Canva Ai eszközeivel készült.
Az észak-afrikai földgáziparnak az elmúlt években egyre összetettebb problémákat kellett megoldania. Ezek elsősorban a csökkenő kitermelés, a régió országaiban növekvő belföldi kereslet és az emiatt egyre mérsékeltebbé váló exportkapacitás nyomán álltak elő. A régió három legnagyobb földgáztermelője, Algéria, Egyiptom és Líbia keresleti és kínálati oldali stratégiákat is igyekszik bevetni, hogy a folyamatosan változó globális piaci feltételekhez alkalmazkodva exportőri pozícióját fenntartsa. Intézkedéseiket az Oxford Institute for Energy Studies nemrég megjelent tanulmánya alapján foglaltuk össze.
Csökkenő termelés és exportkihívások
2021 és 2024 között Észak-Afrika összesített gázexportja mintegy 30%-kal esett vissza. Ennek fő oka az egyiptomi és a líbiai termelés csökkenésére vezethető vissza. Az egykor nettó földgázexportőrnek számító Egyiptom nettó importőrré vált, elsősorban az ország legnagyobb földgázmezőjének (a Zohr-mezőnek) a vártnál rosszabb termelési mutatói miatt. Líbia gázexportját a kitermelés visszaesésén túl a belföldi piac növekvő gázigénye, a nemzetközi olaj- és gázipari vállalatok beruházásainak szüneteltetése, valamint a külföldi befektetéseket akadályozó és az infrastrukturális fejlesztéseket késleltető belpolitikai instabilitás is jelentős mértékben korlátozza. A harmadik ország, Algéria továbbra is a régió legnagyobb földgázkitermelője és -exportőre, ám exportkapacitása a növekvő belföldi fogyasztás és a kutatásba, valamint a kitermelésbe való elégtelen beruházások következtében hosszú távon bizonytalan.
A tanulmány szerint bár Észak-Afrikában nem álltak le teljesen a szénhidrogén-kutatási és -termelési üzletágba érkező beruházások, azok mértéke továbbra is korlátozott. Ezért a térség gázexportőri szerepének megőrzéséhez mindenképpen kulcsfontosságú lenne ezeknek a befektetéseknek a növelése. Emellett azonban a beföldi keresletet is a mostaninál hatékonyabb módon kellene kielégíteni. Éppen ezért a régió földgázexportot végző országai számos kitermelési és keresletoldali intézkedést indítottak annak érdekében, hogy termelési kapacitásaikat növeljék, és kiemelt piaci szerepüket fenn tudják tartani.
A kitermelési szektor beruházásainak növelése
A régiós országok több új pályázati lehetőséget is meghirdettek, hogy a csökkenő kitermelés ellensúlyozása érdekében ösztönözzék a gázfeltárási és -kitermelési beruházásokat. Algéria 2024 októberében hat szárazföldi területet kínált fel a potenciális befektetők számára, a líbiai nemzeti olajtársaság elnöke pedig 2024 decemberében bejelentette, hogy 2008 óta először újra tendereztetni fog. Ez utóbbi döntése keretében a kormányzat várhatóan huszonkét szárazföldi és tengeri olaj- és gázkoncessziót hirdetne meg. A Líbiában zajló konfliktus azonban komoly akadályt jelent a tervezett beruházások időben történő megvalósítása során. A harmadik ország, Egyiptom 2024 augusztusában viszont már túl volt a Földközi-tenger és a Nílus-delta térségében található 12 tengeri blokkja pályáztatásának nyolcadik fordulóján is. Ezek a projektek idővel ténylegesen hozzájárulhatnak a régió földgázkészleteinek bővítéséhez, de még sikeres feltárásuk esetén sem várható, hogy a 2020-as évek végéig jelentős hatással lennének Észak-Afrika földgázmérlegére.
A koncessziós pályázatok meghirdetése mellett a már folyamatban lévő beruházásoknak is fontos szerepe van a termelés élénkítésében. Algériában a nemzeti állami olaj- és gázipari vállalat, a Sonatrach a 2024–2028 közötti időszakban összesen 50 milliárd dollár értékű beruházást irányoz elő az ország olaj- és gázipari szektorának fejlesztésére. Az erre szánt források több mint 70%-a a feltárási és termelési projektek finanszírozását célozza. A földgázszektor termelési szektorára összpontosító fejlesztések között kiemelt jelentősége van annak, hogy elindították a Hásszi Rimel gázmező kapacitásbővítésére irányuló Boosting III projekt második szakaszát, valamint hogy folytatják a délnyugati gázprojekteket, illetve az ország délkeleti részén tervezett új gázprojektek előkészítését.
Líbia a kitermelés csökkenése és a belföldi piac növekvő gázellátási igénye ellenére ambiciózus célt tűzött ki maga elé: három-öt éven belül évi több mint 40 milliárd köbméterre kívánja növelni földgázkitermelését. Ez több mint háromszorosa lenne az ország 2023-ban forgalomba hozott gázmennyiségének. A tervek megvalósulását segítheti, hogy a továbbra is kockázatot jelentő belpolitikai konfliktusok ellenére az elmúlt időszakban kedvező fejlemények mutatkoztak az ország földgázipari szektorában: több nemzetközi olaj- és gázipari vállalat, köztük az Eni, a BP, az OMV és a Repsol, is bejelentette, hogy újraindítja a helyi kitermelési tevékenységét. Az állam folyamatban lévő gázfejlesztési projektjei közül kiemelkedik az Eni Structures A és E projektje, amelyek a tervek szerint évi 8 milliárd köbméterrel növelnék az ország földgáztermelését, és ezzel hozzájárulnának ellátásbiztonságának megerősítéséhez. Líbiában azonban a politikai és a társadalmi ellenállás miatt az egyes projektek megvalósítása továbbra is lassan halad.
Egyiptom rendszeres ellátási gondokkal küzd, és ezért ismét nettó gázimportőrré vált. Ez főleg a Zohr-mező kitermelésének már említett csökkenésére, valamint a nagy belföldi kereslet okozta ellátási nyomásra vezethető vissza. Az országban a gázhiány megoldása stratégiai prioritássá vált, és kezelése érdekében Kairó az Izraelből származó import növelésére, további LNG-szállítmányok beszerzésére, valamint a gázkitermelési beruházások gyorsítására törekszik. E tervek végrehajtását azonban jelentősen gátolják a nemzetközi olaj- és gázipari vállalatokkal szemben felhalmozott tartozások, mivel a késedelmes fizetések visszafogják az új beruházások megvalósítását, és hátráltatják a meglévő kitermelési kapacitások bővítését.
A belföldi kereslet kielégítése
Az oxfordi kutatók szerint a régió gázexport-potenciáljának fenntartásához, illetve növeléséhez a gázellátási kapacitások bővítésén túl a magas belföldi gázkereslet megfelelő kielégítése is elengedhetetlen lenne. Az országon belüli kereslet ugyanis jelenleg az algériai gáztermelésnek több mint 50%-át, az egyiptomi gáztermelésnek pedig több mint 100%-át emészti fel. A keresletcsökkentés érdekében már történtek is konkrét lépések: a közelmúltban mindkét ország hozott olyan intézkedéseket, melyek célja a belföldi felvevőpiac növekedésének lassítása. Egyiptom jelentősen megemelte a hazai gázárakat és villamosenergia-tarifákat, Algéria pedig a földgázfelhasználás racionalizálása érdekében az ipari földgázár-támogatások fokozatos megszüntetését tervezi. A harmadik ország, Líbia ezzel szemben a gázellátási kapacitások növelésének és az áramellátási problémák enyhítésének kettős célját tűzte ki maga elé, mivel az országban egyszerre okoz gondot a gázellátás szűkössége, valamint az elöregedett és részben megrongálódott villamosenergia-infrastruktúra.
Részben szintén a gázfogyasztás mérséklését szolgálnák a régiós országok villamosenergia-szerkezetének diverzifikálására irányuló erőfeszítések is. Egyiptom célja, hogy 2040-re a megújulók részarányát a 2022-es 5%-os szintről 42%-ra növelje. Ehhez a szél- és a napenergia fejlesztésén túl a Roszatom által épített atomerőműve is hozzájárulna majd. Utóbbi a tervek szerint 2030-ban lépne üzembe, kapacitása pedig 4,8 GW lenne. Algéria 2035-re 30%-ra növelné a megújuló energia részesedését (az országban a villamosenergia-termelés több mint 95%-a származik gáztüzelésű erőművekből, megújuló energiaforrásokból pedig csupán az 1%-a). Líbia viszont – annak ellenére, hogy jelenleg nincs jelentős megújulóenergia-termelési kapacitása – 2035-re 20%-ra növelné a megújuló energiaforrásoknak a teljes energiamixben elfoglalt részarányát. A diverzifikációs törekvések ellenére azonban a megújuló energiaforrások szerepe ezekben az országokban rövid és középtávon is csak korlátozott lesz, mivel jelenleg ezeknek az energiamixben meglévő aránya is igencsak mérsékelt.
Külső piaci nyomás és jövőbeli kilátások
Exportpotenciáljuk fenntartása és bővítése érdekében tett fenti célzott lépéseik ellenére az észak-afrikai országoknak még több jelentős külső kihívásra is megoldást kell találniuk. Ennek egyik oka, hogy az európai gázpiac folyamatos szerkezetátalakításon megy keresztül, és emiatt a régió hagyományos exportpiacai egyre inkább átalakulnak, másik oka pedig, hogy a globális gázpiacon egyre inkább éleződik a verseny, különösen az Egyesült Államok növekvő LNG-exportja miatt. A régió földgázszektorát érintő jelenlegi kezdeményezések eredményessége egyelőre még bizonytalan, a közelmúltbeli intézkedések viszont egyértelműen mutatják, hogy Észak-Afrika stratégiai prioritásként kezeli exportpozícióinak megőrzését. Ezek sikeréhez viszont több feltétel együttes teljesülésére – a beruházási szint fenntartására, a politikai stabilitás biztosítására, a szabályozás kiszámíthatóságára, valamint a globális energiapiaci trendekhez való hathatós alkalmazkodásra – is szükség lenne.
