A vízhiány hatásai Európában
A globális felmelegedés és a klímaváltozás miatt Európában is egyre többször fordul elő vízhiány. A probléma aktualitását jelzi, hogy az európai zöld megállapodásban (Green Deal) és több más uniós stratégiában is prioritásként jelenik meg a vízhiány és az aszályok kezelése. Nagy folyóink vízhozamának csökkenésével Magyarországot is közvetlenül érintik a szárazság káros hatásai. Ahogyan nemrégiben a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont vizsgálati eredményeiben is olvashattuk: az ideiglenes kiszáradás a magyarországi hegyi patakok felét veszélyezteti.
A víz és az energia
A klímaváltozás hatására a csapadékeloszlás tér- és időbeli egyenetlenségei egyre fokozódnak, ami tovább szélesíti a vízerőművek névleges teljesítménye és a tényleges termelése közti szakadékot. Spanyolország 2023-ban például 17 GW-nyi vízerőművi kapacitással rendelkezett, ennek azonban csak töredékét használta: áprilisban az andalúz víztározókban a teljes befogadóképességük 27%-ának megfelelő vízmennyiség (1680 millió m³) volt csupán. Habár ez a márciusi szint kétszerese, 2023 áprilisához képest 500 millió m³-rel kevesebb víz van a tározókban. A tavalyi év első felében a térségben egyáltalán nem esett az eső, és télen is kevés volt a csapadék. A spanyolok a tározókba gyűjtött vizet elsősorban öntözésre használják, az energiatermelés csak másodlagos hasznosítás. A vízerőműveket azonban megbízható és folyamatos energiatermelésük miatt gyakran használják az időjárásfüggő megújulók termelésingadozásainak kiegyensúlyozására, így a vízhiány az energiatermelést is negatívan érinti.
2022-ben az Európa kétharmadát érintő aszály miatt Franciaországban 30%-kal, Olaszországban és Spanyolországban 40%-kal, Portugáliában pedig minden más országnál jobban, 46%-kal esett vissza a vízerőművek áramtermelése. Ez volt az első eset, amikor a napelemek energiahozama meghaladta a vízerőművekét Portugáliában. Más országokat energiatermelési mixükből adódóan érintett súlyosan a vízhiány: Albániában például az energiaellátás 98%-át adják vízerőművek, míg Szerbiában a 30%-át. A 99%-ban vízenergiára támaszkodó Norvégiában az aszály miatt ráadásul már korlátozó intézkedéseket is bevezettek. Tekintve, hogy a norvég vízerőművek kulcsszerepet játszanak az észak-európai és a német energiacégek termelésének kiegyenlítésében, az aszály ezeket is negatívan érintette.
A vízhiány emellett az európai energiaársokkhoz is nagy mértékben hozzájárult, hiszen az vízerőművi termelés mellett az atomenergia-termelést is korlátozta. A kereslet és a kínálat időbeli különbségeinek kiegyenlítése érdekében ugyanis az atomerőművek éjszakai termelésük egy részét általában átmenetileg vízenergiává alakítják. Vízhiány esetén azonban nincs erre lehetőség, így a gázerőműveket használják a rendszerkiegyenlítésre, ez pedig 2022-ben hozzájárult a gázárak megugrásához.
Vízhiány Magyarországon
A vízhiány Magyarországon is problémát jelenthet. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mérései szerint az utóbbi tíz évben a Tisza vízhozama 30%-kal, a Dunáé pedig 10%-kal csökkent az azt megelőző harmincéves időszakhoz képest. Miután a paksi reaktorokat a Duna vize hűti, a csökkenés Magyarország atomenergia-termelésére is kihat: 2022 és 2023 nyarán a Duna vízhozama olyan alacsony szintre süllyedt, hogy az atomerőművet hosszabb időre vissza kellett terhelni.
A csapadékhiány más szempontból is befolyásolja a termelést. A paksi atomerőmű éjszakai áramfeleslegét alacsony áron el szokták adni Ausztriának és a balkáni szomszédoknak, hogy azok azt vízenergiává alakítsák, majd az ebből nyert energiát a magyar rendszerüzemeltetők egy nappal később magasabb árszinten visszavásárolják. Az ilyen, szivattyús-tározós erőművekkel való kiszabályozás ugyanis gazdaságosabb, mintha a kereslet és a kínálat időbeli különbségeit gázerőművekkel egyenlítenék ki. A klímaváltozás miatt egyre gyakoribb aszályok és az ebből adódó vízhiány most viszont ennek a megoldásnak az ellehetetlenülését is magával hozhatja.
Hogyan tovább?
A klímaváltozás és a globális felmelegedés hatására egyre gyakoribbak lesznek az aszályok és az ebből adódó vízhiány. Ennek következtében kiszámíthatatlanná válik a vízerőművek termelése, a vízenergia pedig egyre kevésbé tudja ellátni kiegyenlítő kiegyensúlyozó szerepét. A problémák azonosításához és megoldásához elengedhetetlen a tervezett vízerőmű-beruházások és a teljes európai energiarendszer működésének újragondolása. Ám azzal is számolni kell, hogy a jövőben még a globális felmelegedés megfékezése esetén is növekedni fog az időjárási egyenetlenségek mértéke, és az időjárási anomáliák száma.
A vízkonfliktusok megelőzése és feloldása kizárólag a vízgazdálkodás fejlesztésével és a vízfogyasztás csökkentésével lehetséges. Az Európai Uniónak a lakossági fogyasztás csökkentésére és a mezőgazdálkodás, valamint az ipar vízfelhasználásának korlátozására irányuló intézkedései mellett muszáj az uniós vízkeretirányelvet is mielőbb felülvizsgálnia és implementálnia.
