Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének deregulációs intézkedései

Gage Skidmore | CC BY-SA 2.0 | Flicker

Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) az elmúlt időszakban radikális deregulációs intézkedéseket jelentett be, amelyek célja az első Trump-adminisztráció környezetvédelmi politikájának visszaállítása és a Biden-kormányzat szabályozásainak eltörlése. Az EPA új vezetője, Lee Zeldin hangsúlyos törekvésként jelölte meg a fosszilis tüzelőanyagok szerepének növelését, az ipari szabályozások enyhítését és a szövetségi környezetvédelmi hatáskörök újraszabását. A meghirdetett intézkedések számos politikai és társadalmi vitát váltottak ki. A dereguláció támogatói szerint a lépések ösztönzik a gazdasági növekedést, és csökkentik az energiaárakat, míg ellenzői – köztük több szakértő és környezetvédő – attól tartanak, hogy a döntések súlyos környezeti és közegészségügyi kockázatokkal járhatnak.

Az EPA deregulációs stratégiája

Az EPA vezetése három fő területen hajt végre deregulációs intézkedéseket. Az első az amerikai energiaipar liberalizációja, amelynek célja az olaj-, a gáz- és a szénkitermelés elé gördülő akadályok csökkentése. Ennek érdekében az ügynökség felülvizsgálja az erőművekre vonatkozó kibocsátási előírásokat, megszünteti a Mercury and Air Toxics Standards[1] és a Clean Power Plan 2.0[2] elnevezésű szabályozásokat, valamint enyhíti az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó jelentési kötelezettséget. Emellett az energiaszektor erősödését és a fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodó iparágakat a szennyvízszabályozás lazításával is ösztönözni kívánja.

A második nagy deregulációs csapásirány a megélhetési költségek csökkentése. A cél az ipari szereplők számára kedvező gazdasági környezet létrehozása. Az EPA lazítani kíván a járművek kibocsátási szabványain, és ennek érdekében vissza kívánja vonni a Biden-kormányzat elektromos járművek elterjedését támogató politikáját. A részecskeszennyezésre vonatkozó előírások enyhítése a gyártási kapacitások növelését szolgálja, az élelmiszeripari és a félvezetőgyártási szabályok eltörlésének célja pedig az ipari termelés költségeinek leszorítása.

A harmadik deregulációs vonulat a szövetségi és a tagállami hatáskörök újraelosztását próbálja elérni. Az EPA szakít azzal a megoldással, amely eddig a több közeli állam közötti légszennyezés-szabályozást koordinálta, és nagyobb döntési autonómiát biztosít az egyes államok és törzsek számára abban, hogy ki tudják alakítani a saját környezetvédelmi politikájukat. Az EPA emellett megszünteti azokat a programokat is, amelyeket a Biden-adminisztráció alatt a környezetvédelmi egyenlőtlenségek kezelésére hoztak létre.

A bejelentett intézkedések komoly politikai feszültségeket eredményeztek. A dereguláció támogatói között felsorakoztak a Trump-adminisztráció politikai körei, a republikánus törvényhozók, valamint az energia- és az autóipar képviselői is. Ők úgy vélik, hogy a Biden-kormányzat környezetvédelmi szabályozásai túlzott terheket róttak az iparra, növelték az energiaárakat, és csökkentették az amerikai gazdaság versenyképességét. Véleményük szerint a dereguláció segíteni fogja a gazdasági növekedést, csökkenti a vállalkozások költségeit, és hozzájárul az amerikai energiafüggetlenség megerősítéséhez. A dereguláció rövid távon valóban járhat gazdasági előnyökkel, hiszen az alacsonyabb energiaköltségek ösztönözhetik az ipari termelést, és növelhetik a foglalkoztatást. Az energiaipar, az autógyártás és a nehézipar számára ráadásul a szabályozások eltörlése költségcsökkenést jelenthet, ami növelheti globális versenyképességük.

Ezzel szemben a környezetvédelmi szervezetek, a volt EPA-tisztségviselők, a demokrata politikusok és a nemzetközi klímaszakértők súlyos kritikákat fogalmaztak meg a bejelentett lépésekkel szemben. Szerintük a korábbi szabályozások visszavonása, illetve felpuhítása jelentős egészségügyi és környezeti kockázatokat vonhat maga után, növelheti a légszennyezést, gyorsíthatja az éghajlatváltozást, a klímapolitika terén pedig ronthatja az USA nemzetközi megítélését. A kritikák a rövid távú hatásokkal szemben tehát inkább a közép- és hosszabb távú következményekre helyezik a hangsúlyt.

Az elképzeléseket elutasító környezetvédelmi csoportok és tagállami kormányzatok jogi úton próbálhatják akadályozni a deregulációs intézkedéseket, és a demokrata vezetésű államok helyi szabályozásokkal igyekezhetnek ellensúlyozni a szövetségi szintű lazításokat. A következő amerikai elnökválasztás vízválasztó lehet abból a szempontból, hogy az EPA most bevezetett új politikája ki tudja-e állni az idő próbáját, vagy az új adminisztráció ismét szigorúbb környezetvédelmi szabályozások bevezetésére törekszik majd.

Lee Zeldin: az EPA deregulációt levezénylő új vezetője

A fenti szabályozások bevezetésében és alkalmazásuk gyakorlatba történő átültetésében nagy szerepe van az EPA 2023 januárjában véglegesített új vezetőjének, Lee Zeldinnek. A 2001-ben politológus, 2003-ban pedig jogi diplomát szerző Zeldin karrierje a hadseregnél indult: az egyetemek mellett működő tartalékostiszt-képző program befejezése után, 2003-tól hadnagyi rangban négy évet töltött az Egyesült Államok hadseregének aktív állományában, ahol többek között katonai hírszerző tisztként, ügyészként és katonai bíróként is dolgozott. 2006 nyarán az elit 82. Légideszant Hadosztály tagjaként Irakba vezényelték. 2007 óta tartalékos, alezredesi rangban.

Leszerelése után egy ideig jogászként, illetve ügyvédként dolgozott, majd a politika világában kezdett új karriert: 2011-ben tagja lett a New York Állami Szenátusnak. Szenátorként is kiállt az olyan jogalkotási kezdeményezések mellett, amelyek az üzleti szabályozások csökkentését és az adóterhek mérséklését célozták. 2011 januárjában például társszerzője volt annak az utóbb törvényerőre emelkedő javaslatnak, amely 2%-os felső határt szabott az ingatlanadóra, és más helyi adócsökkentési kezdeményezéseket is támogatott. Emellett szívügye volt a veteránok támogatása: 2012 márciusában közreműködött a PFC Joseph Dwyer PTSD Peer-to-Peer Veterans Support program létrehozásában, amely a poszttraumás stressz-zavarral küzdő veteránok támogatását célozta. Utolsó évében, 2014 februárjában törvényjavaslatot nyújtott be, hogy három évre függesszék fel az országszerte egységes tantervi követelményeket bevezető, de emiatt számos vitát kiváltó Common Core tantervet, mert érvelése szerint az hátrányosan érintette a diákokat és a tanárokat.

A következő évtől egészen 2023-ig New York állam republikánus képviselőjeként az Egyesült Államok Képviselőházában szolgált. Munkája során aktívan támogatta az USA és az Izrael közötti kapcsolatok ápolását. Több New York-i ügyben is sikeres kezdeményezésekkel élt, a Covid19 alatt pedig ellenezte a korlátozásokat, és hangsúlyozta a mielőbbi gazdasági nyitás fontosságát. Már ebben a pozíciójában is aktívan támogatta az energiafüggetlenség megvalósítását, a gazdasági deregulációt és a szigorú határvédelmi politikát.