A francia Klímatanács 2024. évi jelentése
A francia Klímatanács (Haut Conseil pour le Climat, HCC) Tartsuk a dekarbonizáció irányát, védjük meg a lakosságot! című, 2024. évi jelentése az ország klímapolitikai helyzete és kihívásai kapcsán fogalmaz meg szakpolitikai tanácsokat. Bár Franciaország klímastratégiája az évek során jelentős strukturális átalakuláson ment keresztül, az eddigi eredmények, az intézményi késlekedés és a nem megfelelő forrásmegosztás mind azt mutatják, hogy nem lesz elégséges a 2050-es karbonsemlegesség eléréséhez. A HCC szerint egyedül egy következetes és kiszámítható klímapolitika révén lehet megóvni a lakosságot a klímaváltozás hatásaitól.
Franciaországban egy független szervezet, a Klímatanács látja el a klímapolitikai intézkedések értékelésének feladatát. Tevékenysége kiterjed a közpolitikai döntések éghajlattal kapcsolatos hatásainak átfogó vizsgálatára, és ennek részeként elemzi a kibocsátáscsökkentési intézkedések eredményét, az ország karbonlábnyomának átalakulását, az éghajlati alkalmazkodási stratégiák hatékonyságát, valamint a változások társadalmi és gazdasági következményeit. A testület munkája során nemzetközi összevetésben is vizsgálja, hogy Franciaország éghajlatpolitikai lépései hogyan illeszkednek más országok gyakorlatához, és ennek alapján ajánlásokat fogalmaz meg a döntéshozók számára.
A szervezet működésének alapvető kereteit a 2019 novemberében elfogadott francia energia- és klímatörvény, valamint a 2021 augusztusában hatályba lépett klíma- és ellenálló képességi törvény rögzíti. A szabályozás értelmében a francia kormánynak legfeljebb hat hónapon belül válaszolnia kell a szervezet értékeléseire, és köteles tájékoztatni a parlamentet, valamint a Gazdasági, Szociális és Környezeti Tanácsot, hogy ezek nyomán milyen intézkedéseket hozott vagy tervez. Mivel Franciaország vállalta, hogy 2050-re eléri a nettó klímasemlegességet, a Klímatanács 2024-es éves jelentése értékelte e célkitűzés megvalósításának aktuális állását, kihívásait, és javaslatot is tesz a további szükséges intézkedésekről.
A francia klímapolitika helyzete és kihívásai 2024-ben
A 2014–2023 közötti időszak a HCC jelentése alapján az elmúlt 120 év legforróbb évtizede volt Franciaországban és világszerte egyaránt. A világon 2023 volt az eddigi legmelegebb év, ekkor a globális átlaghőmérséklet 1,43 °C-kal haladta meg az 1850–1900 közötti szintet. Franciaországban ez volt a második legforróbb év, az országban a rekordot ugyanis 2022-ben mérték. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy mivel Európában kétszer olyan gyorsan zajlik a légköri felmelegedés, mint a világ többi részén, elkerülhetetlen a kibocsátás gyors és jelentős csökkentése, és ezen a téren Franciaországnak is cselekednie kell. Ám az egyre növekvő költségek miatt, illetve mivel a klímaváltozás mértéke túlmutat a rá adott válaszok mértékén, félő, hogy az ország 2050-re nem tudja elérni a nettó zéró kibocsátást.
Ha nem történik radikális kibocsátáscsökkentés, akkor a jelenlegi klímaforgatókönyv alapján Franciaországban 2100-ra 4 °C-os felmelegedés várható. Ez messze meghaladja a párizsi megállapodásban foglalt 1,5 °C-os értéket. Mindez különösen annak a fényében aggasztó, hogy az ország a jelenlegi, 1,43 °C-os globális felmelegedése mellett is egyre gyakoribb és szélsőségesebb időjárási eseményeket (hőhullámokat, kánikulát, talajszárazságot, tüzeket, árvizeket, tengerszint-emelkedést) tapasztal, és ezek egyre inkább egymást is erősítő folyamatokká állnak össze. A kumulálódó hatás miatt pedig ezek az események mind súlyosabb társadalmi és gazdasági következményekkel járnak, és feszegetik a helyi kárelhárítási, biztosítási és infrastrukturális rendszerek, valamint az emberek alkalmazkodóképességének határait.
Ezt igazolja, hogy 2022-ben a hőhullámok következtében mintegy 3000 halálesetet regisztráltak, és az éghajlati események nyomán keletkezett biztosítási károk értéke elérte a 11 milliárd eurót. Mivel ez a kárérték csupán a biztosított veszteségeket foglalja magában, a teljes gazdasági kár ennél jóval nagyobb lehetett. Hatékony intézkedések nélkül a veszteségek mértéke várhatóan tovább nő, és azok a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat fogják a legsúlyosabban érinteni. A jelentés szerint minél tovább halogatja a francia kormány az éghajlatváltozás hatásaihoz való rendszerszintű alkalmazkodás kereteinek kialakítását, annál magasabb költségekkel és hosszabb időtávon tudja csak enyhíteni az okozott károkat és megerősíteni a társadalmi rezilienciát.
2030–2050 között klímapolitikai irányváltásra van szükség
Bár az országban 2023 folyamán jelentős, 5,8%-os kibocsátáscsökkenés következett be, ennek egyharmada inkább a gazdasági körülményeknek – például a Covid19-világjárvány miatti leállásnak –, mintsem a tartósan fennálló politikai intézkedéseknek volt köszönhető. Emellett Franciaország karbonlábnyoma továbbra is az ország szén-dioxid-kibocsátásának 1,6-szorosa, vagyis az általa importált fogyasztási cikkek környezeti hatása is jelentős. A franciáknak a 2019–2023 közötti karbonköltségvetés bruttó célját sikerült tartaniuk, ám a nettó kibocsátási keretet túllépték az szén-dioxid-elnyelő erdőket pusztító tüzek miatt. Ez azt is mutatja, hogy a szén-dioxid-elnyelő kapacitások védelme és biztosítása ugyanolyan prioritást kell élvezzen, mint a mitigációs törekvések megvalósítása.
Az ágazati szintű előrelépések ellenére a jelentés főként tartós hiányosságokról számol be. A szektorális kibocsátáscsökkentés nem egyenletes: a közlekedés elindult a dekarbonizáció útján, de eredményei messze elmaradnak a kitűzött céloktól – különösen a vállalati járműparkok elektrifikációja terén. Az épületállományban az állami támogatások még mindig túlzottan a fűtés korszerűsítésére, nem pedig az energetikai intézkedésekre (pl. épületszigetelés) koncentrálnak. A mezőgazdaságban strukturális probléma a klímapolitika, valamint az agrár- és élelmiszerpolitika közötti koherencia hiánya, továbbá az alacsony környezeti megtérüléssel járó állami támogatások elavult rendszere. Emellett a közpolitikai intézkedések sem mindig megfelelőek, és nem alkotnak összefüggő rendszert.
Az energiaágazat dekarbonizációs pályája ígéretes, de a megújuló energiaforrások használatának hosszadalmas engedélyeztetési folyamata, valamint az atomenergia körüli bizonytalanságok (például a nukleáris flotta korszerűsítéséhez szükséges források hiánya) alááshatják az emissziócsökkentési törekvéseket.
A hulladékgazdálkodási szektor stagnál; ezen a téren 2016 óta gyakorlatilag nem történt érdemi előrelépés. A HCC szerint a francia nemzeti energia- és klímatervben megfogalmazott 2030-as kibocsátáscsökkentési cél (–55%) csak abban az esetben érhető el, ha a kibocsátáscsökkentés éves átlaga a jelenlegi 1,3-szorosára gyorsul. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne, hogy a közpolitikai intézkedések következetesek és kiszámíthatóak legyenek. A célok megvalósításához szükséges éves beruházás mértéke 60-70 milliárd euróra tehető. Túl ezen a fosszilis energiahordozók támogatási rendszerének megszüntetése, a stratégiai dokumentumok elfogadása, az ökoszisztémák helyreállítása, valamint a sérülékeny társadalmi csoportok védelme mind-mind szükséges előfeltételei lennének a karbonsemleges Franciaországra vonatkozó vízió megvalósításának.
Ajánlások
A jelentés alapján egyértelműnek látszik: az ország jelenlegi pályája nem megfelelő ahhoz, hogy Párizs teljesítse a 2050-es nettó zéró kibocsátási célkitűzését. Ehhez strukturális reformokra, koherens szakpolitikákra és következetességre lenne szüksége, különösen az alkalmazkodás, a társadalmi igazságosság és nemzetközi fellépés terén. Ezért a HCC szerint erősíteni kellene a klímapolitika intézményi és stratégiai kereteit, és meg kellene szilárdítani a stratégiai iránytűként szolgáló szakpolitikai dokumentumokat, illetve biztosítani kellene azok végrehajtását. A tervezés során elsődleges célnak kellene lennie, hogy a lakosságot és a vállalkozásokat a klímaváltozás fokozódó hatásaitól meg lehessen védeni.
Szintén fontos, hogy az alkalmazkodást szolgáló terveket a gyakorlatban is működőképessé kellene tenni. Fel kellene gyorsítani a közlekedésben megvalósuló szén-dioxid-csökkentést, valamint integrálni kellene az agrár-, az élelmiszer- és a klímapolitikai célokat. Az ipar terén tett vállalásokat ténylegesen is meg kellene valósítani, de emellett bővíteni is kellene őket. Az épületfelújítások terén a fűtési módok korszerűsítése mellett a takarékosságnak, illetve a megújuló energiaforrások priorizálásának is fontos szerepet kellene kapnia. A szén-dixoid-megkötés érdekében az országnak nagyszabású erdőmegújítási tervet kellene kidolgoznia, és azt aztán meg is kellene valósítania. Emellett Párizsnak nemzetközi szinten hiteles klímavállalásokat kellene tennie, és támogatnia kellene a fejlődő országok energiaátmenetét.
