Az új-kaledóniai lázadások és a nikkeltermelés
Új-Kaledónia az utóbbi időkben a – végül elhalasztott – választójogi reform miatt kitört lázadásokkal került a hírekbe, pedig Franciaországnak ez a 18 576 km2 nagyságú tengerentúli területe igazi kincsesbánya: jelentős készletei vannak az akkumulátorgyártáshoz szükséges nikkelből. Hogyan függ össze a kritikus nyersanyag kitermelése és a politikai botrány? Elemzésünkben többek között ezt a kérdést járjuk körbe.
A 2019-es népszámlálás adatai szerint Új-Kaledónia lakosságának 41,2%-a kanaknak, 24,1%-a pedig európainak vallja magát. Az előbbi csoport jelentős társadalmi-gazdasági nehézségekkel küzd, mivel a kanakok bérei alacsonyabbak, és ezért a köztük lévő szegények aránya magasabb, mint az európai lakosság körében. Az országban több függetlenségi népszavazást tartottak már, de ezek egyikén sem kapott jelentős támogatást a Párizstól való elszakadás ügye. A 2021-es szavazáson – amelyet a kanak közösség nagy része bojkottált – a szavazók 96,5%-os többsége döntött amellett, hogy a sziget Franciaország része maradjon. A 2020-as népszavazás során azonban még a lakosság közel 47%-a támogatta a terület függetlenedését.
A mostani zavargásokat az váltotta ki, hogy a francia törvényhozók támogatták azt a választási reformot, amely a legalább tíz éve a szigeten élő francia állampolgárok számára is lehetővé tenné, hogy szavazhassanak Új-Kaledónia kongresszusának választásain, és ezáltal megnövelné a nem bennszülött szavazók számát. A függetlenségpárti erők azzal vádolják a francia kormányt, hogy ezzel akarja gyengíteni az új-kaledóniai kanak őslakosság politikai befolyását. Szerintük a reform a telepesgyarmatosítás korában uralkodó stratégia visszaállítása. A lojalisták és a franciák szerint viszont a választójog kiterjesztése demokratikus alapkövetelmény.
Az események gyorsan eszkalálódtak: számos ember meghalt, több százat pedig letartóztattak. A tüntetések elfojtásához jelentős biztonsági intézkedésekre volt szükség: az éjszakai kijárási tilalom mellett tilos volt például a nyilvános gyülekezés is. Emellett a szigetre érkezett több száz csendőr – köztük Párizs elit terrorelhárító különleges erőinek száz tisztje –, hogy visszaszerezze az ellenőrzést a függetlenségpártiak által elfoglalt infrastruktúra felett. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy Emmanuel Macron francia elnök szükségállapotot hirdetett, és több hivatalos találkozót is lemondott az események miatt.
Nikkeltermelés
A nikkel olyan kritikus nyersanyag,[1] amely a rozsdamentes acél mellett számos alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiához, például a napelemek, a szélturbinák, a nukleáris erőművek és az elektromos járművek akkumulátorainak gyártásához is nélkülözhetetlen. Az energiaigény növekedésével a nikkel iránti kereslet is drasztikusan emelkedik: 2017 és 2022 között például 40%-os keresletnövekedést tapasztalhatunk. A különböző ásványok közül a lítium és a réz után a nikkel esetében nőttek a legnagyobb mértékben a beruházások. (2017-hez képest a kritikus ásványok kitermelésébe való beruházások 2021-ben 20%-kal, 2022-ben pedig 30%-kal nőttek.)
Egyes becslések szerint a világ nikkelkészleteinek 20-30%-a van Új-Kaledónia tulajdonában. A sziget egyébként a világ negyedik legnagyobb nikkelkitermelője; a kitermelés a helyi munkavállalók negyedének, több mint 15 ezer embernek a megélhetését biztosítja. A szigeten 2020-ban több, mint 1500 bányászati telephely, valamint három nikkelfeldolgozó üzem volt. Az ágazatot azonban súlyosan érintette a nikkel árcsökkenése. A globális árak 2023-ban 45%-kal, tonnánként körülbelül 19 ezer euróra csökkentek, míg az új-kaledóniai nikkel kitermelésének költsége tonnánként 22 ezer euró.
A világszerte növekvő kereslet ellenére az árakat lefelé hajtja az indonéziai termelés gyors növekedése. Kína pénzügyi támogatásának köszönhetően ugyanis Indonézia egy évtized alatt a tízszeresére növelte termelését, s 2023-ra elérte az 1,8 millió tonnát, míg Új-Kaledónia termelése 230 ezer tonna körül tetőzött. Az új-kaledóniai hatóságok által bevezetett exportkorlátozások, valamint a magas energiaárak miatt a szigeten a nikkeltermelés jelentősen drágább és kevésbé jövedelmező, mint Indonéziában és más ázsiai versenytársaknál.
A szektorba irányuló több száz millió eurós francia támogatás ellenére a helyi nikkelipar az összeomlás szélén áll: a termelés az első negyedévben az előző év azonos időszakához képest 32%-kal csökkent. A francia hatóságok 2023-ban figyelmeztettek, hogy Új-Kaledónia három fő nikkelfeldolgozó üzeme hamarosan bezárhat, ami 50%-kal növelheti a szigeten élő munkanélküliek számát. A kormány tavaly új tervet dolgozott ki az ágazat megmentésére; ennek keretében 200 millió euró támogatást nyújtanának az energiaárak csökkentése céljából. A támogatási tervet az új-kaledóniai függetlenségi mozgalom „gyarmati paktumnak” nevezte, mivel szerintük az túl nagy hatalmat adna Párizsnak a helyi hatóságok rovására. A támogatások jelenleg be vannak fagyasztva, mivel az új-kaledóniai képviselők blokkolják annak ratifikálását.
Az ügy jelentőségét az is jól mutatja, hogy Gérald Darmanin francia belügyminiszter arról beszélt: külföldi erők állhatnak a zavargások hátterében. Nyilatkozata szerin Kína és Oroszország mellett Azerbajdzsánnak is szerepe lehet a mostani helyzet kialakulásában.
Következmények
Gazdasági problémái és az erőszakba fulladt politikai tüntetések komoly megpróbáltatások elé állítják Új-Kaledóniát. A gazdasági nyomás felerősítette a helyi politikai feszültségeket: a zavargások egyik legjelentősebb kiváltó oka a nikkeltermelési válság és a gazdaság hanyatlása. Az események ugyanakkor jelentős hatással vannak a világ nikkelpiacára és közvetve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlődésére is: a lázadások kezdete óta ismét emelkedik a nikkel világpiaci ára. A nikkelipar helyzetét tovább súlyosbítja, hogy a tiltakozások eszkalálódásával a nagy befektetők, mint például a francia Euramet, vagy kivonulnak a szigetről, vagy nem akarnak ott további befektetéseket eszközölni. A svájci Glencore óriásbányászati vállalat úgy döntött, hogy eladja a Koniambo Nickel (KNS) üzemben meglévő részesedését, és leállítja a függetlenségpárti északi tartományban működő metallurgiai komplexumot.
