Egy szokatlan működési modell: a Krškói Atomerőmű tulajdoni szerkezete
A Horvátország és Szlovénia által közösen tulajdonolt és üzemeltetett Krškói Atomerőműnek mindkét ország villamosenergia-ellátásban rendkívül fontos szerepe van: a létesítmény Szlovénia villamosenergia-szükségletének 20%-át, Horvátországénak pedig a 15%-át fedezi. A közös működtetés meglehetősen párját ritkító megoldás az atomenergetika világában, nem csoda, ha a két félnek egy évtizednyi pereskedés után sikerült csak kialakítania a végleges kereteit. A fennálló problémák ellenére azonban a létesítmény további üzemeltetése egyikőjük számára sem lehet kérdés.
Történeti áttekintés
A Szlovénia területén található Krškói Atomerőmű építését az 1970-es évek elején kezdte el tervezni az akkori jugoszláv vezetés. A fő cél a két legnagyobb ipari termeléssel rendelkező tagköztársaság, vagyis Szlovénia és Horvátország, megnövekedett energiaigényének biztosítása volt. Az erőmű megépítésére kiírt tenderen a német Siemens és az amerikai Westinghouse pályázata bizonyult a legjobbnak. 1973-ban a szakmai zsűri végül az amerikai cég tervét ítélte korszerűbbnek. Az építkezések 1975-ben kezdődtek meg.
A jelenlegi kettős tulajdonlás gyökerei az időközben módosított terveknél keresendők, az előzetes elképzelések alapján ugyanis Horvátországban is épült volna egy atomerőmű, ám a pénzügyi nehézségek, valamint a nukleáris hulladék kezelésével kapcsolatos kérdések következtében, valamint a csernobili tragédia hatására ezt a lehetőséget 1987-re elvetették. A beruházásért és az elkészült erőmű vezetéséért egy, a szlovén és a horvát áramszolgáltatóknak (Elektro-Slovenija, ELES, illetve Hrvatska elektroprivereda, HEP), valamint a központi jugoszláv kormánynak a képviselőiből összeállított tanács volt felelős. Az erőmű 1982-ben kezdte meg működését.
A fenti konstrukcióval kapcsolatos első problémák a két állam függetlenné válását követő években jelentkeztek. 1997-ben az erőmű vezetése, illetve az ELES úgy döntött, megemeli az üzemeltetési költségeket. Ezeket addig a két szolgáltató fele-fele arányban fizette, a HEP azonban nem volt hajlandó kifizetni a megemelt összeget. Erre válaszul a szlovén szolgáltató a következő évben állami tulajdonba vette az erőművet, és megalapította a létesítményt a mai napig ellenőrző GEN energija leányvállalatot, majd leállította a Horvátország irányába történő áramszállítást. Emellett a cég a kifizetetlen számlák miatt pert indított a HEP ellen. 1999-ben aztán a HEP is pert indított az áramszállítás elmaradása miatt.
2001 januárjában végül a két állam képviselőinek sikerült megállapodniuk az azonos teherviselésről és az elszenvedett veszteségek kölcsönös megtérítéséről. A megállapodás értelmében 2022 januárjában munkába állt a Szlovénia és Horvátország képviselőiből álló új vezetőség. A Horvátország felé történő áramszállítást 2002. július 1-ig kellett volna megindítani, ám ez a helyi lakosok ellenállása miatt egészen 2003-ig nem történt meg. Az üggyel kapcsolatban a HEP a washingtoni székhelyű International Centre for Settlement of Investment Disputes elnevezésű nemzetközi bírósághoz fordult. Ez végül 2015-ben hozott ítéletet az ügyben: a szlovén kormánynak meg kellett térítenie az áramkimaradás miatt keletkezett pénzügyi veszteségeket, illetve a perköltséget, melyek összértéke meghaladta 40 millió eurót. Az erőmű működését a mai napig a 2003 óta hatályos 2001-es megállapodás szövege határozza meg.
Az együttműködés keretei
A megállapodás elsősorban az erőmű vezetését szabályozza. A vezérigazgatót a szlovén GEN energija adja, az igazgatótanács elnökét a horvát HEP. A megállapodás emellett létrehoz egy közös bizottságot, melybe mindkét fél 4-4 főt delegál. A további felügyeleti és vezetői tanácsok tagjai ebből a bizottságból kerülnek ki. A felügyelőbizottságba mindkét fél 3-3 tagot, míg a részvényesek tanácsába 1-1 tagot delegál. Emellett a megállapodás rögzíti, hogy Szlovénia és Horvátország 50-50%-os arányban jogosult a Krškóban megtermelt villamos energiára.
A szerződés másik sarkalatos pontja az elhasznált nukleáris fűtőanyag kezelésének kérdése. A felek hangsúlyozzák, hogy ennek a nemzetközi követelményrendszerekkel összhangban kell történnie. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a két állam közül egyedül csak Szlovéniának van a használt fűtőanyag biztonságos tárolásához szükséges egysége. Az el nem szállított nukleáris hulladékot jelenleg az erőmű területén tárolják. A szerződés értelmében viszont a leszerelés végső időpontjára mindkét félnek rendelkeznie kell a nukleáris hulladék és a használt nukleáris fűtőanyag tárolásához megfelelő egységekkel. Emellett a dokumentum rögzíti, hogy a felek egyenlő mértékben kötelesek megtéríteni az erőmű leszerelésével, illetve a nukleáris anyagok biztonságos elszállításával kapcsolatos költségeket. Amennyiben az erőmű leszerelése után nem tudnak megegyezni, a leszerelés időpontját követő két éven belül mindketten kötelesek az erőműből egyenlő arányban átvenni, és a saját létesítményeikbe szállítani a nukleáris fűtőanyagot és hulladékot. A fenti előírások miatt Horvátország már dolgozik saját nukleárishulladék-tárolója megépítésén; a Čerkezovacra tervezett létesítménnyel kapcsolatos egyeztetések jelenleg is folyamatban vannak. Időközben Szlovénia is úgy döntött, hogy új tárolót épít. Ezt a tervek szerint az erőmű közelében építenék fel, elkészülte pedig 2026-ra várható.
Az erőmű működtetésének egyik központi kérdése a helyi lakosság kárpótlása. Egy 2003-ban elfogadott, majd 2008-ban módosított törvény értelmében az erőműnek kárpótlást kell fizetnie a közeli települések részére a létesítmény számára lezárt területek után. A 2003-as törvény 236. cikkelye rögzíti, hogy a kompenzációt közvetlenül az érintett településnek kell megkapnia. A kárpótlást minden esetben az erőmű vezetőjének kell folyósítania. A törvényt 2008-ban módosították, jelentősen növelve a támogatások mértékét.
2015-ben a két kormány megállapodott, hogy a negyven éve működő erőmű élettartamát húsz évvel meghosszabbítják. Több biztonsági fejlesztést követően aztán 2023-ban úgy döntöttek, hogy működési idejét további húsz évvel, egészen 2043-ig kitolják. 2022 óta a horvát és a szlovén kormány több alkalommal egyeztetett egy újabb reaktor építésének lehetőségéről. 2024-ben a jelenlegi szlovén miniszterelnök, Robert Golob népszavazást kezdeményezett a kérdésben, de azt végül nem tartották meg. A kormány, illetve az üzemeltetést végző szlovén GEN energija azonban továbbra is napirenden tartja a kérdést. Ha a jövőben sor kerül a bővítésre, akkor valószínűsíthetően további országok, köztük Szerbia is csatlakozna a fejlesztéshez. Krško esetében a hatékony együttműködést elősegíti, hogy Horvátország és Szlovénia jelenleg számos energetikai kérdésben – például az LNG- és földgázbeszerzésekben, illetve több villamosenergiával kapcsolatos projektben – együttműködik.
Az erőmű üzemeltetése során eddig a már két ízben előforduló hűtővízszivárgás jelentette a legnagyobb műszaki problémát. 2008-ban az Európai Unió radiológiai előrejelző hálózata riasztást küldött a tagállamok számára a Krškóban észlelt szivárgásról. Az erőmű vezetősége szerint a problémát gyorsan kezelték, ennek következtében nem került ki nukleáris anyag a természetbe. Az akkor még csak tagjelölt státuszban lévő Horvátország azonban nem értesült a problémáról, és csupán az osztrák kormánytól szerezett róla tudomást. 2023 októberében egy ismételt szivárgás miatt újra leállították a reaktort. A szlovén hatóságok szerint a problémát időben észlelték, és ezzel sikerült elkerülniük a balesetet.
A Krškói Atomerőmű jó példája a közép- és délkelet-európai országok energetikai együttműködésének. Mivel az erőmű mindkét országban jelentősen hozzájárul a villamosenergia-termeléshez, illetve mindkét kormány elkötelezett a nukleáris energia alkalmazása mellett, 2043 után sem várható a bezárása.
