Egy nem is annyira új gondolat – az elektromos autózás rövid története
A belga La Jamais Contente (magyarul: soha nem elégedett), az első autó, amely meghaladta a 100 km/h sebességet – meghajtásáról nem mellesleg egy elektromotor gondoskodott.
Zairon | CC BY-SA 4.0 | Wikimedia Commons
Az elektromos autózás ötlete lényegében egyidős magával az autózással, és az elmúlt majdnem két évszázad során többször is újra meg újra napirendre került. Bár a technikai újításoknak köszönhetően az elektromos autóknak mindig sikerült egy kicsit továbblépniük, eddig még egyszer sem tudtak tartós piaci dominanciára szert tenni.
Jedlik Ányos 1828-ban feltalált elektromotorja és az ezen alapuló kis autója megnyitotta az utat az elektromos autózás fejlődése előtt. Az első, ember szállítására is alkalmas elektromos járműveket a skót Robert Anderson készítette az 1830-as években, ám mivel ekkor még nem léteztek újratölthető telepek, ezek az autók nem bizonyultak a legcélszerűbb közlekedési eszközöknek. Az első tölthető telep megalkotására egészen 1859-ig kellett várni, a francia Gaston Planté ugyanis ekkor találta fel a savas ólomakkumulátort. Újításával az emberiség nagy lépést tett a tényleges elektromos autózás megvalósításának irányába, főleg miután honfitársa, Camille Alphonse Faure 1881-ben tökéletesítette az eredeti találmány működését. Így már ezt a tölthető akkumulátoros technológiát használhatta a szintén francia Gustave Trouvé 1881-ben Párizsban tesztelt háromkerekű elektromos járműve is.
Gustav Trouvé elektromos járműve
Jacques Cattelin | CC BY-SA 4.0 | Wikimedia Commons
A technológia fejlődésének köszönhetően a 19. század végén a Német Császárságban és az Egyesült Államokban is forgalomba állhattak olyan modellek, amelyek már valóban alkalmasak voltak a közlekedésre. A német mérnök, Andreas Flocken 1888-ban dobta piacra a Flocken Elektrowagen elnevezésű modelljét, az iowai William Morrison 1890 körül elkészült autója pedig például már 70-80 kilométert is meg tudott tenni egy töltéssel. Az Egyesült Államokban ekkor még több technológia is versenyzett egymással a személyi közlekedés piacának meghódításáért, és 1897-ben a legkelendőbb autónak egy elektromos jármű bizonyult: a Pope Manufacturing Company Columbia Motor Carriage elnevezésű gyártmánya. Ebben az évben már New York utcáit is elektromos taxik szelték, és számuk két év alatt közel megtízszereződött (ráadásul olyan halkak voltak, hogy emiatt az első amerikai gázolásos haláleset is hozzájuk kötődik).
A New Yorkban működő Electrobat taxik
New York Tribune, 1919. november 30.
Az elektromos modellek kezdetben azért szárnyalhatták túl a gőz- és benzinüzemű modellek eladásait, mivel számos előnyük volt az 1900-as évek eleji versenytársaikkal szemben: nem volt jellemző rájuk a fosszilis megoldásokon alapuló autóknál tapasztalható rezgés, szag és zaj, s vezetésükkor a sebességváltót sem kellett használni. Az indításukhoz ráadásul nem volt szükség kézi erőre, ellentétben a benzines autókkal, amelyeknél a motornak kurblival kellet megadni a kezdőlökést. Az elektromos járgányok különösen nagy népszerűségre tettek szert a jómódú hölgyvásárlók körében, akik városi autóként használták őket. Ebben az esetben ugyanis korlátozott hatótávolságuk kevésbé jelentett hátrányt, az amerikai bevásárló negyedekben pedig még töltőpontokkal is kedveskedtek tulajdonosaiknak.
1900-ra az Egyesült Államokban szűk többséggel ugyan, de a gőzüzemű járművek kerültek az eladási rangsor élére: ebben az évben 1681 gőzüzemű, 1575 elektromos és 936 benzinüzemű járművet adtak el. A helyzet csak az Olds Motor Works 1903-ban bemutatott Curved Dash Oldsmobile-jának a megjelenésével változott meg, ekkor vették át ugyanis először a benzinüzemű járművek a piaci vezetést. Bár 1915-ben már 37 ezer elektromos jármű szelte az amerikai utakat (és ebből 12 ezer teherautó volt), a gyártók rossz üzleti modellje, illetve a robbanómotoros technológia fejlődése, az erre épülő autók (főleg a Ford T-modelljének) tömeggyártása és az egyre olcsóbbá váló fosszilis üzemanyagok elterjedése miatt a belső égésű motorok az 1930-as évek végére behozhatatlan előnyre tettek szert. Nem csoda, hiszen egységnyi tömegre vetítve a folyékony üzemanyag sokkal több energiát szolgáltatott, mint amennyit egy savas ólomakkumulátor képes, s ezzel az autótulajdonosoknak megadta a korlátlan mobilitás illúzióját. Ennek ellenére a későbbi évtizedekben is születtek próbálkozások arra, hogy új életet leheljenek a piacról végül kiszorult technológiába; Japánban még az 1940-es évek végén, az Egyesült Államokban pedig még az 1950-es és az 1960-as években is kísérleteztek elektromos modellek bevezetésével.
Az Egyesült Államokban 1959-ben bemutatott Henney Kilowatt modell
Wikimedia Commons | közkincs
A világ az 1970-es években kezdett újra komolyan az elektromobilitás felé fordulni, részint a környezettudatosság térnyerésének, részint az emelkedő üzemanyagáraknak köszönhetően. Az 1970-es évek olajválságait követően az amerikai Kongresszus még törvényt is elfogadott arról, hogy támogatni kell az elektromos és hibridüzemű autókkal kapcsolatos kutatásokat. Történt is pár ilyen jellegű próbálkozás, de egyik sem bizonyult igazán piac- és életképesnek. Az 1990-es évek végén azonban új lendületet vett az elektromobilitás, egyrészt a szabályozási környezet megváltozásának, a környezetvédelem újbóli előtérbe kerülésének, másrészt az új fejlesztéseknek köszönhetően. Ezek közül a legjelentősebb a könnyebben tölthető, tartósabb és nagyobb energiasűrűségű lítiumion-akkumulátorok technológiájának piacra dobása volt (ezeket több évtizednyi fejlesztést követően 1991-ben kezdte forgalmazni a Sony), de fontos mérföldkőnek tekinthető az első modern hibrid, a Toyota Prius 1997-es, és a Tesla első, Roadster nevű modelljének 2008-as piacra dobása is.
Innentől azonban az elektromos autózás múltjából már annak jelenébe lépünk át. Manapság a közvélekedés szerint ezeknek a járműveknek a fejlesztése jelenti az iparág csúcsát, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy az ötlet egyáltalán nem új keletű, lényegében magával az autózás történetével egyidős, és bár korábban már több alkalommal is történt kísérlet az elektromos gépjárművek meghonosítására – sőt, volt olyan időszak, amikor úgy tűnt, hogy ezek lesznek a legsikeresebb modellek –, a piacon e technológiának eddig még soha nem sikerült tartósan megvetnie a lábát.
