A hazai töltők kihasználtsága
Blogunkon rövid sorozatban tekintjük át az elektromos autózás és az ehhez szükséges töltő-infrastruktúra fejlesztésének nemzetközi és hazai trendjeit, illetve az ezek kapcsán felmerülő legfontosabb kérdéseket. A globális és a hazai elektromobilitási tendenciák felvázolása után legutóbbi bejegyzésünkben megvizsgáltuk, hogy Magyarországon milyen nehézségekbe ütközhet az elektromos járművek használatának esetleges fejlődése. A téma és egyben sorozatunk lezárásaként ma a hazai töltő-infrastruktúra kihasználtságáról mutatunk néhány adatot, és ezekből vonunk le egy-két következtetést.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) negyedévente publikálja vármegyei bontásban, hogy a hazai elektromos töltőkön mennyi energiát fordítottak a töltésekre. 2023. I. negyedéve és 2022. I. negyedéve között 19 vármegyében 20%-ot meghaladó, ezek közül 12 vármegyében pedig 50%-ot meghaladó volt a növekedés mértéke. Pest vármegyében közel 2,5-szeresére növekedett a felhasznált energiamennyiség, de Baranya, illetve Csongrád-Csanád vármegyékben is jelentős (nagyságrendileg 100%-os) növekedés volt megfigyelhető. A hazai publikus töltőkön az egy negyedév alatt töltésre fordított összes energia mennyisége 67%-kal növekedett 2022. I. és 2023. I. negyedéve között, és kizárólag Tolna vármegyében mutatkozott csökkenés. Az alábbi táblázat tartalmazza a 2022 és 2023 közötti időszak öt negyedévében a töltőknél elfogyasztott energiamennyiséget. Megfigyelhető, hogy 2023. IV. negyedéve és 2022. IV. negyedéve között 15 vármegyében csökkent, és csupán 3 vármegyében – Fejérben, Győr-Moson-Sopronban és Komárom-Esztergomban – növekedett 10%-nál nagyobb mértékben a töltésre fordított energia.
Az összes töltésre fordított energia (kWh/negyedév) vármegyei bontásban 2022 IV. negyedéve és 2023 IV. negyedéve között
Saját készítésű ábra, az adatok forrása: MEKH
Jól látható, hogy a töltőpontoknál felhasznált töltési energia jelentős csökkenésen ment keresztül, és a töltőpontok kihasználtsága rendkívül alacsony volt.[1] Az alacsonyabb teljesítményű AC-töltők esetén a csökkenés nagyobb (átlagosan 21% – szemben a magasabb teljesítményű DC-töltőkön tapasztalt 10%-os átlagos visszaeséssel). Szintén a MEKH adatközlése alapján számszerűsíthető a töltőpontok beépített maximális teljesítménye (AC-DC bontásban), valamint teljesítménykihasználtsága. Az említett értékeket az alábbi táblázat szemlélteti vármegyei bontásban a 2023. IV. negyedében fennálló állapot szerint.
A beépített maximális töltőteljesítmény (MW) és a töltők (teljesítmény)kihasználtsága (%) vármegyei bontásban 2023 IV. negyedévében
Saját készítésű ábra, az adatok forrása: MEKH
A hazai töltőpontok összesített teljesítménykihasználtságának hazai átlaga rendkívül alacsony volt: 2,25%.[2] Ám itt is jelentős eltérések mutatkoztak a vármegyék között:
- Két vármegyében jóval magasabb volt a töltők átlagos kihasználtsága a hazai átlagnál: Pest vármegyében 4,25%,[3] Csongrád-Csanád vármegyében pedig 3,52%.
- Baranya, Békés Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna és Veszprém vármegyékben 1% vagy az alatti volt az átlagos kihasználtság.
- A fennmaradó 10 vármegye teljesítmény-kihasználtsága 1% és 3% között mozgott.
Az előző megállapításokat az ország térképére vetítve ezt látjuk:
A töltők (teljesítmény)kihasználtsága vármegyei bontásban 2023 IV. negyedévében
Saját készítésű ábra, az adatok forrása: MEKH
A kihasználtságot bemutató táblázatban az is megfigyelhető, hogy nagyságrendi különbség volt tapasztalható az AC-, illetve a DC-töltők között. Az AC-töltők kihasználtsága minden vármegyében 1,4% alatt volt, a DC-töltőké pedig 5 vármegyében 8% feletti, és csupán 5 vármegyében 2% alatti. Az említett adatokat az alábbi két térképről is leolvashatjuk.
Az AC-töltők (teljesítmény)kihasználtsága vármegyei bontásban 2023 IV. negyedévében
Saját készítésű ábra, az adatok forrása: MEKH
A DC-töltők (teljesítmény)kihasználtsága vármegyei bontásban 2023 IV: negyedévében
Saját készítésű ábra, az adatok forrása: MEKH
Az AC-töltők alacsony kihasználtságának egyik fő oka, hogy az elektromos autók jelentős része csupán legfeljebb 11 kW teljesítmény felvételére képes. Ez rontja az AC-töltőállomások kihasználtsági mutatóit, így az egyes töltőállomásokat érdemes lenne több töltőfejjel felszerelni és az ún. „powersharing” technológiát alkalmazni rajtuk.[4] Ez a fajta teljesítménykorlátozottság viszont jellemzően csak az AC-töltők esetében áll fenn. A piaci trendek jelenleg a gyorsabb és hatékonyabb DC-töltés térnyeréséről szólnak (míg az AC-töltőkkel órákban mérhető a töltési idő, a DC-töltőkkel kevesebb mint egy óra alatt megvan a teljes feltöltés), ám az AC-töltés terén is van még tere a fejlődésnek. A következő ábráról leolvasható a DC-töltők aránya vármegyei bontásban. Megfigyelhető, hogy Somogy és Tolna vármegyét leszámítva 50% alatti, ezen belül 7 vármegyében 10% alatti a DC-töltők aránya. Mivel a nyilvános töltés során jellemzően a gyors használatot preferálják a fogyasztók, elengedhetetlennek tűnik a töltőhálózat modernizálása, a nyilvános DC-töltők arányának növelése.
A DC-töltők aránya vármegyei bontásban 2023 IV. negyedévében
Saját készítésű ábra, forrás: MEKH
Az üzemeltetők szempontjából azért fontosak a kihasználtsági adatok, mivel nekik a töltésből származó bevételeikből kell biztosítaniuk az üzemeltetési költségeiket és a beruházásuk megtérülését is. Magyarországon 229,3 Ft/kWh-s töltési ár esetén ugyanakkora a 100 kilométerre vetített üzemanyagköltsége[1] egy átlagos fogyasztású elektromos, illetve benzinüzemű személygépjárműnek.[2] A szolgáltatók által nyújtott AC-töltési árak európai viszonylatban 111 és 541 Ft/kWh között, míg a DC-töltési árak 130 és 371 forint/kWh között váltakoznak; az AC-töltés átlagos ára 187, míg a DC-töltés átlagos ára 223 Ft/kWh. Magyarországon a 229,3 Ft/kWh-s árnál csupán minimálisan alacsonyabb az AC-töltés 198 Ft/kWh-s átlagos ára, illetve a DC-töltés 225 Ft/kWh-s átlagos ára (megjegyzendő, hogy mindkét töltéstípus esetén jelentős eltérések tapasztalhatók a töltőkutak között, ezért a 229,3 Ft/kWh-nál magasabb árak sem ritkák a hazai piacon). Ennek következében még a rezsicsökkentett villamosenergia-költségen felüli, magasabb árú lakossági áramárak mellett is számottevően olcsóbb otthon tölteni, mint a nyilvános töltőpontokon. Az otthoni töltés (emelt, nem rezsicsökkentett) áramköltsége ugyanis 70,104 Ft/kWh,[3] vagyis jelentősen, 69%-kal kevesebb, mint a belső égésű motorokkal szembeni üzemeltetési előnyöket biztosító 229,3 Ft/kWh-s maximális árhatár. Az alábbi táblázat szemlélteti az otthoni, valamint az AC átlagáron és a DC átlagáron történő töltés költségeit.
A belső égésű, illetve az elektromos autók fogyasztásának, valamint a 100 km megtételéhez szükséges üzemanyag beszerzésének költsége benzinkúti tankolás, otthoni töltés, nyilvános AC-töltés, valamint nyilvános DC-töltés esetén
Saját készítésű ábra
A táblázatból leolvasható, hogy az átlagos áron történő nyilvános AC-töltés 182%-kal, a DC-töltés pedig 221%-kal drágább (azaz több, mint háromszor annyiba kerül), mint az otthoni. Vagyis a kényelem mellett az otthoni töltés legfőbb előnyét az ára jelenti, jóllehet maga a töltés jellemzően jóval lassabb, mint a nagyobb teljesítményű nyilvános kutakon. Ezzel együtt is kijelenthető azonban, hogy ilyen otthontöltési feltételek mellett a nyilvános töltés egyelőre nem versenyképes. Ez azért probléma, mert ahogy azt legutóbbi bejegyzésünkben bemutattuk, az elektromos autózás hazai fejlődését jelentősen előrelendíthetné a mostani töltő-infrastruktúra fejlesztése. A jelenlegi körülmények között viszont ösztönzők vagy támogatások nélkül kevesen akarják a nyilvános töltőpontokat használni, akinek pedig nem adott az otthoni töltés lehetősége, az kevésbé motivált az elektromos modellek beszerzésére és használatára.
[1] A városligeti mélygarázs 24 töltőpontján naponta átlagosan 4 töltés történt.
[2] Ez azt jelenti, hogy egy töltőponton naponta átlagosan 36 percet töltenek az autók – maximális teljesítményfelvétel mellett.
[3] Ez 61 perces napi átlagos töltésidőnek felel meg – maximális teljesítményfelvétel mellett.
[4] Ennek során több autótöltő is osztozhat egy közös teljesítményforráson. A rendelkezésre álló teljesítményt a rendszer dinamikusa osztja el a töltők között. Például ha az egyik töltőn éppen nincs autó, akkor annak teljesítményét más töltők tudják használni, így azok gyorsabban tudnak tölteni. Csúcsidőszakban viszont, amikor sok jármű csatlakozik a töltőhöz, a töltési sebesség csökkenhet, mivel a teljesítményt több jármű között kell megosztani.
[5] Ez a paritás az iparági szereplők számításai alapján 230-250 Ft/kWh árnál érhető el.
[6] A 2024 tavaszán jellemző 650 forintos benzinárak mellett 180 Ft/kWh töltési költség esetén egyezik meg egy 6,5 liter/100 kilométer fogyasztású benzinüzemű, illetve egy 18 kWh/100 kilométer fogyasztású elektromos autó fogyasztása.
[7] Az A1 és A2 árszabás esetén (amelyek nem tartalmazzák a lakossági fogyasztásalapú kedvezményeket, azaz a „rezsicsökkentést”).
